Amerikából jöttem II. (HP fanfic)

14. A csók

Egy barátságtalanul tekintgető Harry Potter. Ez fogadta a hármasunkat a Nagyteremben, vacsoránál.

- Igen – mondtam Harrynek, mikor elhaladtunk mellettük. Kérdőn nézett ránk, miközben leültem Fred mellé.

- Mi igen?

- Mi is rólad beszéltünk – nevettünk. – Örülj neki, hogy nem kapsz taslit azért, mert felhoztad – mondtam, de még hozzágondoltam, hogy "Diggoryt". Ugyanis érzékeny pontra tapintott nálam a fiú emlegetésével. És ezt tudhatta volna. 

- Csodálatos – morogta szemforgatva.

- Inkább egy tasli, mint egy heti bünti igaz-e? – vigyorogtam rá.

Az a helyzet, hogy alig egy tucatnyian tudtuk az egész Roxfortban, hogy Harry nem nagyzolásból, vagy feltűnési viszketegségből tette, amit tett... egyszerűen csak felháborítónak találja az egész szituációt. Túl fiatal ahhoz, hogy ennyi... intrikának legyen kitéve. Az is igaz, hogy a varázsló sosem elég idős ahhoz, hogy lejárassák, megalázzák, és vásári bohócot csináljanak belőle, a minisztérium pedig pontosan ezt teszi.

Hallottam Umbridge hangján. Nekem egészen úgy tűnt, mintha provokálni akarná Harryt a nyugodtságával... vagy legalábbis azzal, hogy annak tetteti magát. Akaratlanul is az elégedetten ülő tanárnő felé fordítottam a tekintetem.

- Ne bámuld már! – szólt rám Katie.

- Bocs – ingattam a fejem sóhajtva. – Csak... ezen az egészen jár az eszem. Teljesen úgy tűnik, mintha ki akarta volna provokálni – szinte tátogom nekik, amit mondok.

- Van benne valami, Hannuci – mondja Fred, majd a tanárnőre kapja a tekintetét. – Békapofa velünk is egészen kihívóan viselkedett.

- Mintha csak... valami ürügyet akarna találni, hogy megbüntessen minket – mondta George.

- Hm – sóhajtottam. – Majd meglátjuk, velünk milyen lesz.

- Két nap múlva – Will előhalászta az órarendünket is, hogy lássa, mikor lesz vele óránk.

- Ennél még Lockhart is jobb volt – sóhajtott Katie, majd elvigyorodott.

- A skót szoknyás ír... - elég volt csak említeni, hogy könnyek között, nevetve boruljunk mindhárman az asztalra. Csak akkor hagytuk abba, amikor Harry, Hermione és Ron kisétáltak a teremből. A Nagyterem zajszintje megugrott, és mindenki Harryről beszélt, aki meg nem az a trióról.

- Nekem elment az étvágyam – toltam el magam elől a tányérom.

- Nekem is.

- Nekem is.

- Akkor menjünk – álltak fel az ikrek. – Úgyis vannak fontosabb dolgok – pillantottak össze.

- Ó, ma kezditek? – kérdeztem, és megfogtam Fred kezét.

- Igen.

- Mit?

- Le kell teszteltünk az áruinkat, hogy lássuk, másokon hogyan hat... - kezdték magyarázni Katiéknek. Beszéd közben mindig úgy fellelkesültek, és erősen gesztikulálni kezdtek. Amikor George csillogó szemmel megérintette Katie karját egy ilyen heves mutogatás közben, Will szeme szűkülni kezdett. Én elvigyorodtam és szemforgatva figyelmeztettem őt. Megböktem.

Amíg a fiúk hozzáláttak a jelentkezők tájékoztatásához a klubhelyiségben, letelepedtünk a kanapéra, tőlük nem is olyan messze. A Legendás könyvem bújtam, és ceruzával jelölgettem, hogy mely állatokat kell listáznom majd a beadandóhoz, amit Suette-Pollts kért.