Nem mondott semmit csak lenézett.
-Hoseok! -Néztem rá.
-Jin be akarta bizonyítani, hogy képes vagy arra, hogy elbánj velük és azt mondták, hogy kemény fokozatot kapsz. -Kezdett bele. -Kést szúrtak a combodba és elájultál. Ez a cég beteg szobája. Vagyis ide nagy áldozatok jönnek, hogy szemmel tudjuk őket tartani. -Mesélte. -Már két hete vagy itt és minden nap jövünk, hogy megnézzünk.
-Jöttök? -Kérdeztem vissza.
-Igen ő is. Nekem vigyáznom kell rád ő meg hiányol. De nem mondhatok többet. Ha szeretnél még itt maradni akko....
-Nem. -Ráztam fejem hevesen.
-Rendben. -Állt fel. -Viszont vele meg kell ismerkedned. -Vett elő egy kerekes széket. -Nyugi csak pár hétig.
-Nem kell. Fel tudok állni. -Szálltam le az ágyról, de összerogytam, viszont Hoseok megtartott.
-Nem tudsz. -Ültetett bele, majd elindultunk.
Odaértünk a kocsihoz, majd beültetett és elindultunk.
Az út alatt elaludtam. Felébredtem és a nap sugarai már sütöttek be az ablakon.
-Jó reggelt! -Jelent meg Hoseok.
-Neked is. -Ültem fel. -Seokjin-t nem is láthatom többet?
-A szabályok maradtak. Utáltasd meg magad vele. De neki meg kerülnie kell téged. -Ült le ágyam szélére.
-Meddig kell itthon ülnöm? -Váltottam témát.
-Kettő hét. -Sóhajtott.
-És nem is lesz bevetés?
-Azok után nem akart még több veszélyt Mr. Park.
-Persze tanulság. -Forgattam meg szemeim.
...
Teltek a napok. Hoseok-kal sokkal jobb lett a kapcsolatunk de Seokjin-t nem láttam.
Már lábra tudtam állni és tudtam sétálni is.
Letelt a két hét és Mr. Park behivatott.
-Szervusz! -Fogadott egy mosollyal.
-Jó napot! -Hajoltam meg, majd leültem.
-Bocsánatot szeretnék kérni mindenki nevében a lábad miatt! -Nézett le. -És azért is, hogy ennyire eltiltottalak titeket Jin-nel.
-De? -Néztem mi az ablakon.
-Nem hajlandó segíteni és vigyázni emberekre. -Kezdett el keresni valamit.
-És nekem kéne segítenem? -Húztam fel szemöldököm. -Mégis hogyan?
-Beszélj vele! Hogy a munkája fontosabb.
-Magának. -Forgattam meg szemem. -Ha még jobban megbántom, rosszabb lesz. Ismerem.
-Két évig mást mutatott neked, mint aki. Nem tudod, hogy milyen. -Állt fel.
-Nem fogom ezt mondani neki. -Álltam fel én is. -És nem érdekel, hogy kivel mit fog csinálni.
-Kirúgni Jin-t és elvenni az összes pénzét. Ezt akarod? -Fonta össze kezeit.
-Nincs joga hoz...
-De megtehetem. -Horta fenn az orrát.
-És miért nem lehetünk együtt? -Váltottam témát.
-Mert, akkor CSAK veled fog foglalkozni.
-De maga is...
-Velem ne gyere! -Vágott szavamba. -Az teljesen más volt.

YOU ARE READING
S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)
FanfictionVajon a szerelem tényleg csodákra képes? Tényleg megtudunk tenni mindent a szívünk választottjáért? Egy rossz titokból lehet szerelem? Ha elolvasod ez kiderül. "Olyan gyönyörű az egész lénye! Soha nem akarom elengedni és nem is fogom. Senki nem vehe...