BNHA - Eltűnt gyermek

Deku emlékei 9.rész

Szóltam a Főnöknek. Megmondtam, hogy Kacchan felébredt, de erre csak annyit reagált, hogy pár nap múlva lenézünk hozzá. Közben felkészítettek engem a feladatomra. Három nappal Bakugou ébredése után elém állt a Főnök és adott egy fülest. 

- Tedd be. Toga ezen keresztül fog irányítani, hogy mikor mit tegyél. Így könnyebben meg tudod kínozni hatékonyan. - Bólintottam. Betettem. - Állj fel! Felajánljuk a csatlakozást Bakugounak. - Tettem amit mondott és némán követtem. Kurogiri kinyitotta az átjárót én pedig szó nélkül átmentem. Még csak rá se néztem. Nem most volt szükségem a sajnálatára. 

Odaléptem a cella ajtajához és csak figyeltem őt egy ideig, mivel nem vett észre. Kifele bámult. Ki akart jutni. Olyan volt, mint egy szárnya szegett madár, amit kalitkába zártak. Láttam a vágyat a szemében. De nem segíthettem rajta. Csak keserűséget adhattam. A Főnök hirtelen megfogta a karomat ás a falhoz húzott, majd kinyitotta a cella ajtaját és belépett. Bezárta az ajtót, majd eltűnt a látóteremből. Csak a beszélgetést hallottam. 

- Ne is reménykedj benne, hogy levesszük a láncokat, akármennyire is erőtlennek mutatod magadat. Egyszer már eljátszottad ezt a lehetőséget. Most a miénk vagy. És senki nem fog megmenteni. Ezt a helyet soha nem fogják megtalálni. Kitalálod, hogy kinek az ötlete volt, hogy itt rendezzük be a bázisunkat? Erőtolvajé. - Láncok csörgését hallottam. Ki akart szabadulni. Szinte éreztem a gyilkolási szándékát. Egy ugrást hallottam, majd a Főnök kikiáltott hozzám.

-Erőtolvaj! Biztos, hogy nem tud kiszabadulni? - Kiléptem a fal mögül.

-Biztos. De most komolyan. - Eltakartam az arcomat, hogy ne lássa, ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon. A vállam rázkódott a visszatartott könnyektől. - A nevem miatt vagy kiakadva ennyire? Hát én mindjárt elbőgöm magam a röhögéstől. - Levettem a kezem az arcom elől és felvettem a már jól megszokott sátáni vigyort. - Hát ez kész. Te késztetsz rá, hogy csatlakozzam a másik oldalhoz, erre nem vagy hajlandó elfogadni az új nevemet? - Befejeztem a mosolygást és a Főnök felé fordultam. - De most visszatérve a fontos dolgokhoz, hálás lehetsz. A főnöknek van egy ajánlata. - Közben Tomura rendezte az arcvonásait. 

-Igen. Szóval. Egyszer már kicsúsztál a kezünkből. de mi még igényt tartunk rád. Szóval csatlakozol hozzánk. Mit szólsz? - Láttam a hitetlenkedést a szemében. Összeszorította a száját és minden erejét beleadva legyintett a fejével. Majd gyilkos pillantást lövellt felénk. 

-Nos, így is megoldhatjuk. Majd Erőtolvaj megtör téged. Később újra megkérdezlek. - Kijött és elindult a folyosón. Utána eredtem.

- Kérem! Hadd ne tegyem meg! Bármi mást megteszek, csak ne kelljen megkínoznom! Kérem! 

- Ez nem vita kérdése. Megteszed, mi pedig a háttérből irányítani fogunk. Átviszed Toga játszószobájába és mindent beleadsz, hogy fájjon neki. És az első tetted az lesz, hogy beleégeted a jelünket a bal vállába. Ha pedig ellenkezel, akkor nem csak hogy még többet kell majd kínoznod, de végignézed, ahogy szenvedést okozunk anyádnak. Megértetted?

- I... Igen. 

- Ezt akartam hallani. - Elővett egy erőelvonót és a kezembe adta. Kérdőn néztem fel.

- Ez minek? Már van rajta egy.

- Ez egy kicsit más fajta. Toga szeretné hallani az üvöltését. És mivel nem kínozhatja meg, ezért ha kordában akarom tartani, akkor szükséges lesz egy alkut kötni vele. Mielőtt kiláncolod őt, tedd ezt fel rá. Kíváncsi vagyok, hogy meddig lesz kifüggesztve...

- Ezzel kapcsolatban...

- Mit akarsz?

- Szerintem nem jó ötlet, hogy az összes kínzás végéig ott tartsuk. Bennem megvan az erő, hogy mindig átvigyem a cellájába és visszavigyem a játszószobába.