S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

49. ~ Ő volt?

Az út nagyon lassan telt. Mind a dugó és mind a balesetek miatt.

Nagyon frusztráló érzés volt Seokjin-nel együtt ülni a kocsiban úgy, hogy több dologban is hazudtam neki.

Nem lehet azt mondani, hogy magam miatt hazudtam, mert igazából elmondhattam volna neki és akkor ő kisegít de nem akartam, hogy ez az egész az ő kárára menjen.

Kiélvezem ezt a három évet, már ha kihúzzuk addig, és utána szépen elengedem.

Odaértünk a házhoz és már be esteledett, ezért Seokjin nekiállt a vacsorának, ami nem tudom mi volt, mert nem mondta el.

Én addig felderítettem a házat.

Taehyung, Taeyong és Seokjin....
Miért ez a neve? Miért nem hasonlít a többiekéhez? Ennyire különbözött volna?

"A család 25. karácsonya együtt."...

"A család utolsó karácsonya együtt(26.)"..

Vajon miért? Az apja halála miatt? Vagy más oka van? Haera, ez nem tartozik rád!

Tovább sétáltam a hosszú folyosón, miután gondolatmenetem befejeztem a "Karácsony" részlegen.

"Nana emlékére"?! Mi? Miért van itt emlék róla? "Nagyon hiányzol és reméljük, hogy jól érzed magad ott fent!"

Mi a...? Azt hiszik, hogy meghalt? Mi?

Egyet kínomban felnevettem, majd egy dátumot kezdtem el keresni.

"2020. 06.24"?!?! Az tegnap volt!
Nekem erről miért nem szóltak?

Egy könnycsepp kicsordult, majd vissza siettem Seokjin-hez.

-Miért vannak kiállítva az alagsorban emlékek? -Mentem be a konyhába.

-Miért ne? -Vont vállat, majd felém fordult egy kanállal a kezében. -Kóstold meg! -Fújta meg, majd számhoz nyújtotta.

Nagyon finom volt de nem tudtam kimutatni az arcomon, mert meg mindig azon agyaltam, hogy mi is ez az egész.

-Szar? -Nézett kétségbe esetten. -Szerintem is! -Fordult vissza, majd ki akarta dobni.

-Ne! -Mentem oda. -Finom csak... -Hagytam abba.

-Csak? -Várt, hogy folytassam.

-Nana meghalt? -Haraptam ajkamra, de nem kaptam választ.

Seokjin csak lehajtott fejjel állt előttem és hallgatott. Egy nagy sóhaj hagyta el száját, majd mondani akart valamit de nem jöttek neki a szavak.

-Hát jó... -Sóhajtottam én is, majd visszatettem a tálat a pultra. -Akkor, majd ha nem akarsz titkolózni, mondd el. -Indultam el, ki a konyhából.

-T-Te is titkolózol! -Ez a mondat megállított, így még bent voltam vele. -A-Azt hiszed, hogy nem tudom, hogy anyád hívott? -Emelte feljebb hangját. -És azt sem mondtad el, hogy miért is jövünk ide! Akkor én miért nem mondhatok neked el dolgokat?! amúgy sem tudsz semmit! Azt hiszed, hogy miattam ölték meg apámat? -Ez után kezét szája elé tette.

-Az én hazugságom sokkal kisebb a tieidhez képest! -Vágtam vissza neki.

-Én miattad mondtam azt! -Kezdett el kiabálni. -De ezt hagyjuk!

-Nem! -Erősködtem. -Én is miattad hazudtam! És ha már elmondtad, hogy hazudtál, akkor mondd el az igazat! -Fontam össze kezeim.

-Mondtam, hogy hagyjuk! -Förmedt rám ismét. -Inkább hagyj, had főzzek! -Fordult vissza, majd folytatta, amit eddig csinált.