Amerikából jöttem II. (HP fanfic)

26. A Szent Mungóban

Mikor Mrs. Weasley felszólt nekünk, hogy ideje indulni, határozott léptekkel indultam a szobámba. A fiúknak azt mondtam, csak a sálamért megyek, de valójában egy ajándékért indultam, amit a ládámban tartogattam. A Mr. Weasleynek szánt karácsonyi ajándékot Ginnyvel közösen készítettük el, az már nála volt. Amit a táskámba rejtettem az egy sokkal kisebb és laposabb csomag volt, illetve néhány szem Drubbli.

- Hannuci, már csak rád várunk - szólt Fred, felbukkanva a hátam mögött. Váltottunk egy csókot, majd a táskámat felkapva már dehoppanáltunk is. A konyhába érkeztünk. Ott már Lupin és Rémszem várt ránk, utóbbi az orra alatt morgott valamit. Sirius is ott tobzódott a csapat körül, majd odalépett hozzánk, a vállamra tette a kezét.

- Adjátok át az üdvözletemet Arthurnak - szólt meglepően lágyan. Én mosolyogva bólintottam.

- Rendben - apa. - Kire várunk?

- Mundungusra - szűrte a fogai között Mrs. W.

Az említett hamarosan megérkezett, és egy autót hozott. Túl jó autó ahhoz képest, hogy Dung maga kicsoda, futott át az agyamon. Bizalmatlanul ültem be a tértágítóval kezelt autóba, Lupin és Fred közé, de Mrs. W. még nálam is gyanakvóbb volt. Szinte könyörögtünk neki, hogy üljön be, egyikünk se akart már ott szobrozni a téren, a hidegben.

- Hé, egész kellemes ez a hely karácsonykor - húzódott széles mosolyra a szám. Igazán tetszetős, otthonos dekorációba borult az egész épület... A következő pillanatban Frednek félre kellett rántania, mert egy nő sietve rohant el mellettünk. Egy nagy mandarin volt az egyre dagadó orrlyukában. Illetlen dolog, de miután elsietett, az ikrekkel nevetnünk kellett a nőn.

- Azért mi ilyen rosszak sosem voltunk - suttogták egymás között, kissé szomorkásan (?!) az ikrek. Én is csak éppen hallottam, mert ott álltam köztük.

- Már ne is legyetek - morogtam szemforgatva, és a többiek után húztam őket.

Mr. Weasley az ágyán ült, ölében a pulykaebéd maradékával, és egy kicsit szégyenlős arcot vágott.

- Minden rendben, Arthur? – kérdezte Mrs. Weasley, miután valamennyien üa varázslót, és átadtuk neki az ajándékokat.

- Persze, persze – felelte feltűnő sietséggel Mr. Weasley. – Öhm... nem találkoztatok véletlenül Smethwyck gyógyítóval?

Ajaj. Vajszagot érzek a teremben.

- Nem – Mrs. Weasley gyanakodva nézett férjére. – Miért?

- Nem érdekes – legyintett Mr. Weasley, és gyorsan hozzálátott ajándékai kibontásához. – Mindenkinek szép napja volt? Miket kaptatok karácsonyra? Nahát, Harry! Ez gyönyörű!

Épp kibontotta ugyanis Harry ajándékát, ami csavarhúzókból és még nem tudom miféle magnixdolgokból állt. Én inkább Mr. Weasley feleségére figyeltem, akit szemlátomást nem elégített ki férje kitérő válasza. Mikor Mr. Weasley előredőlt, hogy kezet rázzon Harryvel, az asszony vetett egy pillantást a hálóinge alá.

- Arthur! – Mrs. Weasley hangja úgy csattant, mint egy egérfogó. – Neked kicserélték a kötésedet! Miért cserélték ki egy nappal előbb? Azt mondták, csak holnap kapsz új kötést!

Mr. Weasley az álláig rántotta a takarót. Most már biztos, hogy a férfinek vaj van a fején.

- Te-te-tessék? – hebegte megszeppenve. – Nem érdekes... semmiség... nem fontos... - Felesége szúrós tekintetétől aztán leeresztett, akár egy kilyukadt lufi. – Jól van... De légy szíves, ne izgasd fel magad, Molly... Augustus Pye-nak volt egy ötlete... Tudod, ő itt a gyógyítóinas, szimpatikus fiatalember... a hobbija az... az alternatív gyógyászat... a hagyományos muglimódszerek... És hát van az úgynevezett sebvarrás, ami nagyon jól működik... muglisebeknél...