Amerikából jöttem II. (HP fanfic)

59. Pillanatok

A meccs napja van. Harry a csapattal reggelizett a Nagyteremben, bár ez így nem pontos megfogalmazás. A csapattagok ugyanis annyira izgultak, hogy rajtam és Katie-n kívül nem igazán evett senki. Katie is csak azért, mert Will belediktált néhány falatot.

- Az kell nekem már csak, hogy meccs közben rosszul legyél, mert nem ettél rendesen! - dohogott. Erre én úgy néztem rá, mint akit pofon vágtak, hiszen nekem hány meccsem volt eddig?! Úgy tudtam Willel testvéri szinten vagyunk, azzal mégse törődött sosem én eszem-e, vagy sem.

Az arckifejezésem persze többen is elcsípték, mint például Ginny és Harry is, akik összenevettek. Szúrós tekintettel figyeltem őket, mert az volt a sejtésem, fogok én még nevetni...

Aztán eljött az idő, búcsút vettünk Harrytől, és mindenki elindult a pályára. Hermione még az előcsarnokban megragadta a karom, hogy várjak - így elszakadtam a csapattagoktól, és vele együtt tartottam a stadion felé.

- Na mit akart Hermione? - fordult felém Ginny érdeklődve. Én csak hümmögtem... és gyorsan átöltöztem a kviddicstaláromba.

Ja igen... a verseny. Megfogadtuk, hogy nem csalunk, és minden tudásunkat latba vetjük. Három körből kétszer Ginny kapta el a cikeszt, bár legutoljára olyan szorosan jártam a nyomában, hogy a kezem az ő kezére kulcsolódott rá. Mi még folytattuk volna, de a csapattársaink megelégelték, és végül lehívtak minket a pálya füvére.

A csapatunk jó hangulatban lépett ki a pályára, a kapitány helyett Ginny volt a kézfogó, Katie meg én pedig sejtelmesen mosolyogtunk egymásra. Nem is mondok semmi mást, Will kommentárja olyan frappáns volt, még a meccs után fél órával is zengett a fülünk, amikor énekelve- egymásba karolva ment fel együtt a csapat. A klubhelyiségben minden pillanatot, kommentált mondatot elemezni kezdtünk, azaz mi, hetedikesek és hatodikosok együtt - annyi adrenalin volt bennünk, hogy nem tudtuk megvárni vele Harryt.

- ÉS... BLACK BEDOBJA! - hallottuk Will hangját a levegőben akkor, és a klubhelyiségben most, ahogy felidézett egy igazán szép lövést tőlem. - A KVAFF A HOLLÓHÁTNÁL VAN, NEM, MÁR BELLNÉL, AKI HELYEZKEDIK... LŐ... EZZEL SZÁZHETVEN: NYOLCVAN AZ ÁLLÁS A GRIFFENDÉL JAVÁRA.

- ... ÉS MOST LÁTJUK DEMELZA ROBINST IS ÉRVÉNYESÜLNI. GREYSON SZERELNI PRÓBÁLJA DE KITÉR ELŐLE... HÚ, EZ EGY CSODASZÉP LENDÜLŐS TRÜKK VOLT, GRATULÁLOK DEMELZA!

- MEGINT BLACKNÉL A KVAFF... ISMÉT KATIE BELLNÉL... EJHA, A KVAFFOT ÚGY ADJÁK-KAPJÁK, MINTHA A LEGÚJABB ÉDESSÉG LENNE A MÉZESFALÁSBAN... EZ KÉREM MÁR VERSENY, HIVATALOSAN IS VERSENY A KÉT VÉGZŐS GRIFFENDÉLES HAJTÓ KÖZÖTT... HAJRÁ KATIE, HAJRÁ HANNAH, GYŐZZÖN A JOBBIK HAJTÓ!

Harry elképesztő boldog lesz! Négyszázötven száznegyvenre megvertük a hollóhátat - bezsebeltük a kviddicskupát, és ezzel együtt a házkupa is a miénk lesz! Rég volt ilyen nagy előnyben a griffendél... az elmúlt...

- ... az elmúlt hét évben! - vigyorgott Will is. Vajsörrel a kezemben bólintottam.

- Igyunk egy kis whisky-t! - rángatott fel a kanapéról, választ sem várva a kezembe nyomott egy pohárral.

A fenébe is! Végzősök vagyunk, mikor máskor bulizzunk, ha nem most? Will és Katie, én meg Neville roptuk a parketten, amikor egyszer csak... néma csend lett.

A portré bejáratánál megjelent Harry, és valaki már ott is volt a karjai között... Ginny Weasley. Hermionét kerestem, és meg is találtam őt nem messze az italospulttól, kezében két pohárral, fülig ért a szája. Összepillantottunk. Biztos voltam benne, hogy pár perccel azelőtt a két lány beszélgetett, és Harry volt a témájuk.