BNHA - Eltűnt gyermek

Prológus

Deku eltűnése óriási sokk volt számomra. Mert ha nem lettem volna annyira féltékeny, nem kiabáltam volna ki az erejének forrását. Nem ordítottam volna világgá, hogy All Might-tól lopta el az erőt. De megtettem. És utána Dekut mindenki megvetette. Mert őt tették hibássá azért, ami All Mighttal történt. Miatta veszítettük el az első számú hőst. Nem mehetett ki az utcára, mert az emberek kitaszították maguktól. Erőtolvajnak nevezték. Nem tudott a tanulmányaira koncentrálni. A B osztály folyamatosan szapulta, így a felméréseken sem tudott jól teljesíteni. Megbukott. És utána jött a hír, hogy elrabolták. Tudtam, hogy ez az én felelősségem. És elhatároztam, hogy megtalálom az elrablóit és kiszabadítom őt akár az életem árán is. 

Ez már közel egy éve történt. Azóta az energiám nagy részét arra szántam, hogy megtaláljam őt, de még csak azt sem tudtam kideríteni, hogy ki rabolta el. Rengeteget beszéltem az anyjával, hátha ki tudok valamit deríteni. De ő sem tudott segíteni. Viszont testközelből láthattam azt a szenvedést, amit a fia elvesztése okozott neki. Teljesen összetört. És senki nem támogatta. Mert miért érdekelné az embereket Erőtolvaj elrablása? Teljesen egyedül volt és én sem tudtam mindig segíteni neki. Ez engem is folyamatosan őrölt fel. Elhatároztam, hogy nem fogom hagyni, hogy még egyszer az érzelmeim irányítsanak. Nem hagyhatom, hogy ez még egyszer megtörténjen. 

De utána jött az újabb rossz hír. Egy hete, mikor a szokásos találkozónkra mentem Deku anyjához, nyitva találtam az ajtót, bent pedig óriási káoszt. A tányérok törötten a földön hevertek, a székek felborulva, az asztalon pedig két csésze oldalra dőlve, belőlük a tea kifolyva. Az egyik cukor nélküli, az asztal másik felén lévőben pedig két kanál cukor. Mindig ezt ittuk a találkozókon. Berohantam a lakásba és mindenhol körülnéztem, de nem találtam holttestet, csak egy kevés vért.

Azonnal előkaptam a telefonomat és tárcsáztam. Gyorsan felvették.

-Halló, rendőrség. Miben segíthetek?

-Jó napot egy emberrablást szeretnék bejelenteni. - Azonnal hallottam a számítógép pötyögést a háttérben.

-És hol történt az eset? - Bemondtam a címet, mire hirtelen abbamaradt a háttérzaj.

-Az Erőtolvaj háza? Hülyének nézel? Majd pont annak fogunk segíteni aki a legtöbb munkát varrta a nyakunkba All Might tönkretételével. És letette. Nem akartam elhinni. Az én hibámból még egy ártatlan élet került veszélybe. Hány embernek kell szenvednie még miattam, mire megbűnhődök? Azonnal hívtam az osztálytársaimat. Ők hittek Dekuban, soha nem bántották. Próbálták támogatni, és amikor eltűnt ők is segítettek a keresésben, de lassanként feladtáka  reményt, hogy megtalálják. Egyedül maradtam, és a kapcsolatunk megromlott, mert folyamatosan arra összpontosítottam, hogy megtaláljam őt. Elhanyagoltam őket, de most, hogy szükségem volt rájuk, rögtön jöttek. Felvázoltam nekik a helyzetet. Mindent átkutattak, olyan dolgok után keresve, amik nem oda valók, és amíg a többiek kerestek, Todorokielém állt.

-Bakugou! Szerinted van köze egymáshoz a két esetnek?

-Nem tudom, és nem is érdekel. Csak az tudom, hogy most veszítem el az egytlen lehetőséget arra, hogy megtaláljam Dekut. És ezt nem engedem. 

-Megtaláljuk őket. Ígérem.

-Csak tartsad is be. 

-Fiúk, találtunk valamit! - Uraraka-san kijött Deku szobájából, a kezében egy szőke hajszállal. Elvettem tőle és hangosan gondolkozni kezdtem. 

-Én nem jártam Deku szobájában kiskorunk óta, így biztosan nem az enyém. Sem Dekunak, sem az anyjának nem szőke a haja. Viszont már egy éve nem jönnek hozzájuk látogatók. Csak egy valakié lehet. Az emberrablóé. - Majd elvigyorodtam.

-Megtalállak.