S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

7 ~Megnyílás

€€
-Gyere ide! -Fogta meg karom, majd ölébe húzott és átkarolt, hogy semmiféle képp ne tudjak elmenni onnan. -Bocsánat! -Hajtotta le fejét. -... Nem akartalak megijeszteni csak.... Be kell vallanom, hogy bejössz. -Nézett szemeimbe.

-Ennek nagyon örülök de nem szabad. A.... A korkülönbség és az, hogy maga a tanárom.... -Néztem le én is. -De... Elengedne? -Néztem szemeibe.

-Nem. Addig nem, míg nem leszel az enyém. -Súgta nyakamra, amitől kirázott a hideg.

-Akkor életünk végéig itt leszünk. És az este tizenegy óráig fog tartani. Ha a bátyám hazaér nem ússzuk ezt meg élve. -Ráztam fejem.

-Nyugi már. Mi baj sülhet ki belőle? Semmi. -Fogott rá belső combomra, amitől megborzongtam. -Nem lesz baj. Én gondoskodom róla. -Kezdte el simogatni.

-Fejezze be! -Vettem el onnan kezét.

-Nem vagy a főnököm. -Tette vissza kezét. -Itt csak én parancsolhatok.

-Akkor ez egy kérés volt. -Néztem el róla.

-Hát nem vagyok kedves. -Nézett engem és megfordította a fejem. -Te vagy a leggyönyörűbb lány, akivel eddig találkoztam. -Súgta ajkamra, mivel közelebb húzott magához.

-Azt mondta, hogy nem akar más embert a neje után. -Távolodtam el.

-De te nem vagy más. -Húzott ismét közel.

Most csak azért csinálja, mert hasonlítok a nejére?

-Ez undorító. -Váltam el ismét de most erőszakosabban. -Azért jövök be magának, mert hasonlítok a nejére?

-Nem. Csak részben. -Hozott vissza.

-Milyen volt a neje? -Enyhültem meg.

-Gyönyörű. A hangja ragyogó. A szépsége nem ismerte a határokat, alacsony volt, nem tudott táncolni, rajzolni se. És a legfontosabb az, hogy.... Szeretett. -Nézett mélyen szemeimbe.

-Ebből csak kettő igaz rám.. Alacsony vagyok és..... -Álltam meg.

-Te is szeretsz. -Csillantak fel szemei.

-Nem hasonlítok a nejére. Akkor mit lát bennem? -Érdeklődtem.

-Szimpatikus vagy. Aranyos a személyiséged mégis komoly. -Húzott közelebb magához nehogy leessek.

-Ez akkor sem helyes. -Néztem el róla.

-Felmondok! Csak hadd legyek veled. Kérlek. -Kérlelte.

-Nem lehetek magával együtt. Az senkinek se lenne jó. -Szomorodtam el. -Maga a tanárom. Lecsukatják. Jimin nem örülne neki. Én meg..... Kapnám a szidást Jimin-től egy életre, hogy mégis miért fordult meg ez a fejembe.

-Szia Rara! -Jött be végszóra. -Nem kell maradnom olyan sokáig már. Találtak éjszakai embert! -Mesélte, miközben pakolta el a cuccait.

Nem látott a konyhához el és így Seokjin el tudott bújni.

-Elvitted már Seokjinnek a kabátját? Vagy itthon hagytad? -Jött felém.

-Öööö.... Itthon hagytam. -Húztam számra egy mosolyt. -Voltam ma korrepen... -Halkultam el.

-És? Köcsög? -Ült le.

-Nem. -Nevettem. -Kedves. Aranyosan viselkedik. Kérsz valamit? -Mentem oda a csaphoz.

-Nem köszi. -Rázta a fejét. -Mi volt a suliba?

-Semmi.... Írtunk töriből és..... Hát nem lett ötös. -Mondtam halkan.