Odaértünk és leültünk egy padra.
-Mi van akkor, ha az egész életünk csak abból áll, hogy néznek? -Dőltem vállára. -Kívülről irányít minket valami vagy valaki és nem tudunk róla, és most ezeket ő akarja, hogy kimondjam.
-Ugyan már. -Nevetett fel. -Ez hülyeség.
-És ha most hallanak azok, akik irányítanak és most meg fogják bosszulni mit csinálsz? -Feküdtem ölébe.
-Semmit mert nem fognak. Kiugrik egy munkatársam a tóból? -Nevetett fel.
-Ha elkezdenék lövöldözni feljönne egy hulla. -Húztam fel szemöldököm.
-Miért lövöldöznél? -Értetlenkedett.
-Mert aki irányít azt akarja. -Ültem fel, majd odamentem a tóhoz, majd leguggoltam.
-Bele fogsz esni. -Állt fel ő is, majd odajött.
-Én nem mondtam rosszat az irányítóknak. -Vettem kezembe egy botot, hogy megnézzem milyen mély a víz. -Ez ahhoz képest, amire számítottam elég sekély.
-Ha beleesel még jól ki is röhöglek.
-Nem vagy vicces. -Akartam felállni és mit ad isten beleestem a vízbe, de Seokjin ígéretét megtartva kinevetett. -Inkább segíts! -Álltam fel, majd megpróbáltam kimenni. -Seokjin!
-Jó na! -Nyújtotta kezét, s én behúztam a vízbe.
-Na tessék. -Fontam össze kezeim.
-Nem vagy vicces. -Lökött el. -És most hogy megyünk ki?
-Megfogsz és kiraksz, utána segítek neked is. -Próbáltam meg kimászni. -Akkor?
-Jó. -Sóhajtott, majd felemelt és kirakott.
Nyújtottam kezem és segítettem neki kijönni.
-Még lett volna fél óránk. -Szomorodott el.
-Úgyis figyeltek. -Vontam vállat, majd föl mutattam az egyik fára. -De be is ülhetünk a kocsiba. -Indultam el, majd megfogtam kezét és együtt mentünk.
Beültünk a kocsi hátsó üléseire, majd ott folytattuk a beszélgetést.
-Ha kamerát nem, hangfelvevőt raktak ide. Szóval meg mondani se mondhatunk semmit. -Sóhajtottam, majd kinéztem az ablakon.
-De csinálhatunk. -Vont vállat, majd megfogva arcom húzott közel magához.
-Seokjin ne. -Húzódtam el. -Ez így rosszabb lesz. -Szomorodtam el.
-Neked is mondtak valamit, amit nem mondhatsz el? -Vette le vizes pólóját, s én bólogattam. -És ha van hangfelvevő?
-Akkor is rossz lesz. -Húztam fel lábaim.
-Kérlek ne. -Tolta le őket. -Szoknya vagy rajtad és a még a pólód is rád van simulva. -Dörgölte meg szemeit. -Az a baj, ha te leszel a csali, tudom, hogy csak meg van rendezve és nem leszek ott rendesen.... És akkor az is fennáll, hogy elveszítelek. -Húzott magához. -Szeretlek és ők ezt nem akarják elfogadni. Nem értenek meg. Uralkodnak felettem.... -Halkult el. -Mr. Park olyan volt, mintha az apám lett volna. -Kezdett el mesélni -Felkarolt és befogadott akárhonnan is származtam. Nem hittem, ha szerelmes leszek így eltilt tőle. Mit mondott neked, mit csinál ha elmondod, amit nem kéne? -Váltotta ismét a témát.
-Hogy nem vehetsz részt a bevetésen... Neked? -Haraptam ajkamra.
-Hogy lefokoz. -Nézett le. -De elmondhatod. Legalább nem rontom el.

VOCÊ ESTÁ LENDO
S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)
FanficVajon a szerelem tényleg csodákra képes? Tényleg megtudunk tenni mindent a szívünk választottjáért? Egy rossz titokból lehet szerelem? Ha elolvasod ez kiderül. "Olyan gyönyörű az egész lénye! Soha nem akarom elengedni és nem is fogom. Senki nem vehe...