BNHA - Eltűnt gyermek

Sajnálom

Mindenem fájt. Hányingerem volt. Sötét volt. Ki akartam innen jutni. Engedjenek ki! El akarok menni! Kiabálni próbáltam, de nem ment. Azután megláttam egy fénylő pontot. Emberek beszéltek körülöttem.

- Gondolja, még meg lehet menteni?

- Muszáj lesz! Meg kell mentenünk!

- A becsapódástól súlyos sebeket szerzett!

- Akkor adjunk hálát az isteneknek, hogy nem betonra zuhant! Meg kell menteni! Nem adom fel!-De! Adjátok fel! Ez fáj. Hagyjatok békén. 

Majd megszólalt egy általam jól ismert hang.

- Engedjenek ide! Én kezelésbe veszem! Tanultam orvoslást, meg tudom menteni! - Deku. Szabadíts ki innen!

- Egy gyerek ne próbáljon itt fontoskodni! Tűnés!

- Várj! Ő Midoriya Izuku. Ha valaki képes megmenteni, akkor az ő. - Megint csak a sötétség. Békés volt és csendes. Senki nem várt el tőlem semmit, senki nem bámult meg. Csak én voltam. Egyedül. Vajon mennyi ideje vagyok itt? De nem baj. Jó így. Meleg. És kényelmes. Nem akarok visszamenni. 

Újra a fényesség. Most egy árnyalakot láttam magam előtt. Telefonált. 

- Halló? Midoriya Izukuval beszélek? Sajnálattal kell értesítenem önt, hogy Bakugou Katsuki, az ön barátja és bajtársa, akit ön tartott kezelésbe. Ma, 12:07 perckor az életét vesztette. Őszinte részvétünk. 

Még hallottam a vonal másik végéről felhangzó keserves sírást. Azután semmi. Csak a csönd. És a sötét.