Amerikából jöttem II. (HP fanfic)

24. Karácsonyi előkészületek

Sziasztok! 

Mindenkinek boldog karácsonyt így, augusztus közepén! Hagyjatok kommentben egy számot, hogy mennyire lett karácsonyi hangulatotok. Az 1 = semennyire, a 10= kedvem lenne megnézni egy karácsonyi filmet/ meghallgatni egy-két karácsonyi dalt is. 

* * *

Így esett meg, hogy másnap, szinte pontban este hat órakor csöngettünk a... mind tudjátok hol, ajtaján. A - rá se akarok gondolni - nagyi kedves rikácsolása fogadott bennünket... és persze Mrs. Weasley kedvessége.

- Ó - ölelgetett meg engem és Hermionét is, miután betuszkoltuk a csomagjainkat az egyik félreeső sarokba. - De jó, hogy megjöttetek. Ron és Ginny a szobában vannak fent.

- És Harry? - kérdeztem az asszonyt. Ő szomorkásan elmosolyodott, és megvonta a vállát.

- Majd Ronék elmondják - intett Hermionénak, aki szaladt is felfelé a lépcsőkön.

Ekkor tűnt csak fel, hogy a festmény elhallgatott. Sirius és Remus álltak előtte. Odaszaladtam hozzájuk, és mindkettőjüket megöleltem.

- Úgy hiányoztatok! - szóltam. - Sosem írsz - vetettem keresztapám szemére. - Tőled nem várom el - címeztem Siriusnak a mondandómat, sokkal kedvesebben. Megöleltem, ezúttal csak őt. Valahogy olyan ridegen ölelt vissza. - Jól vagy? - kérdeztem, féltéssel a hangomban. De Fred, George ekkor bukkantak fel az előszobában. Amint Fredre esett a pillantásom, széles mosolyra húzódott volna a szám, de eszembe jutott, hogy mi történt az édesapjukkal... ezért próbáltam visszafogni magam.

- Hannuci? - öleltem meg őket.

- Hannuci? - tátogta Sirius, de nem elég halkan. Freddel egyszerre néztünk rá, és szintén egyszerre, hűvös nyugalommal jelentettük ki:

- Csak nekem - mondta féltékenyen.

- Csak neki - mutattam rá, majd visszafordultam, és adtam egy rövid csókot Neki. Hallottam Hermionét és Harryt fentebb matatni, de nem foglalkoztam velük. Majd később kikérdezem Harryt, legalább is így voltam vele. - Hogy van apukátok?

- Már túl van az életveszélyen - mondta George. Fred egyszerűen csak a karjaiba zárt. Sosem mondta, hogy mennyire felnéz rá, mennyire fontos neki az édesapja; ahogy ott álltunk, a kapaszkodó ölelésébe vonva engem, érezni kezdtem, hogy sokkal jobban szereti a szüleit, mint eddig gondoltam, vagy sejteni engedte volna.

- Meséljetek - fogtam meg Fred kezét, és belekaroltam Georgeba. Egy pillanat múlva már a szobájukban voltunk mind a hárman. Kényelmesen, egy rakáson elhelyezkedtünk, és egészen addig beszélgettünk, míg Mrs. Weasley nem szólt, hogy készen van a vacsora.

Én a szőnyegen ültem, félig törökülésben, Fred ágyának dőlve. Ő a fejét az ölemben pihentette, egyik kezemet fogta és az ujjaimmal játszott, míg a másikkal cirógattam a haját, a homlokát.

- ... szóval Harry most bujkál mindenki elől - fejezte be George, kissé szánakozva.

- Mit gondolsz? Hm? - kérdezték. - Harryről.

- Nem hinném, hogy Voldemort megszállta volna - az ikrek sosem ijedtek meg a nevétől. - Nem is értem, Mordon miért mondta ezt - csóváltam a fejem. - Emlékszem Ginnyre még harmadikból... - sóhajtottam. - Harry sosem viselkedett ahhoz hasonlóan furcsán, vagy zavartan. Nem beszélve arról, hogy ahhoz, hogy ezt megtegye, egymás közelében kellett volna lenniük.