S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

48. ~ Furcsa

-Csak a kamu Te, azt mondta. -Vont vállat. -Csak.... -Halkult el.

-Féltékeny vagy! -Mosolyodtam el, majd combjára fogtam.

-Mit kell elmondanod? -Érdeklődött, s én lehajtottam fejem.

-Az a baj, hogy meg fogsz utálni ez miatt... És nem akarom, hogy elhagyj! -Álltam fel. -De anyád oda küldte hozzám Jisoo-t.... És gondolom azért mondta azt a kamu én, mert elmondta nekik. -Motyogtam orrom alatt.

-Akkor igaz? -Állt fel. -Lefeküdtetek? -Szólalt meg egy kisebb csend után. -Seokjin! -Szólt, hogy válaszoljak.

-I-Igen. -Mondtam halkan. -De soha többet nem fog belemászni az életünkbe.

-Te megcsaltál! Egy nálam fiatalabbal! Undorító vagy! -Hagyta el a szobát de szerintem nem ment messzire.

Egyszerűbb lett volna, ha meghal és én is mentem volna utána.

Utána rohantam, de sehol nem találtam.

Egy hely volt ahova mehetett, ez pedig Nana volt de a gép nem száll fel ilyen gyorsan. Kimentem autómhoz, hogy meg tudjam keresni, de ami ott fogadott fura volt.

Az első fura dolog az volt, hogy a kulcs az nálam volt, de Haera az autóban ült és kereset valamit.

-Szia! -Szállt ki és valamit eldugott háta mögé.

-Mi van nálad? -Érdeklődtem.

-Semmi. -Rázta meg fejét.

-Hova mész? -Fontam össze kezeim.

-Sehova? -Indult el lassan. -De nem akarsz követni ugye?

-Attól függ, hogy mi van nálad. -Vontam vállat, majd közelebb léptem, de ő csak hátrált. -Haera! -Fogtam meg egyik karját, de abba nem volt semmi.

-Ne! -Húzta el kezét. -Ha engeded, hogy elmenjek és nem jössz utánam, akkor nem szakítok veled. -Nézett szemeimbe.

-Ha elmondod, hogy mi van nálad és nem rossz dolog, akkor nem megyek utánad. Tehát! Mi van benne? -Kérdeztem taroltan.

-Akkor ennyi. -Vont vállat. -Felejts el! Megyek és megbosszulom! -Indult el, és meglepően nyugodt volt, mégis látszott rajta, hogy valami hántja.

-Haera! -Húztam meg azt a kezét, amit háta mögött tartott. -Miért? -Néztem a kezében lévő pisztolyra.

-Tudtam, hogy csinál valami ilyet! -Lettek könnyesek szemei.

-De nem kell megölni. -Léptem oda hozzá kínzó lassúsággal, majd ki akartam venni kezéből.

-Utálom! -Indult el, de megfogtam karját.

-Már nem fog beleszólni az életedbe! Tettem ellene. -Húztam fel szemöldököm.

-Na nem mondod. -Forgattam meg szemeim. -Had menjek el hozzá!

-Csak úgy, ha én is veled vagyok! -Emeltem fel ujjam.

-Hogy újra találkozhass vele? -Emelte fel hangját.

-Nem! Félre érted én.... Miattunk tettem! Azt mondta, hogy örökre eltűnik. Kérlek! Bocsáss meg! -Tettem össze kezeim.

-Undorító vagy! -Dobta le a fegyverem, majd elrohant.

Felvettem de nem is volt megtöltve.

Arra gondoltam, hogy nem vette észre, de eszembe jutott, hogy elég sokáig matatott és lehet, hogy ő vette ki de akkor mit akart csinálni?

Befenyíteni Jisoo-nak vagy mi?

Utána mentem, de nem csinált semmit. Jisoo ajtaja előtt állt de nem csengetett.