S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

6 ~ Pohár

A dugóban ülünk negyed órája. Nincs meleg. Épp kellemes. Autójában is jó illat van. Bár szerintem miatta.

Azt elfelejtettem, hogy. Mielőtt megkérdeznétek, hogy apakomplexusom van e. Nincs. Fiatal még ő is.

-Haera... Holnap nem tudok ottlenni. Vigyáznom kell az unoka öcsémre. De nagy segítség lenne az mindkettőnkben, hogy ha te is jönnél. Eljössz? -Nézett rám

-Ezt még meg kell beszélnem a bátyámmal. De szerintem tudok menni. -Küldtem felé egy mosolyt.

-Köszi. -Fordult le egy számomra ismeretlen útra.

-Most hova megyünk? -Néztem körbe a tájon.

-Kikerüljük a dugót. Így hamarabb haza fogsz érni. -Ment vissza a főútra és csak ment egyenesen.

[...]

Tíz perc után meg is érkeztünk.

-Itthon van a bátyád? -Szállt ki.

-Nincs. -Szálltsm ki én is. -Dolgozik. Tízig. -Mentem a bejárathoz.

-Szüleid? -Jött utánam.

-Üzleti út. -Forgattam meg szemem.

-Ohh. És egyedül vagy itthon? -Ért utol.

-Igen. Tudok vigyázni magamra. -Nem néztem rá, mert a kulccsal szarakodtam.

-Segítsek? -Fogta meg kezem, ami a kilincsen volt.

Elengedtem a kilincset és a kulcsot, majd ráhagytam. Persze neki csak el kellett "fordítani" a kulcsot balra és nyílt az ajtó.

-Parancsoljon! -Nyitotta ki az ajtót, majd beengedett.

-Köszönöm! -Hajoltam meg egy kicsit, majd beléptem a házba.

-Meddig dolgozik Jimin? -Lépett be utánam.

-Tizenegy. Meghosszabbították neki. De nem félek. -Vontam vállat.

-Itt matadjak veled? -Jött utánam a konyhába.

-Kér valamit? -Néztem rá.

-Nem köszi. -Húzott mosolyt a gyönyörű szájára. -De itt maradjak veled? -Támasztotta meg magát a pultra.

-Egy pohár vizet sem kér? -Tereltem a témát. -Teát is főzhetek. Vagy limonádét.

-Haera! -Szólt rám. -Válaszolj! -Emelte fel hangját.

Most erre mit mondjak? Félek, hogyha igent mondok mi lesz. De ha nemet mondok akkor lehet, hogy megint megsértődik és írunk valamiből.

-Jó. Akkor itt maradok. -Fújta ki a levegőt.

-Kér valamit? -Hajtottam le fejem.

-Tudsz teát főzni? -Vont vállat.

-Igen. -Bólintottam felé nézve.

-De tegezz ha nem suliban vagyunk. És ne Mr. Kim legyen. -Mondta rezzenéstelen arccal.

-Rendben. -Nyitottam ki a szekrényt, majd lábujjhegyre álltam de még úgysem értem fel. Odanéztem tanárom felé és kérően néztem rá.

-Igen. -Jött oda hozzám és levette a poharat, majd kezembe adta.

-Köszönöm. -Küldtem felé egy mosolyt, majd nekiálltam.