S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

46. ~ "Sárgaház"

Odaértünk Seokjin házához, majd bementünk.

Nem akartam ellenkezni, mert a kezeim már nagyon lilák voltak.

-Szakítani akarsz velem? -Tette fel hirtelen a kérdést.

-Gondoltam rá... -Fontam össze kezeim. -De nem teszem, mert szeretlek.

-Ma megfektettem Jisoo-t. -Vont vállat, majd bement a konyhába.

-Ez nem igaz! -Mentem utána.

-Miért ne lenne? -Ráncolta össze homlokát. -Ennyi nekem is kijárt! -Öntött magának egy pohár vizet, majd kiment a nappaliba.

-De én csak megcsókoltam! Egy olyan embert, akit nem szeretsz. Te pedig a legjobb barátnőmmel feküdtél le! -Emeltem fel kicsit hangom.

-Belefér. -Ült le.

-Nem! Nem fér bele! Te megcsaltál! És én még visszajöttem veled!? -Indultam el az ajtó fele.

-Most mégis hova akarsz menni? -Jött utánam.

-El! Hogy voltál képes ezt tenni?! Végeztem veled! -Mentem ki a házból.

Tudtam, hogy onnan már nincs visszaút, ezért elindultam, hogy haza menjek.

Még soha nem volt ilyen. Szerintem hazudott de akkor is rosszul esett!

...

Nem volt kedvem még bemenni a házba, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek a jól ismert parkba és gondolkodok.

...

Mindent végiggondoltam.

Azt, hogy vajon mi ütött Seokjin-be és annak az összes lehetséges további szálait de sehogy sem jutottam megoldásra.

Az tény és való, hogy rám is folyamatosan figyel és gondol, csak a vita hevében vágtam oda neki azokat a mondatokat.

Az is szemet szúrt, hogy Ő nem így reagált volna. Ő haza vitt volna és otthon lerendeztük volna, nem ott mindenki előtt.

Az is egy opció, hogy anyám szervezett be valakit, hogy ilyeneket mondjon, amit el is tudok képzelni, de nem hinném, hogy eddig elmegy.

...

Hosszas idő után eldöntöttem, hogy vissza megyek, amikor szembe jött velem három alak. Mindhárman férfiak.

Ki akartam kerülni őket, de hiába.

Megfogtak, majd egy kocsihoz vittek és beraktak, majd megkötöztek.

...

-Nem akarom, hogy Jieun-nak adjátok oda. -Mondta az, aki vezetett. -Először hozzánk visszük és csak azután az intézetbe. A doktor úr sem akarta, hogy megöljék. -Mesélte, majd nem is mondtak többet.

Ahhoz képest, hogy durvának tűntek, a kocsiban Justin Bieber "Baby" című dala ment, amint meglepődtem.

...

Megérkeztünk egy elhagyott házhoz, ami belül éppen hogy lakható volt.

-Több pénzt kell kérnünk, mint 40 milla (10.500.000 durván). -Mért végig.

Megkérdeztem volna, hogy ők mégis kik, de a szám le volt ragasztva.

-Biztos sok rossz dolgon átmentél már, igaz? -Fogta meg arcom, s egy aprót bólintottam. -Legalább nem vagy flegma. -Mosolyodott el.

Jobban jártam volna, ha megöltök.

-Vegyétek le azt a szart a szájáról! -Ment ki a helységből, majd a másik 2 férfi levették a ragasztót.

Nem akartam megszólalni, mert inkább a főnöküket akartam, kérdezni, de későn jött vissza.

...

Odaértünk egy diliházhoz, majd kiszálltunk és bevittek.

-Csak légy vele kedves! -Nézett rám a főnök, Suho.

-Jieun? -Érdeklődött. -Ugye nem tudta meg? -Lett egy kicsit ideges, s Suho megrázta fejét. -Akkor gyertek velem! -Indult el, s mi követtük.

Beértünk egy fehér szobába, ahol csak egy szék és egy asztal volt.

