BNHA - Eltűnt gyermek

Nézz vele szembe

Mikor felébredtem, fehér falak vettek körül. Ránéztem a kezemre, oda volt bilincselve az ágyhoz. Már csak egy valamit nem tudtam. A Gonosztevők Szövetsége, vagy a Hősök Ligája fogott el. Erre megkaptam a válaszomat, amikor Aizawa - sensei lépett be a terembe. Mikor észrevette, hogy ébren vagyok, leült a mellettem levő székre. Felsóhajtott.

- Mikor azt mondtam neked, hogy fél éved van visszahozni őt, azt nem úgy értettem, hogy menj el hozzájuk. Mégis miért tetted? - Nem válaszoltam. Shigaraki azt mondta, hogy ha valaha is elkapnak és köpök, akkor a családomnak vége. Mindig ezzel zsarolt. Bár, most úgy is mindegy. Gondolom már elfogta őket.

-Mi történt a családommal? - A tanár megint sóhajtott. Mindig csak aludt. Nem hinném, hogy most mást akart volna csinálni. Lefogadtam volna, hogy a kényelmes hálózsákjára gondol még most is.

- Biztonságban vannak. Hallottam, mit mondott neked Erőtolvaj, így amikor elhoztalak ide, akkor titokban elvittük őket egy biztonságos helyre. Szóval most nyugodtan mesélhetsz nekem. Mi történt az alatt az egy év alatt, amíg nem voltál velünk?

Egy év. Azt mondta, egy év. Szóval... Már tényleg nem hozhatom vissza. Figyelmesen nézett engem, majd mikor észrevette a zavarodottságomat, újra kérdezett.

- Bakugou, te tisztában vagy vele, mennyi időt töltöttél távol? - Megráztam a fejem. - Szóval most azon gondolkozol, hogy elvesztetted a lehetőséget, hogy visszahozd őt közénk. - Bólintottam. Ő rátette a kezét a vállamra. - Sajnálom Bakugou, de már aznap ölt, amikor te eltűntél. Onnantól kezdve mi már bűnözőként tekintettünk rá. Régen elvesztette ezt a lehetőséget. Most pedig, kérlek meséld el, hogy mi történt veled. 

Nem figyeltem a szavaira. Csak azt éreztem, hogy fáj a vállam, ahol hozzá ér. Elhúzódtam tőle, mire ő megemelte a szemöldökét. 

- Az orvosok semmit nem hajlandóak mondani nekünk. Nem mondják meg, hogy milyen állapotban vagy, de nem is hajlandóak elengedni téged. Mi történt? - Nem válaszoltam. Egy idő után ő felállt. - Ha nekem nem válaszolsz, akkor azt hiszem, hogy az osztálytársaidnak fogsz. - Felkaptam a  fejemet. Ha őket beengedi, akkor szembe kell néznem velük. A csalódottságukkal. Halottnak hittek. Aztán megtaláltak a Gonosztevők Szövetségében. Nem bírnám elviselni. 

Aizawa - sensei kiment a teremből. Pár perc múlva újra nyílt az ajtó. Odanéztem, és három alakot láttam a bejáratnál állni. 

- Bakugou - kun! Azt hittük, meghaltál! - Uraraka-san. Megkönnyebbültem, hogy nem esett bántódása. Mellette Iida-kun állt. Miért jött? Semmi közöm hozzá. Viszont...Valaki még ott állt. Kirishima. 

Nem bírtam a szemébe nézni. Azok után nem, ami történt. Végül ő törte meg a csendet.

- Srácok, ha nem haragszotok, akkor szeretnék kettesben beszélni vele. - Belépett a szobába, majd kicsukta a másik kettőt a folyosóra. Egy kis gondolkozás után az ajtót kibiztosította egy székkel. Senki nem tudott bejönni. Leült mellém. És csak hallgattunk. Már nem bírtam ezt a csendet. Megszólaltam.

- Sajnálom. Én nem akartalak bántani benneteket. Csak... 

- Képzeld, pár hete megtámadta az iskolát a Gonosztevők Szövetsége. Volt ott egy új tag is, Erőtolvajjal párban. Naifu nage volt a neve. Majdnem legyőztem, de az utolsó pillanatban elmenekült. Csak a maszkját sikerült letépnem. Viszont, azt már nem tudtam megnézni, hogy milyen az arca. - Ránéztem. És csak mosolygott. - Elmondtam ezt a tanároknak is. Szerencsére aznap az iskola egy kirándulás mellett döntött, csak négyen voltunk az épületben. De mi is megúsztuk kisebb zúzódásokkal. 

- Ne próbálj úgy tenni, mintha nem tudnád, hogy én voltam. Tudom, hogy tisztán láttál. Az arckifejezésed elárulta. - Elkomolyodott.

-Igen, tisztán láttalak. Ahogy a bal karodon levő hegeket is. Még mindig fel tudnék sorolni olyan hegeket rajta, aminek nem tudom az eredetét. És nem is foglak róla kérdezni, ha nem akarod. De azok a sebek nem véletlenül kerültek rád. Mikor elmentél feltettem magamnak a kérdést, hogy min mehettél keresztül és miért. Téged senki nem akarna azért elrabolni, hogy információkat szerezzen. Túlságosan egoista voltál akkoriban, hogy másokkal is törődj.

- Au.

- Ez az igazság. Bár, a mostani reakcióidat elnézve, szépen megtörtek téged. De vajon miért? Mivel egyszer már elraboltak téged azért, hogy csatlakozz hozzájuk, így nem volt nehéz kitalálni, hogy Toga játszadozott veled. Azt, hogy megtörtél és csatlakoztál hozzájuk senkinek nem mondtam el. Azt sem, hogy élsz. - A kezemre esett a pillantásom.

- Akkor miért vagyok ide bilincselve?

- Egyszerű a válasz. Nem tudták, hogy egy év fogság után hogyan fogsz reagálni arra, hogy máshol vagy, és mivel te eleve egy kiszámíthatatlan ember voltál, ezért ide bilincseltek, hogy ha senki nem lenne bent nálad, amikor felébredsz, akkor se szökj vissza hozzájuk. Biztonságban vagy.

Nagyot sóhajtottam. A családomat biztonságba helyezték, és nem fognak börtönbe vetni, a tanulmányaimat pedig befejezhetem az iskolában. Ha újraépítik. 

- Bakugou!

- Mi az?

- Viszont, ha elmondod, hogy ott voltál, akkor azzal én is bajba kerülök. Kérlek, te is tartsd ezt titokban. - Bólintottam

- Természetesen titokban fogom tartani. - Felállt, hogy beengedje a többieket, akik már dörömböltek az ajtón, de még utána szóltam. 

- Bár egy dologban tévedtél a történet részleteiben. Nem Toga kínzott meg engem, hanem Deku. - Még mondani akart valamit, de inkább becsukta a száját. Döntöttem. - Kérlek, szólj Aizawa senseinek, hogy jöjjön vissza. Elmondom neki, hogy mi történt az egy éves fogságom alatt. - Kirishima bólintott, majd kinyitotta az ajtót. Iida-kun és Uraraka-san beesett a szobába, ő pedig kiment, hogy teljesítse a kérésemet. 

Ideje szembenéznem ezzel az egy évvel.