Amerikából jöttem II. (HP fanfic)

46. Összetört szívek

Rekordidő alatt visszaértem a klubhelyiségbe, felrohantam a szobámba, és még öt perccel nyolc előtt átöltözve, majdnem orron csúszva érkeztem meg Will elé. A parfümfelhőről, amit magam után húztam - lévén fürdeni nem volt időm-, nem beszélnék, de az idegesen toporgó Will megkönnyebbülten sóhajtott fel. Na azért nem volt egy nagy bál, de ez egy nagyobb esemény volt, mint a többi est, amit eddig tartottunk. Még díszvendégünk is volt. Ezzel magyarázható, hogy mindenki elegáns talárban, szoknyában és ingben - blúzban jelent meg. Én ezúttal is képviseltem a griffendél színeit: a talárom alatt tűzpiros blúzt viseltem, amit beletömködtem a magasított derekú, fekete ceruzaszoknyámba. Smink nem volt rajtam, de a fonott kontyom bűbájjal rögzítettem... senki nem mondhatta, hogy nem tettem ki magamért. Még testszínű harisnyát is vettem (anélkül meg is fagytam volna a kastélyban).

Lumpsluck professzor is igazán kitett magáért, mikor elnézést kérve, utolsókként beléptünk a szobájába a hangulat is varázslatos volt. Forró vajsör és gőzölgő mézbor várt minket, a vacsora már készen állt, a többiek beszélgettek. Hamarosan azt is megláttam, kivel. Will bökdösésére figyeltem fel, aztán a professzor odaintett magához minket.

- Ismeritek már egymást? - kérdezte. - Ő itt Gwenog Jones, Gwennie, ő itt az egyik legtehetségesebb tanítványom, Hannah Winslow... vagyis Black.

- Hannah Winslow-Black - nyújtottam kezet némi erőltetett mosollyal.

Egy kicsit úgy tűnt, a csapatkapitány elvárja az éljenzést. Én nem voltam hajlandó ajnározni őt, és fogalmam sem volt, miről beszélgethetnénk. Végül ő mentette meg az estét azzal, hogy anyukámról és a trükkjéről kérdezett. Hamarosan asztalhoz ültünk, és a nosztalgikus csevegés volt a téma. Hermionével össze-összepillantottunk, majd vacsi után egy kicsit táncoltunk is. Először csak kettesben, bohóckodva, de sajnálatomra Flint odalépett hozzám, és felkért egy táncra. Hermione pedig Willel dülöngélt.

Lumpsluck ezt látva összecsapta a tenyerét.

- Hát nem majdnem elfelejtkeztem róla! Lesz még alkalmatok táncolni az évben, karácsonykor ugyanis rendeznék egy kisebb bált. Mit szóltok? Tetszik az ötlet? - mindenki elismerően bólogatott. - Hannah? Will? - mi is kényszeredetten bólintottunk. - Nagyszerű! Ó, és ne felejtsetek el partnert is hozni magatokkal! Miss Granger... - magához intette barátnőmet.

A klubhelyiségbe menet Hermione megsúgta, hogy az öreg azt kérte nézze meg Harry mikor ér rá, mert feltétlenül szeretné, ha ezen a partin már ő is részt venne. Tehát nem nagy dolog.

Mondanom sem kell, hogy Willnek nem volt sok kedve elmenni erre a partira... és nekem sem. Mindennek tetejébe bejött még valami: a kviddics.

Katie helyett nekem kellett játszanom. Ez azt jelentette, hogy részt vettem az edzéseken, végig kellett néznem Ron bénázását a seprűmről, majd azt, ahogy egy undokabb sértéseket vágott mindenki fejéhez... egészen az utolsó pillanatig. Magamban némán könyörögtem érte, hogy Harry felmentsen engem, és inkább Deant vagy Seamust tegye be a csapatba, de erre várhattam.

Harry mintha csak érezte volna ezt, az utolsó edzés után hozzám fordult.

- Ugye nem baj, hogy Katie helyett kell játszanod? Tudom, hogy nagyon szomorú vagy miatta...

- Köszi, Harry, hogy kérdezed - a szám félmosolyra húzódott. - Azt hiszem, megleszek.

- Hűha... te tényleg nem bírtad Angelinát - jegyezte meg Ginny vigyorogva, mikor felfelé sétáltunk a kastélyba.

- Hát - vontam vállat. - Angelina Johnson egy teljes más világ volt - kis hallgatás után hozzátettem még valamit. - Azok után, hogy két évig mennyire nyomult Fredre, senki nem csodálkozhat! - Ginny nevetett.