S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

36. ~ Minden kiderül?

Már lassan másfél órája voltam ott és már kezdtem fázni.

Olykor-olykor bejöttek és megnéztek de semmi. Azon gondolkoztam, hogy valami kamu ez is de azok nem szoktak ilyen sokáig tartani, tehát a sírás kerülgetett.

-Nem értem miért nem szöksz meg. -Jött be Hoseok, majd leült velem szembe.

-Semmi értelme nem lenne. -Sóhajtottam. -A pólómat is elvettétek és hideg van kint.

-Mit eszel Seokjin-ben? -Váltott hirtelen témát, ami elgondolkodtatott.

Seokjin soha nem mutatta az igazi énét. Vagyis nem mondta el, hogy kamu vagy nem.

-Miért nem engem választottál? Tudod mennyire rosszul esett? -Nézett szemeimbe de én le hajtottam fejem.

-Elvakított a szerelem... -Mondtam halkan. -Sajnálom! -Hullott ki egy csepp könnyem.

-Ki is engesztelhetsz. -Jött közelebb, majd megcsókolt, s én viszonoztam, mire elmosolyodott. -Gondoltam. -Mondta ki, s rögtön észhez kaptam, majd elhúztam fejem. -Ez megcsalásnak számít? -Fogta meg fejem, s bármennyire erőlködtem, nem tudtam elfordulni és ismét megcsókolt de nem csókoltam vissza.

Elvált, majd végig nézett rajtam.

-Mivel most a fogjunk vagy... -Emelt fel, majd elindult valamerre. -Azt csinálok veled, amit akarok. -Vitt be egy szobába.

-Undorító féreg vagy! -Próbáltam eltaszítani de letett egy ágyra, majd fölém jött.

-Lettél volna akkor az enyém. -Vont vállat, majd megcsókolta mellkasom és megszívta.

-Hoseok! -Jött be Lucas, majd leszedte rólam a fiút. -Miért sírsz? -Nézett rám. -Csinált valamit? -Mutatott Hoseok-ra, s megráztam a fejem.

Elvitte, s engem otthagyott, majd visszajött tíz perc múlva.

-Azt hittem, hogy elmész. -Fogta meg csuklóm, majd elindult abba a szobába, ahol ez előtt voltunk.

-Úgy utánam jöttök. -Ültem le a székbe magamtól.

-Miért mennénk utánad? -Húzta fel szemöldökét.

-Minek hoztatok akkor ide? Mert biztos nem az az ok, hogy Seokjin anyját keresitek. -Fontam össze kezeim.

-Téged szeret és elindul, hogy megkeressen. -Ült le, de nem kötözött meg. -Viszont megtalálni nem fog. Az ajtaja előtt van pár társunk. Ők fogják, majd elintézni. -Vont vállat.

-Meg tudja magát védeni. -Vágtam vissza neki egy aprót, amit tudtam volna fokozni de nem akartam többet kapni.

-Úgy, hogy nem tudja hol vagy? -Húzta fel szemöldökét, majd elmosolyodott.

-Bízik bennem! -Próbáltam védeni de nem nagyon ment.

-Akkor is elindulna, ha 22:03-kor érnél haza. -Sóhajtott, majd felállt. -De 22:10-kor elmehetsz. -Vont vállat.

-Akkor miért nem költözöl meg? -Néztem rá értetlenül.

-Ezért! -Húzott elő zsebéből egy kést, s egy nagyon nyeltem. -Hidd el, hogy meg foglak találni.

-Mit tudnátok kezdeni? -Akadtam ki enyhén. -Csak 17-18 éves suhancok vagytok ő pedig el felnőtt férfi!

-Öten lesznek ott. -Vont vállat, majd visszaült elém.

-Mert tudjátok, hogy hárommal simán elbírna. De be vagytok szarva.

-Miért hiszed ezt? Még soha nem láttad, hogy valakivel verekedne vagy ilyesmi. De ha annyira biztos vagy benne el is mehetünk. Majd a távolból fogjuk nézni az egészet. -Állt fel, majd elment, s visszajött egy férfi pólóval.