S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

50. ~ Vége...

Seokjin bement a konyhába, majd tányérokat hozott és megterített.

Leültünk, majd elkezdtünk enni. Vagyis csak Seokjin.

...

-Figyu, ha van valami baj... -Szólalt meg hirtelen.

-Nem. Nincs... -Vizslattam cipőm.

-Akkor megtennéd, hogy eszel? -Húzta fel szemöldökét. -Napok óta nem eszel semmit! -Akadt ki enyhén. -És-És ez nem tetszik!

-De eszek! -Mondtam halkan.

-Látni is szeretném. -Sóhajtott. -Azt mondtad, hogy finom. -Vont vállat.

Elkezdtem enni. Nem szólaltunk meg és viszonylag gyorsan is végeztünk.

Bevittem a tányérokat, majd elkezdtem mosogatni. Tudtam, hogy van gép de nem akartam Seokjin-nel lenni, mert biztos elő került volna az a téma.
Bár nem futhatok örökre.

...

Mikor végeztem, ismét lementem és nézegettem a képeket és az emlékeket.

Ami szemet szúrt az az volt, hogy Seokjin apukája nincs rajta a képeken.

Volt, amiről le volt vágva de volt, amelyik csak arrébb volt csúsztatva.

Biztos csináltál mást!

Levettem egy képet, hogy közelebbről megvizsgáljam.

Ez nem hasonlít az idősebb testvérekre.... Csak.. Csak Seokjin-re. Mi a..?

Visszatettem a képet a helyére, majd a többit kezdtem vizslatni. Olyan bizonyítékot akartam találni, ami elmondja, hogy miért halt meg.

Nem jártam sikerrel így inkább visszamentem Seokjin-hez.

A kanapén ülve borozgatott és gondolkodott. Leültem mellé, majd lehajtottam fejem.

-Ne haragudj! -Mondtam halkan. -Nem tudtam, hogy itt van anyukád és....

-Semmi baj... -Szólt közbe, így nem kellett magyarázkodnom. -De az, amit mondtál... Az... Én sajnálom! Csak.... A gyűlölet előre hajtott és most beléd szerettem.... -Hajtotta le fejét.

-Gyűlölet? -Kérdeztem vissza, mert tudtam, hogy elkezd mesélni.

-Ez egy bonyolult történet.... De nem titkolhatom tovább. -Tette le a poharat, majd felém fordult. -Az egész ott kezdődött, hogy te meglőtted.... Amikor a kórházból hívtak bementünk és ott közölték velünk, hogy meglőtték. De persze ő nem mondta el, hogy miért... Aztán rá 4-5 évre megtalálták a felvételeket.. -Nyalta meg ajkát. -Anya nagyon dühös lett és számon is kérte apát... Ő nem akarta elmondani és... Felakasztotta magát abban a szobában, ahol találtad a felvételeket. -Halkult el a végére. -A gyűlölet pedig azért volt bennem, mert miattad halt meg az apám...

-Nem is ismertél! -Emeletem fel hangom. -És én csak egy ártatlan gyerek voltam!

-Most is az vagy! -Kezdett kiabálni ő is. -Annyi a különbség, hogy öltél embert! És egy olyan embert, aki nagyon sokat ért annak az embernek, aki most neked ér sokat.

-Neked csak egy csitri voltam, akit meg akartál ölni?! -Hullott ki könnyem.

-Én béreltem fel Jieun-t is és elterveztünk mindent! -Állt fel. -Le akartam állítani de akkor már a féltékenység hajtotta, mert beléd szerettem! És te vagy az az ember, akit a legjobban utálok! Viszont az az ember is vagy, aki a világot jelenti nekem! És félek, hogy ezzel a tudattal nem tudnánk folytatni. -Rohant le az alagsorba.