S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

35. ~ Ismét vele

Haera pov

Hamar eltelt az idő. Irene és Taehyung elmentek, én pedig a bulira készülődtem.

-Minek csíped ki így magad? -Dőlt az ajtóba Seokjin összefont kezekkel.

-Csak egy farmer és egy póló van rajtam. -Álltam fel, majd odamentem hozzá. -De semmi okod arra, hogy féltékeny legyél. Ugyanazt fogjuk csinálni, mint mindig. Iszunk és teljesen nagy faszságokról beszélünk. -Sóhajtottam.

-Hoseok-nál lesz? -Húzta fel szemöldökeit.

-Meglehet. -Néztem el róla. -De kérlek! Bízz bennem! -Néztem szemeibe, s sikerült meggyőznöm.

-Most én vagyok Jimin de nekem jobban fog ártani, ha összefekszel valakivel. -Húzott magához. -Hol találkozol Jisoo-val?

-A sarkon. -Léptem el tőle, majd ki akartam menni az ajtón. -Ki engednél?

-Biztos nem fiúzol? -Tartotta ki kisujját. (Nem szólunk be h görbe)

-Biztos hoz valakit, de nem. -Akasztottam enyémet övébe, majd lementünk.

-Mi van, ha valami bajod esik? -Kezdett el aggódni.

-Nyugi már! -Néztem szemeibe, majd kimentem a szobából.

-Telefon legyen nálad! -Szólt rám, majd az ajtóhoz mentünk.

-Szia!

-Szia! -Húzott magához, majd megcsókolt és én mentem is, mert nem akartam megvártani Jisoo-t.

Kiértem az utca sarkára, majd telefonokat bújva vártam rá.

Öt perc után egy autó állt meg mellettem, majd kiszállt belőle Hoseok(sulis) egyik haverja és berántott a kocsiba.

-Na picikém! -Ült rám. -Most szépen kussba fogsz maradni! -Kötötte be számát, kezeim, majd előre ült. -Mehetünk! -Mondta, majd Seokjin háza felé indultunk vissza.

A két srác kiszállt, majd annyit hallottam, hogy Seokjin-nel beszélnek de nem értettem miről.

...

Egy házhoz értünk, s ott kivettek, majd bevittek és egy székre ültettek.

-Szerinted honnan tudja? Most őszintén. -Szólalt meg Yuta. -Lekötözted de van benne nyomkövető. Nem fogja annyi idő alatt elmondani, ha tudja.

Csak néztem rájuk, hogy mi a franciakrémes van de semmi.

-Hol van Seokjin anyja? -Vette el szám elől a kendőt.

-Honnan tudjam? -Szólaltam meg kicsit sem kedves hangon, s lepofozott.

-Utoljára kérdezem! -Emelte fel hangját.

-Nem tudom. -Kezdtem el könnyezni. -Itt volt de én nem találkozhattam vele, mert Seokjin nem engedte. De mit érdekel az titeket?

-Ne feleselj vissza! -Kevert le még egyet, ami erősebb volt. -Kulturált ember módjára tárgyaljunk! -Ült le velem szembe egy másik székre. -Ne hazudj!

-Nem hazudok! Biztos otthon van. -Vontam vállat.

-Most nézték meg. -Sóhajtott. -Tehát?

-Miért kell? -Néztem Yuta-ra de nem mondott semmit.

-Utoljára mondom szépen! -Állt fel, s egy kicsit megijedtem.

-Lucas hagyd! -Szólt rá Yuta. -Lehet tényleg nem tudja. Jin-t kellett volna elhozni nem őt.

-Azért kell az anyja, hogy ide tudjuk csalni. De lehet, hogy veled is beérném. -Nézett végig rajtam, majd elgondolkodott. -Mit szólna hozzá, ha Hoseok véletlenül összekerülne veled?

-Elmondtam neki mindent. -Mondtam határozottan.

-Oh igen? Akkor azt is, hogy meztelenül előtte feküdve mondtad neki, hogy nem akarod? -Fonta össze kezeit. -Persze! Semmire nem emlékszel abból az estéből, mert be voltál baszva! -Kezdett el kiabálni. -Mikor is volt ez? Egy éve? És ő eltekintett mellette. Igen, meg akarta bosszulni, de szeretett. Most meg csak az viszi, hogy jól nézel ki. -Indult el valahova, majd visszajött egy késsel a kezében. -Emlékszel? Fájt igaz? -Tette lábamra a kést, amitől megborzongtam.

