BNHA - Eltűnt gyermek

Döntés

Nem tudom, mennyi időt töltöttem ott lent. Néha az egyik fal felől hallottam neszezést, de letudtam azzal, hogy bizonyára egerek is vannak itt. Néha elnyomott az álom így még a fényváltozásokat figyelembe véve sem tudtam megmondani, mennyi idő volt. Csak arra vártam, hogy 'ő' megint lejöjjön. 

Egyszer csak kinyílt a cella ajtó. Odatekintettem. Nem volt elég erőm, hogy odafordítsam a fejemet, csak a szememet mozgattam. De nem az jött be, akiben reménykedtem. Shigaraki Tomura. A kézfejes gonosztevő bezárta maga mögött az ajtót, majd elém állt. 

- Ne is reménykedj benne, hogy levesszük a láncokat, akármennyire is erőtlennek mutatod magadat. Egyszer már eljátszottad ezt a lehetőséget. Most a miénk vagy. És senki nem fog megmenteni. Ezt a helyet soha nem fogják megtalálni. Kitalálod, hogy kinek az ötlete volt, hogy itt rendezzük be a bázisunkat? Erőtolvajé. - Erre a névre megrándultam. Ne nevezze így! Ő nem gonosz! Nem tagja a szövetségüknek!

Megpróbáltam kiszabadulni, sikertelenül. De a rángatózásommal így is megijesztettem Shigarakit. Hátraugrott, majd a cella ajtaja felé fordult.

-Erőtolvaj! Biztos, hogy nem tud kiszabadulni? - És kilépett az árnyékból Deku. Szóval végig ott volt. 

-Biztos. De most komolyan. - Eltakarta az arcát, csak a válla remegését láttam. - A nevem miatt vagy kiakadva ennyire? Hát én mindjárt elbőgöm magam a röhögéstől. - Levette a kezét az arcáról. És megint az a sátáni vigyor. - Hát ez kész. Te késztetsz rá, hogy csatlakozzam a másik oldalhoz, erre nem vagy hajlandó elfogadni az új nevemet? Befejezte a mosolygást és komoly arccal ránézett Shigarakira.

-De most visszatérve a fontos dolgokhoz, hálás lehetsz. A főnöknek van egy ajánlata. 

-Igen. Szóval. Egyszer már kicsúsztál a kezünkből. de mi még igényt tartunk rád. Szóval csatlakozol hozzánk. Mit szólsz? - Ezt komolyan kérdezi? Soha! Minden erőmet beleadtam és megráztam a fejemet. Majd egy gyilkos pillantást vetettem rá. 

-Nos, így is megoldhatjuk. Majd Erőtolvaj megtör téged. Később újra megkérdezlek. - Kiment, de az ajtót nyitva hagyta. Deku utánarohant. Valamit beszéltek. de nem tudtam már kivenni, hogy mit. Elfáradtam. Aludni akartam. Ezt jelenti elveszteni az erőm 80%-át? 

Éppen becsuktam volna a szemem, mikor Deku visszajött. Levette a bilincseket a lábamról és a kezemről. Felrántott, de nem bírtam megállni a lábamon. Össze estem volna, ha nem tart meg. A hónom alá nyúlt és kicipelt engem a cellából. Alig fogtam fel az útvonalat, amin mentünk. Csak annyit érzékeltem, hogy egy másik terembe vitt engem. Valamit szöszmötölt a nyakamnál, majd egy halk kattanás után ledobott a földre. Felnyögtem. 

Újra volt hangom. Elém guggolt és megfogta az egyik csuklómat. Egy láncot rakott rá. A szemembe nézett. Megrázta a fejét. 

-Ne aggódj, nem öllek meg. a főnök ezt külön parancsba adta. Csak egy kicsit megtörlek. - Felállt, majd elment a látószögemen kívülre.

De most, hogy levette rólam azt a nyakörv szerűséget, ami eddig tehetetlenné változtatott, újra úgy éreztem, hogy gyűlik bennem az erő. Kiszabadulok innen és őt is viszem. 

Visszatért. Valamit rátett a nyakamra. Az eddig összegyűjtött erőm elszivárgott. Ránéztem.

- Komolyan azt gondoltad, hogy nem fogom gátolni a képességeidet? Csak lecseréltem egy egyszerűbbre, ami nem gátolja a hangot. - Rátette a másik kezemre a láncot. - És amit nem baj, ha összevérzel. 

Elkerekedett a szemem. Ő fog megkínozni? Utána kaptam a fejemet, akármilyen sok erőmbe került, de ő rám sem hederített. Megfogott két láncot, aminek nem láttam a végét és meghúzta. Ezzel együtt én is felemelkedtem a padlóról. A kezeim a hátamnál megfeszültek, a lábam már nem érte a földet. Felnyögtem a fájdalomtól. Körbenéztem a termen.

Mindenhol kínzószerszámok voltak kifüggesztve. Volt, amiről még a fáradtságot sem vették, hogy az előző áldozat vérét letakarítsák. Deku éppen a sarokban álló kemencénél tüsténkedett, majd a kezébe vett valamit, és odavitte hozzám. Felemelte. Egy vörösen izzó vasdarab volt, a gonosztevők szövetségének logóját formázta a feje. Megrándultam.

-Ugyan már, Kacchan. Ez nem fáj annyira. Hiszen még nem is kezdtem igazán neki a mókának. - Megkerült, lehúzta a pólóm nyakrészét, majd a vállamra nyomta a vasat. A termet betöltötte az égett hús szaga. Felüvöltöttem a fájdalomtól.