S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

15. ~ Szabály

Seokjin odaállt mellém, s egy lépést közelebb mentem hozzá.

-Nem akart volna felvenni egy pólót? -Súgtam oda neki.

-Vissza adod? -Mosolyodott el, majd bementünk az épületbe.

Minden arany színben pompázott.

Mindenki bement egy megbeszélő szerű irodába és vártunk, majd bejött egy idősebb férfi.

-Nos uraim! Lee ismét elment. -Nézett körbe. -A lánya itt van nálunk de úgyis meg fog szökni. De ez most mellékes. Seokjin! -Nézett a mellettem állóra.

-Sajnálom. -Hajtotta le fejét.

-Azzal Bem megyünk sokra. De legalább Haera épségben van. -Mosolygott rám, s nagyon ismerős volt. -Ha ez mégegyszer előfordul nem csinálod egyedül. -Lett ismét komor.

-Rendben. -Bólogatott.

-Jimint már értesítették. Bármikor megjöhet. -Nézett ismét rám. -Őt még megvárjuk és utána mehetnek.

-Miért pont Seokjin? -Rontott be az ajtón bátyám. -Nem tudtad volna másra bízni? Miért ő? -Állt meg a férfi előtt.

-Mert ő a legjobb emberünk.

-Hát nagyon. -Fonta össze kezeit. -Vagy lecseréled vagy... -Nézett rám. -Vagy én végzek vele. -Nézték Seokjin-re és akkor vettem észre, hogy nagyon hasonlítanak.

-Még te végeznél vele? -Akadtam ki.

-Félreértetted. -Indult el felém. -Jisoo és én szünetet tartunk.

-És szünet közbe más lányokat fűzögetsz? Undorító vagy. -Hagytam el az irodát, s ők utánam rohantak.

-Haera állj meg! -Szólt Jimin.

-Haera kérlek! -Kérlelt Seokjin, s megfordultam.

-És miért tartotok szünetet? -Fontam össze kezeim.

-Mert....

-Megbántottad. -Vettem a lapot. -Én mondtam. Elköltözök. -Indultam el.

-És mégis hova? Azt hiszed Seokjin nem dob el? -Ez a mondat megállított.

-Nem hiszlek el. Képes vagy vele jönni? Ezek után? -Emeltem feljebb hangom. -És ha igen? Nem történik semmi. Eldob és még van számos hely ahova tudok menni.

-Hova? A nagyszüleinket nem is ismered.

-Nem is akarom. Nem voltak részesei az életemnek, ahogy a szüleink se. Te voltál az, akire mindig felnéztem. Soha nem hazudtam neked...

-De jött ez a... Igen, és lecsavarta a fejedet. Innentől jött a sok hazudozás, kijárkálás és feleselés. -Nézett rá. -Hogy vinne el a halál. -Indult el Seokjin felé, aki a földön ült és a hasát fogta, s gyorsan oda rohantam elé. Jimin egy elég nagyon rácsapott arcomra. -Haera! -Ilyedt meg, s nyúlt felém.

-Most megmutattad ki vagy te. -Fogtam arcomra. -És én felnéztem rád. Utállak.

-Haera! -Nézett sajnálkozó tekintettel.

-Nem! -Néztem Seokjin felé. -Jól van?

-Inkább te. -Fogott arcomra.

-Igen. -Bólintottam. -Mi a baj? -Fogtam meg óvatosan kezét, majd levettem hasáról.

Keze alatt egy seb volt.

-Seokjin. -Néztem arcára.

-Jól vagyok....