BNHA - Eltűnt gyermek

Deku emlékei 11. rész

Egy élő báb voltam. És ezt szerették a tudtomra adni. A parancsaikat teljesítettem, de ők folyamatosan újabb feladatokkal láttak el. Kilátástalan volt a helyzetem. Nem menekülhettem. És folyamatosan újabb és újabb szerekt kellett kikísérleteznem parancsra. Olyankor aludni sem tudtam, mert akkor nem készültem volna el a röhejesen rövid határidő végére, így minden időmet a nekem kialakított laborban töltöttem. Mikor sikerült befejeznem azt a feladatot, hogy egy nyomkövetőt adjak be a szerrel, ami akkor aktiválódik, amikor nem lesz az egy kilométeres közelemben, kijelentette a Főnök, hogy adjam be Kacchannak. Fájó szívvel mentem be a cellájába, mivel így már semmiképpen nem tud elszökni tőlünk. 

Letérdeltem mellé és levettem róla a bilincset. Belé fecskendeztem a szert, majd megkérdeztem.

-Miért nem fogadod el az ajánlatot? Sokkal egyszerűbb lenne mindenkinek. Téged nem kínoznának többet, a főnök megkapja az új tagot és én is kínozhatnék másokat, téged már unlak. Nincs lassan rajtad olyan hely, amit ne jelöltem volna meg. - Ez így volt. Kivéve, hogy nem untam, hanem undorodtam. A barátom miattam szenved. Hogy tehettem ezt? Letettem a fecskendőt és elővettem egy nyakbilincset, amit a Főnök nyomott a kezembe, mikor kifejeztem az aggódásomat, hogy nem fogja túlélni Kacchan, ha továbbra is így bánunk vele. - Lassan el fog fogyni a büszkeséged és az erőd. Nem kockáztathatjuk meg, hogy meghalj. Ezt nyakörvnek hívjuk. Csak a szuper erőt gátolja. Visszakapod a fizikai erődet. De amilyen állapotban vagy, nem tudsz megszökni. - És ha meg is próbálná, megtalálnánk. Hála nekem. 

Kinyitotta a száját. Mióta itt van, nem hallottam beszélni. Csak üvölteni. 

- Miért mondod el ezt nekem? - A hangja rekedt volt, hiszen hónapok óta nem használta. De még mindig megvolt legalább. Nem veszítette el. Folytattam a színészkedést. 

- Én magam sem tudom. De fogadd meg, vagy a főnök elveszíti a türelmét és megöl téged. Azt pedig tudom, hogy nem engedi a büszkeséged, hogy a Szövetség által halj meg. - Felálltam és kimentem. Még utoljára visszaszóltam. - Vagy pedig még rosszabb módszerekhez folyamodnak, hogy csatlakozz.

- Létezik ennél is rosszabb módszer?

- Meséljek róla? Elég sok tapasztalatom van benne...

- Kössz, nem kell. De azt lefogadom, hogy élvezettel tetted minden eddigi áldozatoddal. - Tévedsz, Kacchan. Én voltam az áldozat. És senkinek nem kívánom azt, amin keresztül mentem. 

- Csak fogadd el az ajánlatot. Csatlakozz hozzánk. Ígérem, az idő múltával azt is el fogod felejteni, hogy miért szerettél hős lenni. - Kimentem. A jó nagy francokat fog változni az idő múltával. De ha most csatlakozik, akkor megkíméli magát azoktól a fájdalmaktól, amiket még ki kell állnia. 

Felmentem a laboromba és nekiálltam az új feladatomnak. Elő kellett állítanom egy szert, ami elveszi a szupererőt. Hogy juthattam idáig?

Mivel az erőelvonót fel tudtam használni a kísérleteimhez, egy fél hónap alatt elkészültem a szerrel. Odanyomtam a Főnök kezébe, de ő megrázta a fejét.

- Te fogod beadni neki. Ő a te felelősséged. Vedd rá, hogy azt tegye, amit mondasz neki. Amíg te dolgoztál, én minden héten meglátogattam őt, de nem törik meg. Te fogod megtenni. És most menj aludni. Ilyen fáradtan semmi hasznodat nem vesszük.- Engedelmesen betántorogtam a szobámba és bedőltem az ágyba. Mostanában a fáradságtól egyre többet aludtam és egyre hosszabban. Már előfordult, hogy 3 órát is képes voltam végigaludni anélkül, hogy felriadtam volna. Bár büszke voltam erre a teljesítményemre, de szégyelltem is magam, hiszen azzal a bűnlajstrommal, amim van nem szabadna nyugodtan aludnom.