S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

39. ~ Repülő

Mikor Haera vissza jött Jimin már elment.

Odahúztam magam alá, majd megcsókoltam.

-Ma megyünk. -Közölte hidegen. -Este.

-Milyen este? -Lettem kiváncsi.

-Azt mondta, hogy segítsek neked, pakoljak össze. -Sóhajtott.

-Tehát most azt mondod, hogy tűrsz mindent és elmész? -Döbbentem le.

-Van más választásom? -Húzta fel szemöldökét. -Amúgy is, magadnak is meg tudnád csinálni.

-De... -Akadtam el.

-Most még dönthetsz. -Sóhajtott.

-Mennyire akarsz menni? -Haraptam ajkamba.

-10/? 8. -Vont vállat.

-Akkor pakolj. -Szálltam le róla. -Én meg addig elintézem, azt amit el kell. -Indultam el a fürdő fele, majd bezártam magam.

Haera pov

Olyan érzésem van, hogy én rontok el valamit. Mindig miattam kell abbahagyni, mindig miattam kell vitázni.

El kellett volna mondanom neki, de nem tudtam, hogyan, és nem is akartam magyarázkodni, mert ő biztos azt hitte volna, hogy volt más is.

Elpakoltam a ruháim, majd lementem.

-Mennyi napra mész? -Jött le a lépcsőn Seokjin.

-Három. -Mondtam halkan.

-Három?! -Ült le mellém. -Miért nem mentél még el? -Váltott témát.

-El akartam köszönni. -Vontam vállat.

-Ennyi idő alatt simán le nyomtunk volna egy menetet. -Nézett sértődötten, majd felálltunk.

-Te választottad. -Öleltem meg, mert nem akartam szemébe nézni.

-Tudom, hogy 10/10 akarsz menni. Már ismerlek. -Simított hajamra, majd megpuszilta fejem. -Most inkább magamra haragszom egy kicsit. -Engedett el. -Na de most inkább menj! Jimin biztos vár már.

-Nem is akarsz jönni? -Néztem az ajtóra?

-Akarod, hogy menjek? -Húzott magához.

-Nem, csak.... Fura, hogy így elküldesz. De mindegy. -Ráztam meg fejem. -Nem gyanakszok, mert még a végén rá fogok parázni. -Sóhajtottam.

-Ha már itt tartunk... Nem mehetek? -Kerülte ki utolsó mondataim.

-Nem. -Mondtam ki egyszerűen, s elszomorodott. -Na mennem kell! -Álltam lábujjhegyen egy csókért de nem adott. -Seokjin!

-Én is menni akarok! -Erősködött. -Nem akarom, hogy bármi bajod essen.

-És mit mondunk? -Sóhajtottam. -Nem lesz semmi bajom.

Ez után nem mondott semmit, csak megcsókolt, majd Jimin-nel odamentünk a géphez, majd felszálltunk.

...

Két órája utaztunk és Jimin szét unta magát, ezért odament a pilótához és beszélgettek.

-Már azt hittem, hogy soha nem megy el. -Hallottam meg Seokjin hangját, de ignoráltam, mert azt hittem, hogy csak képzelem. -Hahó! -Csettintett, majd ránéztem de nem tudtam felfogni, mi is történik.

-Miért jöttél utánam? -Akadtam ki halkan, s felálltam.

-Miért annyira fontos, hogy Nana ne tudjon rólam? -Vont kérdőre. -Én is ismerem. -Fonta össze kezeit. -A maffia tagja volt tehát jogom van hozzá.

-De én megtiltottam, hogy velem gyere és azt is, hogy találkozz vele. -Fontam össze kezeim.

-Nem vagy az anyám. És idősebb is vagyok. -Vont vállat. -De innen már nincs vissza út. -Mosolyodott el, majd leült.

-Elég baj az, hogy idősebb vagy. De néha meg sem látszik. -Fontam össze kezeim. -És én vagyok a nő, tehát én mondom meg mi lesz!

