A prefektusi gyűlés, majd a golymókom el- és átnevezése (Plútóról Archiera) után Harryék keresésére indultam, de a fülkében csak Hermionét és Ront találtam, Luna társaságában. Barátnőim egy-egy könyvbe mélyedtek, míg Ron egy csokibékát tömött a szájába.
- Sziasztok! - köszöntem. Hermione szélesen elmosolyodott, és egyből félretette a könyvet. Igen, Hermione. Luna is hasonlóképp megörült.
- Szia, Hannah! Te jó ég, mi történt veled? Mintha tele lennél furmászokkal.
- Furmászokkal?
- Igen... láthatatlan lény, a füleden át beszáll a fejedbe és belepi az agyad.
- Öö... tudom mi a furmász - mondtam, és ez igaz is volt. Volt nálunk egy mondás: a furmász bújt beléd; de sosem gondoltam volna, hogy valaki hisz a létezésükben. Na mindegy. Fél szemmel láttam, hogy Hermione tesz egy félfordulatot, és egy „wow"-ot tátog. - Nem csodálom, hogy így hiszed, Luna - folytattam. - Nagyon felhúztak a mardekárosok. Flint - feleltem Ron kimondatlan kérdésére. - Harryt merre hagytátok? - érdeklődtem.
- Lumpslucknál van.
- Ó - egy nagyot bólintottam. - Az új bájitaltan tanárnál van. Kíváncsi vagyok, milyen ember - dőltem hátra az ülésben. - Megvárhatom veletek?
- Persze. De várj... új bájitaltan tanár?
- Hoppá - elnevettem magam. - Elárultam a titkot.
- De... mi... mi lesz... Pitonnal? - dadogtak. Én vállat vontam.
- Nem tudom mi van Piton professzorral... tényleg nem, ha hiszed, ha nem Ronald - szúrós tekintetemre kicsit elszégyellte magát. - Aggódom is egy kicsit. De ne is áruljátok el senkinek, hogy elmondtam, mert nem lett volna szabad.
- Akkor miért mondtad el? - kérdezte Luna.
- Amiért tele vagyok furmásszal - feleltem ridegen. És igaz volt, mert annyira elegem volt a pöffeszkedő mardekárosokból. Ráadásul le merem fogadni, hogy közülük már mindenki tudja az infót. - Plusz, ti a barátaim vagytok és tudom, hogy ha megkérlek titeket, nem adjátok tovább.
- Mit is? - kérdezte Ron.
- Köszi - susogtam, ökölbe szorított jobb kezemen felmutattam a hüvelykujjam.
A vonat lassan begördülni látszott a roxmortsi vasútállomásra, Ginny és Neville már sötétedéskor visszatért a kupéba. Hol van Harry? kérdésünkre csak vállat vontak. Ronnal és Hermionével aggodalmasan néztünk össze, de ideje volt a ládámért indulnom.
Hamarabb találkoztam Lumpsluck professzorral, mint azt gondoltam volna: a ládámat magam után húzva nem sikerült olyan sikkesen landolnom, mint szerettem volna, a professzor pedig szemtanúja volt... nos, hát, izé... annak, hogy fenékkel a földre huppantam.
- Ez igen! Ennél elegánsabb esést még nem láttam, pedig láttam már egyet s mást...
Szuper. Másra sem vágytam, minthogy az attrakcióimmal nevettessem meg a régi-új (?) tanárt.
- Remélem megbocsátja nekem e megjegyzésem, kisasszony - folytatta. - Jól van...?
- Winslow. Hannah Winslow - feleltem automatikusan. - Köszönöm, minden rendben, tanár úr.
A közelünkben állók közül többen is felénk fordultak, szinte mindenki el is vigyorodott. Hú... na mindegy, nem volt időm törődni velük, elindultam a szélesen integető Katie felé, a professzor társaságában, aki egész jó társaságnak bizonyult. Megálltunk a fiáker előtt, a lovak mellett. Bemutattam Lumpsluck-ot a várakozóknak, akik örültek, hogy végre megérkeztem: Will, Katie, Leanne Connor és Nick. A fiúval még tavaly, a LLG órák alatt lettem, vagyis lettünk jóba, de úgy tűnt Nick és Leanne is szoros kapcsolatot ápolnak. Elvégre egy házba tartoznak...
YOU ARE READING
Amerikából jöttem II. (HP fanfic)
FanfictionEz egy folytatás! Az előző rész itt található: https://w.tt/2ImfTwL Hannah Winslow a hatodik évét kezdi a Roxfortban. Kicsit nehéz dolga van, mert ő egy amerikai boszorkány. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy immár Angliában visszatért ő, akit nem...