-Kérlek ülj le oda! -Nézett rám, majd én leültem és vártam, mit fog mondani. -Nem kell félned! Csak egy tesztet szeretnénk veled csinálni.

-Miért ide hoztak? Ide nem a kettyósok jönnek? -Csúszott ki számon.

-Mindenkin elvégeztünk egy tesztet és nem is olyan őrültek. Az életfunkciójuk sokkal másabb, mint a történeteik előtt volt. Persze jó értelemben. -Magyarázta. -De mondtam, hogy ne aggódj! Csak töltsd ki azt a tesztet! Nincs időkorlát. -Hagyták el a termet, majd hozzá is kezdtem.

A teszt könnyebb volt, mint a suliban. Ebben olyan kérdések voltak, amik egy jó élethez vezetnek, nem pedig olyanok, hogy feltalálók és ilyesmik.

A szerelemre hol-hol kitért, de nem kerített neki nagyobb figyelmet.

Inkább az egyedül lét és az elhagyatottság volt előtérbe helyezve, amit nem értettem egy ilyen helyen.

Azt viszont értettem, amit az orvos mondott az ittlévők szintjéről, mert szerintem is így van. Ha egy durva világban élünk, úgy állunk hozzá, ahogy az hozzánk. De, ha egy ilyen helyen, mint ez, teljesen máshogy állunk a dolgokhoz. Ezek az emberek már azt sem tudják, mi az a rossz. Csak az udvarra mehetnek ki, amit, ahogy elnéztem, egy nagy fal választ el a külvilágtól.

És ha valaki már 18 évesen ide kerül? Akkor az egész élete olyan lesz, mint egy óvoda. Persze ilyen helyeken van tanítás, de jobban ügyelnek a betegek, egészségére, minthogy az iskoláztatására.

Nálam nincs meg ennek a veszélye, mert semmi mentális problémám nincs a közelgő depressziót elnézve. Bezárhatnak, de én nem fogom elfelejteni azt, ami történt velem.

Kész is lettem, majd vártam, hogy jöjjenek be, mert nem tudtam, hogy hallanak -e.

Bejött egy dolgozó, majd elvette a lapot és kiment.

Vártam, hogy kapjak valami jelzést és be is jött a doktor.

-Nem írtál semmit a jövőbeli elképzeléseidhez. -Nézte a lapot.

-Ma szakítottam egy olyan valakivel, aki nem is az, akivel szakítanom kellett volna, tehát ő még abban a hitben van, hogy együtt vagyunk, valamint egy lány meg akar ölni, maga meg kísérletezni rajtam. Akkor mégis, hogy képzeljem el a jövőmet? -Hadartam el, s elgondolkodott.

-Valami ilyesmire számítottam. -Rakott egy pipát a feladat mellé. -A neved miért nem írtad rá?

-Nem volt ott egy vonal sem, amire lehetett volna és nem is mondták. -Vontam vállat. -Meg tudják, hogy ki vagyok. -Néztem fel rá.

-A logikus gondolkodásod zseniális de mellé még álmodozol is és lehetetlen dolgokon gondolkozol. -Döbbent le. -Nem történ veled olyan dolog, amit nagyon akartál? Mindennél jobban? Amit úgy ereztél, hogy kell neked? -Fürkészte arcom.

-Ha kimondom, behozzák? -Haraptam alsó ajkamra.

-Terveztük. -Sóhajtott.

-Akkor nem mondom el. -Néztem körbe a szobában.

-Utána fognak járni! -Fonta össze a kezeit, s egy kicsit. -Seokjin az? -Nézett az egyik fal fele, s egy kicsit ideges lettem. -Tehát ő az.

-Ez nem ér! Maga egy pszichológus! -Akadtam ki enyhén.

-Tudtommal te is annak készülsz. -Húzta fel szemöldökét, s le hajtottam fejem.

-Mit fognak vele csinálni? -Lettem kíváncsi.

-Tudni akarom, hogyan reagálsz különböző helyzetekre. -Hagyta el a termet.