Amerikából jöttem II. (HP fanfic)

21. Pitypang

Hirtelen riadtam fel. Egy pillanatig gyorsan, szinte zihálva vettem a levegőt. Valami csiklandozta a nyakam és az arcom, és ölelő karokat éreztem a derekam körül. Kaptam egy puszit is, és lassan minden eszembe jutott... nem álom volt.

Fredet, Georgeot és Harryt tényleg eltiltották a kviddicstől. Engem pedig büntetőmunkára ítéltek, mert kiabáltam egy tanárral. És most Fred ágyában vagyok, mert megkért rá, hogy aludjak itt. Ez eddig rendben is van.

És végül is... a másik Dolog is teljesen rendben van. Mármint az enyhe nyomás a fenekemen. Merlin alsójára! Pillanatok alatt elöntött a forróság, és biztosra vettem, hogy ki is pirultam. Tükör híján ugye... Fészkelődni kezdtem, de csak még jobban szorított magához.

- Mhhhmf - mormolta a fülembe. Még a lehelete is csiklandozott. - Jó reggelt - folytatta ugyanazon a hangmagasságon. Szembefordultam vele.

- Jó reggelt - suttogtam mosollyal a számon. Kinyitotta a szemét. Először öröm csillant a szemében, aztán... ő is rájött, amire én. Nincs több kviddics. Halkan, de jó hosszan szívta be a levegőt, majd ugyanígy fújta ki. El akartam terelni a figyelmét. - Minden reggel bírnék így kelni. Hogy az ölelő karjaid közt ébredek. Hogy Veled ébredek fel. Szeretlek, Baglyocskám - duruzsoltam vigyorogva.

- Juhú! - kurjantott George valahonnan a közelünkből, a következő pillanatban pedig a világosság majdnem kisütötte a szemünk. A jótékonyan félhomályt teremtő baldachint ugyanis valaki - khm, George, khm- szétrántotta. - Rengeteg hó esett! - vigyorgott ránk. - Lemegyünk hógolyózni? - kérdezte. - Lee?

- Persze - vágtuk rá egyszerre. Már felültem az ágyban, és magamra néztem. Fred egyik pólója volt rajtam, mert nem akartam már a hálóingem után kutatni. - Csak hagy öltözzek fel - ragadtam meg a tegnapi talárom, és bezárkóztam a fürdőjükbe.

- Csak most az egyszer! - kiáltott utánam George.

- Mi van? - léptem ki öt perccel később azon az ajtón, amin bementem.

- Hogy? - már mind a háman, sőt, négyen az ajtó előtt toporogtam.

- Na jó... - csóváltam a fejem a vigyorogva. - Fiúk... a Nagyteremben találkozunk - intettem, és átmentem a lányokhoz. - Frednél aludtam - tátogtam Katienek kimondatlan kérdésére. Vigyorogva bólintott.

x Y z

A vasárnap legalább olyan szép, tiszta és persze fagyos idővel köszöntött ránk, mint a meccs napja volt. Úgyhogy élvezettel hócsatáztunk egymással. Egy bűbáj segítségével meg azon versenyeztünk, hogy ki tudja magasabbra lőni a saját hógolyóját.

- Elég! Prefektus vagyok! - Ron feje jelent meg messze, fenn a magasban. Fred rám kacsintott, és egy pöccintéssel a hógolyót öccse felé irányította. Még hallottuk, ahogy nyög... és nevettünk.

- Ti tudjátok már a jó hírt? - kérdezte Fred, már az ebédnél.

- Milyen jó... Hagrid! - kiáltottam fel. Barátaim is egyből odakapták a pillantásukat.

A vadőr és tanár hatalmas alakja kimagasodott a tanári asztalnál. Will sóhajtott ahogy Katie és én összenéztünk. Szerettük Suette-Pollts prof.-ot is, az óráit is, de Hagridot is szerettük, az óráitól függetlenül. Na jó... Will talán jobban szerette a tanárnő óráit. Ettől függetlenül odasiettünk hozzá, és mosolyogva kezet ráztunk vele, meg megölelgettük. Will ért a legmagasabbra, majdnem a mellkasáig. Ekkor láttuk csak, hogy arca milyen csúf, csupa zúzódás volt, és volt olyan sebe is, amin még var sem volt.