S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

~Epilógus~

Öt év tel el és még mindig itt tartunk! Miért nem akarja az Isten, hogy láthassalak?
Volt elég időm arra, hogy felmérjem az egész épületet és kijussak.

Este volt már, esett az eső. Ősszel a legrosszabb. Büdös van a levelek miatt és azokat a víz még fel is itatja. Nem is emlékszem, hogy milyen az a szag...

Kijátszottam az őröket és kijutottam.
Az ajtóban megtorpantam, mert féltem, de hamar léptem és a temető felé mentem.

...

Odaértem és, mintha tudtam volna, mentem a sír félév, majd megálltam előtte.

-Végre itt vagyok! -Hullott ki egy csepp könnyem. -És ebből az öt évből hármat veled tölthettem volna.

-Csak hármat? -Szólalt meg mögöttem, majd oda néztem.

-T-Te...? -Mutattam a sír felé de ő csak nevetett.

-Örülök annak, hogy eljöttél! -Mosolygott, majd leült a padra és én is mellé.

-Annyira sajnálok mindent! Miattam mentél el... -Hajtottam le fejem, majd valami hideget éreztem államon. A keze volt az.

-Nem miattad, hanem Érted haltam meg! Ha te meghalsz én is meghalok! Mert szeretlek! -Nézett szemeimbe.

-Egy szer volt bennem, ami miatt meg akartam magam ölni... -Kezdtem el mesélni. -Vagyis azt akartam, hogy haljak meg... De kevés cucc volt bennem, így nem tudtam végezni saját magammal. -Sóhajtottam. -Már nincs bennem de nem akarok élni....

-Nem éri meg az, hogy miattam meghalj! Az élet így diktálta...

-Nem! Apám diktálta így! Minden úgy volt, ahogy ő azt akarta! -Álltam fel, majd elindultam.

-A sors ezt adta! -Kiabált utánam, s vissza fordultam, de eltűnt.

-Jin! Én... SZERETLEK!