Amerikából jöttem II. (HP fanfic)

5. A főhadiszállás I.

Sziasztok! Nézzétek el kérlek, hogy ez a fejezet két részletben jön. Bedöglött a word, úgyhogy át kell írnom teljesen, de ebben a melegben a halálomon vagyok, úgy érzem.

***

- Höhh! - hallottam egy hördülést az egyik ajtó mögül. - Azt hittem már ide sem értek, Lupin! Mindjárt indulunk... szedelőcködjetek!
- Neked is üdv, Rémszem - nyújtott kezet keresztapám Mordon professzornak. 

Aztán én következtem. Mordon mindkét szemét rám szegezte, én pedig ösztönösen mozdultam... de nem a pálcám felé kaptam, mint eredetileg akartam volna, hanem összefontam a kezem a mellkasom előtt. Parancsba adtam magamnak, hogy nem rettenek meg, és dacosan felszegtem a fejem.A feszültség persze gyűlt bennem, de ezen senki nem csodálkozhat. Leszámítva az évzáró vacsorát, legutóbb csak egy imposztorral találkoztam, aki meg akart szabadítani az emlékeimtől.

- Biztos ismered őt, Hannah - mondta a nénikém. - Ő itt Alastor Mordon, auror.

- Te meg a jenki lány vagy - morogta. Szusszantam egyet. Engem aztán senki ne jenkizzen!

- Hannah Winslow - nyújtottam kezet -, Mordon professzor. 

- Csak Mordon. Odaáig nem jutottam el, hogy tanítsak is - felelte, majd engem kikerülve intett a többieknek. - Indulás! 

- Hova mentek, Holdsáp? 

- Harryért - felelt egy másik hang. Remus a hátam mögé pillantott, és halványan elmosolyodott. Magunkra maradtunk a konyhában. 

- Sirius! - két lépéssel ott termettem előtte és szorosan a karomba zártam. Egy pillantás elég volt, hogy lássam, majdnem olyan volt, mint az álmaimban. Azt a férfit láttam benne, az édesapámban, akit az álmaimban megismertem. Ő visszaölelt engem, jó szorosan. Az első apa-lánya ölelésünk volt. Holdsáppal már számtalanszor ölelkeztünk, és Jacktől is kaptam már ölelést, de egyik sem volt ahhoz hasonlítható, amit akkor, Siriustól kaptam. Igazi ölelés volt. Nem is tudtam eddig a pillanatig, hogy mi hiányzott az életemből. 

- Hát te vagy az... - suttogta. Ha egy lépést is hátrálok, már nem értem, olyan halk volt a hangja. És rekedt. A vállamnál fogva eltolt magától és a szemembe nézett. - Örülök, hogy megismerhetlek. 

Ezt a pillanatot választotta Mr. és Mrs. Weasley, hogy belépjenek, utánuk közvetlenül pedig megláttam George-ot és Fredet. Odarohantam hozzájuk, és szorosan megöleltem őket.

- Fiúk! Úgy hiányoztatok! - mondtam nekik, majd elengedtem George-ot, és Fred karjaiba bújtam. - Mr. és Mrs. Weasley - fordultam feléjük - hogy vannak?

- Tűrhetően, kedvesem - mosolyodott el az asszonyság, és közelebb lépett hozzám. Röviden megölelt, csak aztán folytatta. - De hívj csak Mollynak nyugodtan. Te hogy vagy? Milyen barna vagy! Kérsz valamit enni? Nemsokára kezdődik a tanácskozás, úgyhogy csak későn lesz vacsora.

- Nem vagyok éhes, Mrs. Weasley, de köszönöm. Nemrégen ettem. 

- Örülünk, hogy látunk, Hannah. Milyen volt Amerika? - kérdezte Mr. Weasley. Sóhajtottam. Tényleg, milyen volt?

- Hogy kérdezhetsz ilyet, apu? - mondta Fred, és közelebb húzott magához. - Mondtam, hogy büntetést kapott...

- Igen, azt leszámítva egész kellemes - feleltem. - A húgom sokat segített benne, hogy elviselhetőbb legyen. 

- Fred, George, vigyétek fel a szobába a csomagjait. Hermione és Ginny fent vannak, majd ők elmondják a szabályokat - Mrs. Weasley vette a kezébe az irányítást. - Nincs sok, de néhányat azért be kell tartani. Most menjetek.