S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

14. ~ Mentés

Jin pov

Erőt véve magamon beültem autómba, and az gondolkodtam, hova vihették.

Tárcsáztam ismét, majd felvették.

-Mennyi pénz kell? -Kezdtem bele.

-27 milla. -Szólalt meg Jieun.

-Kp? Hol vagytok? -Indítottam el.

-Hozod a pénzt is? -Sóhajtott.

-Honnan kaparjak össze 27 millát? -Egy kicsit kiakadtam de letette. -Faszom!

Visszamentem a házba, majd tárcsáztam főnököm.

-Igen? -Jelent meg a hologram.

-Csőbe húztak. -Szégyelltem el, magam, mert meg nem volt erre példa.

-Jin! Ugye nem? -Utalt arra, hogy szerelmes vagyok.

-Nem! Vagyis, nem tudom. -Néztem rá, majd ismét le.

-Hol van? -Kérdezte.

-Elvitték. Nem tudom. -Hullott le egy csepp könnyem. -Nagyon sajnálom Mr. Park. Tudom mennyit jelent magának de nem ment. Elbuktam... Elbuktam és most 27 millát követelnek. Ne haragudjon!

-Rátetted a nyomkövetőt?

-Leszedték. -Sóhajtottam. -Nem megy sehova.

-Mert elfogták. Szerintem nézd meg inkább. Biztos, ami biztos. Vidd a fegyvered és vegyél fel mellényt. Nekem mennem kell. A pénzt, majd intézem. Küldök erősítést. -Tűnt el, s én el is kezdtem készülődni.

...

Elindultam arra a pontra, ahol volt a nyomkövető, majd egy elhagyatott házban kötöttem ki.

Egy ismerős autó volt ott, s innen tudtam, hogy jó helyen járok.

Nagyon halkan bementem, s hangokat hallottam.

-Régen vele dolgoztam. Egyszer egy olyan embert kellett megölnünk, akit szeretett. Persze ő nem tette meg de én igen. Akkor otthagyott és átment a "jókhoz". -Mesélte Jieun.

-Ereztél iránta valamit. -Vonta le a következtetést Haera. -De akkor miért ölted meg?

-Te is inkább a szüleidnek bizonyítanál, mint annak akibe szerelmes vagy.

-Hát én nem. -Mosolygott.

-Akkor a bátyádnak. Én csak apámmal éltem és egész életemben ezt hallottam és tanultam. De ez most lényegtelen. Jin még mindig öl meg embereket, holott nem ez a feladata. -Sóhajtott.

-De azért, hogy megvédjen valakit.

-Akikbe nem szerethet bele. És nem is fog. Szereti a munkáját. Hidd el! Nem fog holmi kislány miatt eldobni mindent.

-Nem tudhatod. Csak két évig voltál vele.

-Ahogy te is. De én többet tudok róla. Én voltam valakije. -Hagyta el a helységet, s én gyorsan elbújtam, hogy ne vegyen észre.

Hallottam, hogy Haera szipog egyet így levettem azt, hogy sír.
Egy kicsit jólesett, mert értem sírt de közbe sajnáltam is.

-Apa! -Hallottam meg Jieun hangját. -Én akarom megölni.

-A pénz után. Mondtam. -Szólt rá.

Gyorsan beszaladtam Haera-hoz.

-Szia! -Fogtam be száját. -Ne beszélj meg hallanak. -Súgtam, majd végignézem rajta. -Wow. Hát. -Erre csak vállam a csapott. -Nem hazudtak. -Mosolyodtam el. -Ezt vedd fel, majd ha hozom a pénzt. Rendben? -Erre csak bólintott. Nyomtam egy gyors puszit homlokára, majd elhagytam volna a szobát, de szembe jött velem Jieun ezért gyorsan lépnem kellett.
Az ajtó felső lécét megfogva húztam fel magam, majd a fölötte lévő résbe bújtam.