Amerikából jöttem II. (HP fanfic)

15. Az új taktika

Sziasztok! 

Íme az új, kissé unalmas fejezet. Ne haragudjatok meg nagyon érte, és gyertek vissza a következőre, igyekszem izgalmat csempészni a következőkbe! 

Sok puszi: V.

Ui.: Köszönöm Mindenkinek az eddigi kitartást!

* * * 

- Mit csinálsz ott, Winslow?! – üvöltött nekem Angelina.

Will és én ott ültünk a lelátón, a tömeget fürkésztük az első sorból. Elég sokan eljöttek az őrzőválogatásra. Azt találgattuk éppen, hogy ki lehet az a vörös hajú fiú...

- Weasley? – kérdezte Will vigyorogva. „Hát ezt nem hiszem el" hangon.

- Ron! Az tényleg Ron! – felelem vigyorogva. De nemcsak én döbbentem meg, mások is sugdolóztak, sőt... Fred és George arcát sosem felejtem el. Olyan döbbent képet vágtak, mintha elfelejtették volna, öt éve következetesen tagadják: Ron az öccsük.

- Winslow! Pályára! MOST! – kiáltott nekem.

- Mi van? – tártam szét a karom Angelina dühös intéseire. Will lejött velem.

- Hale, te menj vissza! Winslow, te miért nem vagy átöltözve? Nem voltam elég világos? Mindenki a csapat tagjának tekint – fonta össze szorosan a karjait értetlen tekintetem láttán.

- Ö... oké. De én ezzel mit kezdjek? – vigyorogtam.

- Pattanj! – csettintett. – És ne játszd az ostobát!

- Légyszíves, vagy valami! – vetettem oda.

Nagyon nem volt ínyemre, hogy Johnsonnak engedelmeskedjek, de átöltöztem, és mikor kérte, felszálltunk a levegőbe.

Csodálatos érzés volt, mikor a szél belekapott a hajamba, és a seprűmmel körberepültem a karikákat... majd a másik póznához repültem, és ott is. Szeltem a levegőt, és kicsúszott egy hangos örömujjongás is! Évek óta nem ültem seprűn! Végül zuhanórepülésben megálltam Angelina mellett és rámosolyogtam.

- Mi ütött beléd, Winslow? – kérdezte.

- Hívj csak Wins-nek, ha tetszik – nevettem. – Hálával tartozom – mondtam az elsősök előtt. – Nem ültem seprűn... két éve, ha nem több. Nem is tudtam, mennyire hiányzott.

- Jól van. Haladhatnánk? – pillantott mérgesen, majd visszafordult a tucatnyi jelentkező felé. - Gyertek, szálljatok fel közénk!

A seprűt minden jelentkező jól kezelte, és az első feladat: kvaff-dobálgatásnál is, bár izgultak, egy kivételével majdnem mindenki átment.

- Minek csináljuk ezt? – fakadt ki egy negyedikes talán?

- Tőled el is búcsúzunk, Henry – vágta rá Angelina.

- De miért?

- Mert nem vagy csapatjátékos – vágtam rá.

- Te sem vagy az! Megkérdőjelezted, amit mondott!

- Szó sincs róla – mondta Angelina. Hé, most bevédett engem. – Te viszont azt tetted. Szervusz, Henry.

- De...

- Még egy szó és büntetőmunkát kapsz! – fenyegettem meg, mire durcásan leszállt, és elindult vissza a kastély felé.

- Ez nem számít visszaélésnek, khm-khm, a prefektusi hatalommal, hogy idézzek valakit?