Leültem egy padra és ő szorosan mellém. Egy centit arrébb mentem, hogy ne legyen annyira közel de teste melege jó volt és fáztam is.
-Mit szeretnél mondani? -Törtem meg a csendet.
-Már régóta el akartam mondani de soha nem volt hozzá merszem. -Harapott alsó ajkára.
-Figyelj.... -Néztem rá. -Aranyos vagy de.... Nekem más tetszik. És Jimin se engedné. -Álltam fel. -Ha csak ennyit szerettél volna... -Vártam, hogy reagáljon.
-Hát jó... -Állt fel ő is. -Haza vigyelek?
-Nem kell. Sétálok. Szia! -Öleltem meg.
-Szia! -Indult el, majd én is a másik irányba.
Egyedül sétáltam a hideg utcában. Gyorsan hazaértem volna ha akartam volna, de nem volt kedvem Jiminnel lenni.
...
Két utca volt vissza, amikor egy ismerős autó állt meg mellettem.
-Mit csinálsz már megint kint a hidegben? -Szállt ki az autóból tanárom. -Jimin elengedett?
-Randin voltam. -Mondtam ki lazán.
-És hogy sikerült? -Mosolyodott el.
-Rosszul. Igazából csak arról volt szó, hogy találkozunk de meg akarta kérdezni, hogy leszek e a barátnője. Én meg nemet mondtam. -Vontam vállat.
-Legalább nem te fogsz utána sírni. De jegyezd meg, hogy férfi után nem sírunk! -Nyitotta ki az ajtót, ami az anyósülés felől van. -Haza viszlek.
-Már csak kettő utca. -Makacskodtam.
-Ülj be! -Mondtam mély hangon, amitől egy kicsit megremegtem és gyorsan beültem.
Beült ő is, majd elindult.
Elhúzódott az idő. Mind azzal, hogy odamentünk az étteremhez, ettünk, majd lementünk partra és onnan sétáljak. Szóval volt fél órám arra, hogy hazaérjek. A közlekedés viszont ebbe megakadályozott, mert minden pirosat kifogtunk és egy helyen volt baleset is.
...
Házunk elé érve parkolt le, majd velem együtt kiszállt.
-Köszönöm. -Hajoltam meg, majd elindultam.
-Rara! -Szólt utánam. -Holnap nem tudok olyan sokáig lenni szóval nem is kell jönnöd. -Magyarázta. -Viszont holnap írtok, úgyhogy tanulj! Szia!
-Viszlát! -Mentem be a házba.
-Biztos Nammal voltál? -Állt előttem összefont kezekkel.
-Igen. -Sóhajtottam, majd lepakoltam cuccaim.
-És képes vagy az arcomba hazudni. Mi lett veled? -Akadt ki.
-Miért nem lehet elhinni?! Már tele vagyok azzal, hogy nem hiszel nekem. -Gyűltek könnyek a szemembe. -Nam megkérdezte, hogy leszek e a barátnője. -Emeltem feljebb hangom.
-Ne kiabálj velem! -Emelte fel ő is hangját. -Remélem nemet mondtál neki.
-Mit mondtam volna? -Töröltem le arcomról az épp ott lefolyó könny cseppet.
-Seokjinnek igent mondanál igaz? Haera! -Emelte fel fejem, mikor észrevette, hogy nem nézek rá.
-Neked mi a bajod? Szakított veled a barátnőd? -Forgattam meg szemem.
-Nem! Jisoo és én szeretjük egymást és fogjuk is! -Tette kezét szája elé.
-Undorító vagy! -Mentem fel szobámba.
أنت تقرأ
S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)
أدب الهواةVajon a szerelem tényleg csodákra képes? Tényleg megtudunk tenni mindent a szívünk választottjáért? Egy rossz titokból lehet szerelem? Ha elolvasod ez kiderül. "Olyan gyönyörű az egész lénye! Soha nem akarom elengedni és nem is fogom. Senki nem vehe...