-Most mire vártok? Miben lesz az jobb akárkinek, ha Seokjin ide jön? Ha Hoseok utál, miért nem öltök meg? Hiszen úgy nem lenne semmi baj. -Néztem a késre, majd ismét a fiúkra.

-Tényleg nem raktad össze a képet? Nem tűnt fel, hogy Jieun, Mr. Lee és mi, valamint a többiek egy maffia vagyunk? Pedig azt mondták, hogy jó megfigyelő vagy. -Vette el a kést, majd vártam a szúrást de semmi.

Kinyitottam a szemem, majd egy kéz csapódott arcomra.

-Mocskos ribanc! -Indult el ismét valamerre de nem jött vissza.

-Miért pont te? -Néztem Yuta felé. -Azt hittem, hogy te vagy a legnormálisabb... De ezek szerint Hoseok... -Néztem le, majd betoppant az ajtón.

-Yuta menj ki! -Nézett a fiúra, majd az elment és Hoseok elém sétált. -Rég láttalak! -Nézett végig rajtam, majd elmosolyodott. -Hogy ízlik az igazság?

-Ne-Ne haragudj! -Néztem el róla. -Én nem akartam...

-Az a szerencséd, hogy nem történt semmi, mert akkor már nem lennél itt. -Ült le. -Persze nem azért, mert megöllek. Hanem azért, mert akkor nem szeretsz bele Seokjin-be és egy kurva lesz belőled. De nem lett, mert szerettelek! Olyan jó párost alkottunk! -Váltott hirtelen témát.

-Van elképzelésem arról, hogy ki itatott le. -Sóhajtottam, majd Lucas bejött és ütni készült, de Hoseok lefogta.

-Igaza van... -Hajtotta le fejét. -Az én hibám és rá akarom kenni.

-Nem a te hibád!

-De, Lucas! Az egész az én hibám. Én szerettem bele.

-Miért? -Szólaltam meg, s rám néztek. -Az volt a legirritálóbb Haera a világon! Olyan nagyképű voltam.

-Mégis visszafogtad azt a nagy arcodat, mert tudtad, hogy nincs esélyed nyerni. Igaz? -Kérdezte Lucas. -Ne is válaszolj! Még mindig ugyanaz a csitri vagy, aki voltál! Te kellettél volna a rekordhoz is!

-Milyen rekord? -Néztem értetlenül.

-A suli 9. osztályában, még abban az évben megfektetni az összes lány osztálytársad. De te! -Akadt ki. -Nyertem volna csomó mindent!

-Ugye tudod, hogy faszság. Senki nem olyan fogyatékos, hogy ezt megtegye! -Mondtam ki de megbántam már utolsó szavamnál, mert lendült keze és Hoseok most nem állította meg. -A kurva anyád, Lucas! -Rúgtam lábai közé, majd kikerültem ütését. -"Kulturált ember módjára" -Idéztem tőle, majd megpróbáltam kiszedni kezeim, de nem sikerült.

-Na mostmár elég volt belőled! -Fogta meg karom, majd levette pólóm és lekötözött. -Szép kis summát kapnék ám érted.

-Használd ki! -Vontam vállat, majd felemelte kezét, sóhajtott egyet és hátrébb állt. -Azt azért elmondhatnátok, hogy mi a faszért akarja mindenki megölni Seokjin-t.

-Seokjin apja volt a maffia király, de amint a harmadik gyereke megszületett, abba hagyta. Seokjin megölette a saját apját, aki a miénk is volt. Gondoltad, hogy mi valami suhancok vagyunk. Igen! És ő karolt fel minket. Seokjin megölte azt, akit mind szerettünk és teszteltünk.

-De meg kellett ölnie. -Néztem furán

-Kamugép ugye tudod? -Sóhajtott Hoseok. -Seokjin balhé a keveredett és az apja meg akarta oldani.

-Le akarták lőni a herceged és elé ugrott! -Jött közel Lucas. -Te meg nemzenéd a fajtáját! Szóval utállak! -Távolodott el, majd csak néztünk egymásra.

Azon gondolkodtam, hogy mennyi valóságalapja van a történetnek.

Nem lehetnek suhancok, mert ismerem Hoseok szüleit, de inkább nem mondtam semmi. Seokjin elmondta volna az igazat. Nem tudom elképzelni, hogy milyen helyzetbe kerülhetett.