-Én meg a férfi vagyok és a domináns, tehát én mondom meg mi lesz. -Húzta ki magát.

-Jó nem fogok, most erről vitázni. -Ültem le mellé.

-Miért nem találkozhatok vele? -Lett kíváncsi.

-Nem szeretek a múltamról beszélni. Szóval hagyjuk ezt a témát. -Néztem az ablak fele.

-Hányszor repültél már? -Kezdett bele egy témába.

-A távolság végett, sokszor. -Pillantottam rá, majd ismét el.

-Már sokszor beszéltél a múltadról.

-Elég érdekes, hogy utánam néztél de ezt nem tudod. -Fakadtam ki, majd a pilóta felé néztem, hogy Jimin bejön- e, de nem tette. -Tudom, hogy tudod és nem is nagyon akarok róla beszélni. -Fontam össze kezeim.

-Csak annyit tudok, hogy rossz embereknek adtak, és ő szabadított meg. De oké. -Állt fel. -Köszönök Jimin-nek.

-Nem! -Fogtam meg karját, s ezzel megállítottam. -Nem akarom, hogy tudják, hogy itt vagy. -Néztem fel rá, s meglehetősen közel volt. -De te viszont mondd el, hogy mi történt. Amikor a maffia tagja voltál. -Fontam össze kezeim.

-Hosszú sztori. -Ült le, majd ölébe húzott, s én gyorsan kiszálltam onnan, majd leültem mellé.

-Van időnk. -Figyeltem érdeklődve.

-Apám volt a vezér... -Kezdett bele. -Nana is egy tehetős nő volt és nagyon sokat segített neki. Apám nem tudta sokáig titkolni előttem, ezért én is tag lettem. Persze én nem akartam csapatot, meg nem is voltam rá alkalmas az arcom miatt, így kerültem Jieun csapatába, mert ő határozott volt. Persze én nem akartam rá hallgatni, mert egy lány volt de kénytelen voltam. Sok tanácsot adtam neki, ami segített is de semmivel nem hálálta meg.
A balhé pedig úgy alakult, hogy elmondtam neki, hogy Lucas apám kedvence és, hogy semmi esélye ellene. Persze ő dühös lett és verekedni akart, de nem akartam megütni. Végül fegyverhez folyamodott és én sem kíméltem. Kaptam egy golyót a vállamba, de apám a mellkasába. A csapatban volt egy jó or lövész de egy kiszámíthatatlan pillanatban bármi történhet... -Halkult el. -Igazából nem félek a haláltól. Az is az én hibám volt. De, ha másért kéne meghalnom, adnám magam. Nem félhetünk egy olyan dologtól amit nem ismerünk. De hálás vagyok apámnak, hogy megmentett. Nem azért mert élhetek... Hanem azért, mert.... -Nézett rám. -Akkor nem ismernélek téged. -Csókolt ajkamra, s viszonoztam.

-Ha a haláltól nem, attól, hogy elveszíted a szeretteidet, még félhetsz. -Mondtam halkan.

-Te vagy az egyetlen, aki miatt aggódok. De, ha meghalsz én utánad megyek. Soha nem mondok le rólad. -Húzott egy mosolyt ajkára. -De ha én így kitálaltam, neked is kell.

-De... -Mondtam halkan. -Utálom ezt a témát és olyan dolgok derülnének ki, amik nagyon nagy hazugság mögött vannak. Nem akarok neked hazudni, de ha rajtam kívül tudja más is, akkor soha nem fogom elfelejteni, mert tudom, hogy később még vissza tud vele élni. -Gyűltek könnyek szemeimbe.

-És miért tenném? -Húzta fel szemöldökét.

-Seokjin, nekem ehhez nincs gyomrom. Akkor is szar volt, és most szarabb lesz, hogy vissza kell gondolni azokra az emlékekre. -Hajtottam le fejem.

-Addig nem nyugszom, amíg el nem mondod. -Emelte fel fejem, majd közel húzott magához. -Tehát?

-Jó... -Adtam be derekam, majd érdeklődve figyelt.