BNHA - Eltűnt gyermek

Deku emlékei 8.rész

Tizenkettő órám volt arra, hogy kiöljem magamból az érzelmeket. Ezalatt felkészítettek engem arra, hogy végleg közéjük tartozzak. Toga folyamatosan arról magyarázott, hogy hogyan kínozzak úgy, hogy minél jobban fájjon, de ne sértsek szerveket, vagy Dabi papolt arról hogy milyen kötelezettségeim lesznek ezentúl. Én pedig csak hallgattam. Mikor mindketten befejezték az előadásukat, elvonultam a szobámba és bementem a mosdóba. Majd hánytam. Már most undorodtam attól, akivé válni fogok. És mégis meg kell tennem. Ránéztem az órára. Még öt óra. Lehúztam a WC-t, kiöblítettem a számat és leültem az ágyamra. Hirtelen kinyílt az ajtó és belépett a Főnök.

- Mit akar?

- Ideje beavatni téged. Azt akarom, hogy teljes jogú tagként találkozz legközelebb Bakugouval. Gyere velem. - Felálltam és követtem őt végig a folyosókon. Kurogiri már várt minket, és kinyitotta a portált. Abból, hogy elkapta rólam a tekintetét, sejtettem, hogy olyan dolog fog velem történni, aminek nem fogok örülni. De túl kell esnem rajta. Átmentem az átjárón és körbenéztem. Toga játszószobájában voltam. A Főnök odalépett a kemencéhez, és kihúzott belőle egy izzó vasat. 

- Ideje, hogy megkapd a Szövetség jelét. Mostantól teljes jogú tag vagy, az utasításaimat hiány nélkül végre hajtod, és minden tudásodat arra fogod felhasználni, hogy minket segíts. Cserébe egy otthont adunk neked, ahova mindig visszatérhetsz és köreinkbe fogadunk. Elfogadod a feltételeket?

- Úgy sincsen más választásom.

- akkor vedd le a maszkodat. - Elkezdtem lehúzni.

- Miért? 

- A jel mindenkinek máshova kerül. Van, akinek a vádlijára, van akinek a hasára, van, akinek a tenyerére. Már ha meg tudod érinteni, és nem nyeli el a vasat a füst formájú test. Kurogiri egy képet tart a szíve fölött, amin a jelünk van. Neked pedig a nyakadra fog kerülni. - Teljesen levettem a maszkot, majd oldalra döntöttem a fejem. Nem akartam ellenkezni, hiszen amúgy sem lett volna értelme. Éreztem az égető érzést a nyakamon, a fájdalomtól kicsordult a könnyem. Azután valami hűsítő érzés töltött el, pont ott, ahol az előbb még égetett. A Főnök éppen egy krémmel kente a heget. 

- Ne nézz így rám. Tisztában vagyok vele, hogy a hegeket le kell kezelni. Nem vagyok hülye. És ha azt akarom, hogy meggyőzd a volt legjobb barátodat, hogy átálltál, akkor nem szabad látnia, hogy fájdalmaid vannak. Jut eszembe! - Elővett egy tokot, benne folyadékkal, amiben két kontaktlencse úszkált. 

- Ez meg mi?

- Két különleges kontaktlencse, amit neked készítettünk, hogy segítsünk a színészkedésben. Bele van szerelve két apró kamera, amin keresztül azt láthatjuk, amit te. Tedd be. - Ügyelve a higiéniára, beraktam őket, majd pislogtam egy sort, hogy a bekönnyezett szememből kipislogjam a folyadékot. Furcsa volt, hogy két műanyag darab bent van a szemembe. - Milyen?

- Fura és legszívesebben kidobnám a fenébe. 

- Ha megteszed, te készíted el újra a tervrajzok és alapanyagok nélkül.

Bólintottam. Tisztában voltam vele, hogy ezzel sakkban tarthatnak, ha akarnak, de már így sem akartam megszökni. Túl nagy volt a kockázat. 

Visszavettem a maszkot, majd szóltunk Kurogirinek, hogy nyissa meg a portált. Átérve a kezembe nyomtak egy erőelvonót. Hirtelen az ugrott be, hogy akár a reklámarca is lehetnék. De miért? 

Megráztam a fejem és ránéztem a Főnökre. 

- Ez meg minek kell?

- Ez egy átalakított erőelvonó. A hangot is elveszi. Tedd fel Bakugoura.