S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

45. ~ Folytatódik

-Megcsókoltad! -Akadt ki ismét.

-Nem volt már választásom! -Mondtam ki nagyon hangosan, majd a nagy tömegre néztem és meglepetten tapasztaltam, hogy Seokjin reakcióját várják.

-De! De volt! -Lépett hátrébb.

-De akkor nem láttalak volna... -Hajtottam le ismét fejem.

-De ma igen! -Fogott csuklómra.

-Nem tudtam, hogy ma látlak! -Néztem ismét rá, majd ki akartam húzni a kezem.

-Jó, igazad van! De megígérted! És megszegted, aminek csúnya vége lett! -Nem változott hangszíne de a hozzáállása igen.

-Nem történt semmi! -Vontam vállat. -Egy csók az semmi. -Néztem el róla.

-De! Főleg, ha van egy párod és nem őt csókolod meg! -Szorított rá kezemre.

-Belehaltál? Nem! -Szóltam vissza neki. -Amúgy is mondani akartam, hogy anyám találta ki ezt az egészet. -Mondtam ki azt a mondatot, amit a veszekedés előtt mondanom kellett volna.

-De megcsókoltad! -Húzott közelebb magához. -Ezen nem változtat.

-És mit fogsz csinálni? Megverni Jungkook-ot, felmondani vagy szakítasz velem? -Hullott le egy csepp könnyem.

Nem mondott semmit csak lassan végignézett a tömegen és szépen lassan enyhített szorításán.

-Vagy az is opció, hogy haza rángatsz és jól Khm.... -Vakartam meg tarkóm.

-Azt nem akarod. -Húzta fel szemöldökét. -Úgy érzem, szükségem van egy kis időre. -Engedett el, majd zavartan kapkodta a fejét.

-Pont most? -Szólalt meg Jungkook.

-Te úgyis vigyázol rá! -Indult el felé, de én elé álltam. -Most még véded is? -Kezdett el kiabálni. -Titeket egymásnak teremtett az Isten! Az a két személy, akiket ezen a helyen maximum 4-5 ember visel el! -Ment el tőlünk, majd bele ült autójába és elment.

-Na jó! -Szólalt meg anyám. -Mindenki menjen a dolgára! Jövő héttől nem kell bejönnötök. Csak, aki szeretne! -Indult el felénk.

-Elmegyek Namjoon-hoz! -Indultam el, majd magamba borulva sétáltam.

Nem tudtam, hogy mit kéne éreznem.
Dühöt anyám miatt? Szomorúságot Seokjin miatt? Vagy esetleg mindkettőt mindhármuk miatt?

...

Namjoon háza elé érve jöttem rá, hogy lehet, megutált, mert visszautasítottam, de nem volt más választásom és tudtam, hogy ő meg fog érteni.

Csengettem, majd nemsokára ajtót is nyitott.

-Szia! -Mosolyodott el, majd szorosan magamhoz öleltem. -Baj van? -Fogta meg arcom.

-Inkább menjünk be! -Engedtem el, majd bementünk és leültünk a nappaliba.

-Csinált valamit Seokjin? -Kezdett el aggódni. -Bántott? -Nézett végig rajtam, sebeket keresve. -Új a hajad.. -Mosolyodott el. -Na mi történt?

-Semmi.... -Mondtam halkan. -Csak... Csak hiányoztál! -Hajtottam le fejem.

-Nem veszem be. -Fonta össze kezeit. -Ha csinált veled valamit....

-Nem csinált! -Vágtam szavába. -Csak... Röviden annyi, hogy meg akarnak ölni és vigyáznia kell rám egy fiúnak és fogadtunk, aminek csók volt a tétje és én bele mentem, mert már hiányzott Seokjin... Egy héten ötször mondhattam ki a nevét és akkor meglett az ötödik, ezért Seokjin előtt megcsókolt. Aztán kimentek és én utánuk mentem. Persze közbe kiderült, hogy anyám tervezte így, mert nem szereti azt a kapcsolatot és összevesztem Seokjin-nel. -Hadartam el neki.