S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

25. ~ 16+?

Haera pov

-Elmentek. -Jött be szobámba Jimin.

-Vissza se jöjjenek. -Ültem ágyamon duzzogva.

-Megértem, ha mérges vagy rá, de holnap el kell menned. -Ült le ágyam szélére.

-Kivel beszéltél? -Kérdeztem rá hirtelen, mert nem akartam ecsetelgetni azt, hogy mennyire nem akarok menni.

-Miért?

-Mert azt mondtad neki, hogy "Apa". Szóval? -Húztam fel szemöldököm.

-Csak így hívom egy haverom. -Legyintett.

-Hát nem győztél meg. -Néztem el. -De akkor, ki volt az?

-Yaesong. Nem ismered. -Rázta meg fejét. -De most inkább aludj! Késő van. -Állt fel, majd elindult. -Jó éjt! -Csukta be az ajtót.

-Jót... -Feküdtem el, majd a plafont bámulva átkoztam el magamban Seokjin-t.

...

Reggel korán keltem de még bent feküdtem az ágyban.

-Szia! -Jött be egy mosollyal az arcán Jimin. -Elküldték a ruhát, amit fel kell venned. -Tette le székekre. -Egy óra múlva itt lesznek. -Utalt arra, hogy ki kéne szállnom.

-És vissza kell mennem? -Kezdtem el nyafogni.

-Figyelj! Én sem örülök, hogy sokkal idősebb férfiakkal kell együtt laknod, de tudom, hogy nem csinálnak veled semmit. Szóval igen. -Bólintott.

-Te hazudtál már nekem? -Néztem el róla és az előző estén kezdtem gondolkozni.

-Nem? -Ült le.

-Kivel beszéltél tegnap? Őszintén.

-Ezt majd anyával megbeszéljük... -Állt fel, majd elhagyta a szobát.

Felvettem a ruhát, ami csak egy egyszerű alkalmazott ruha volt abban a kávézóban.

...

Mire kész lettem mindennel a fiúk meg is jöttek.

-Sziasztok! -Jelent meg Seokjin.

-Szia! -Mosolygott Jimin. -Hoseok?

-Kint vár. -Mutatott maga mögé.

-Rendben! Csak ügyesen! -"Küldött" el minket.

Becsuktam az ajtót, majd menetirányba fordultam. Seokjin nagyon közel volt hozzám, amit nem értettem de nagyon naiv vagyok és nem löktem el.

Elhatároztam még este, hogy úgy állok hozzá, mint régen. Magázom..

-El fogunk késni. -Néztem a kapu felé.

-Szeretlek! -Hajolt közelebb.

-Nem hiszek magának. -Ahogy ezt kimondtam, láttam rajta, hogy a szavaimon rágódik.

-Azt csak azért mond...

-Nem csak azért mondta! -Vágtam szavába. -Még soha nem hazudott.

-Honnan tudod? -Lépett hátra. -Nem tudhatod.

-Benne bízok! -Emeltem feljebb hangom.

-Meddig? Amíg ki nem derül, hogy Mr. Park az apja? -Kapta szája elé kezét.

-Mi? -Néztem le. -Az nem lehet! Elmondta volna.

-Menjünk! -Indult el.

-Honnan tudta? -Mentem utána.