BNHA - Eltűnt gyermek

Magyarázatot

Ott állt. Én pedig ott feküdtem. Kicsapta az ablakot és beugrott a szobába. Odarohant hozzám és megölelt. Szorosan. Jó szorosan. Már nem is kaptam levegőt.

- Oké, oké. Ennyi elég lesz. A végén még megölsz. - Elröhögte magát, de azért elengedett. Eltolt magától és csak bámult engem. Incselkedve ránéztem. - Az, hogy azt mondtam, engedj el, nem jelenti azt, hogy én is elengedlek téged. - És utána megöleltem. Erősen akartam, de ez nem sikerült. Négy hónap alatt könnyen leépülnek az izmok. Majd edzek. De attól még szorítottam, ahogy erőmből tellett. 

- Minden rendben veled, Deku?

- Velem? Ez az én sorom. Az ég szerelmére! Ott voltam a temetéseden. Megint. - Felvontam a szemöldököm. 

- Hogy érted, hogy megint? 

- Hát, ugye... Amikor elraboltunk...

- Amikor a Szövetség rabolt el! - Hálásan rám nézett.

- Igen. Akkor is volt egy temetésed. 

- Hát, akkor még lesz egy. Addigra legalább gyakorlott leszel és előbb megnézed a koporsót, hogy van-e benne valami. - Nézett engem, majd magához ölelt.

- Legközelebb megnézem. De remélem, hogy az évek múlva lesz.

- Évek múlva? Ennyire meg akarsz ölni? Én évtizedekben reménykedtem. - Elengedett és leült az ágyra. 

- Kacchan. Beszélnünk kell. - Valaki megszólalt az ajtóban.

- Ezzel én is így vagyok. Hol voltál, Midoriya-kun? - Aizawa-sensei. Odalépett hozzánk, majd zavartan félre nézett. Ideges volt amiatt, hogy hazudott Dekunak. - Bár, ez most már mindegy is. Itt vagy. Szóval. - Megint felém fordult. - Most már megmondod, hogy ki volt veled a tetőn? - Bólintottam. Akármennyire is nem akartam bemártani őt, de megígértem valamit. Ráadásul beszélni akartam vele.

- Rendben, elmondom. De akkor ígérje meg, hogy előbb idehozza, hogy beszélhessek vele. 

- És ha meg akar majd ölni?

- Nem fog! Ebben biztos vagyok. Megmentettem az életét. 

- Utána mégis lehajított téged.

- Az nem a lány hibája volt! - Csend. Csak néztek engem. Deku kapcsolt előbb.

- Kacchan... Azt nem mondd, hogy Shisaka-san volt... - Csendben bólintottam. Majd elmondtam, mi történt. Mikor végeztem, Aizawa-sensei megvakarta a tarkóját. 

- Hát, ez nagyban megváltoztatja a dolgokat. Egyrészt, nem kell aggódnunk amiatt, hogy a Szövetségnek vannak még szabadon lézengő tagjai, másrészt azonnal elő kell keríteni ezt a lányt. - Felénk fordult. - Tudjátok, mi a képessége? - Elgondolkoztam, de végül fejrázással válaszoltam. Ezt nem tudtam. Tényleg... Mi lehet? Hirtelen egy lányhang szólalt meg az ajtóból.

- Én tudom. Alakváltás. Képes más emberek vagy állatok alakját felvenni, és akkor megkapja annak a személynek a tulajdonságait is. Kivéve a szupererőt. Továbbá ezt az erejét képes kivetíteni más élőlényekre. Miért? - Uraraka-san állt az ajtóban, de még nem vett észr engem. Én is csak a hangjából azonosítottam. De utána közelebb lépett. És meglátott engem. Elfutotta a szemeit a könny, majd kirohant és végig kiabálta a folyosót.

- Fiúk! Itt vannak! Bakugou-kun életben van! Gyertek ide! - Döbbenten fordultam Deku felé.

- Kérlek mondd, hogy nem törtetek be az iskola épületébe... - Zavartan kapkodta a tekintetét.

- Hát... Nem egészen betörtünk... Csak bejöttünk és körbenéztünk... Azután elmentünk volna... - Fogtam a fejemet. Hogy lehet valaki ennyire ostoba? És közben kedves?