S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

34. ~ Legjobb barát?!

-Ki volt az? -Vont kérdőre.

-Senki. -Néztem le.

-Csak annyit mondj el, hogy ki volt az. Az nem érdekel, hogy mit mondott. -Fonta össze kezeit. -De játszhatunk így is. -Vont vállat, majd leült a kanapéra.

-Anyám volt az... -Ültem le mellé. -Nem akartam, hogy találkozzatok, mert el akarom zárni tőle az életem... Már nem olyan fitt és nem akarom, hogy bármi baja essen. -Fogtam meg combját.

-Jisoo még tegnap felhívott és azt mondta, hogy sétáljak vele. -Mondta halkan. -De ne hidd azt, hogy fiúkkal találkozunk.

-Jó. -Forgattam meg szemem.

Akkor utánatok megyek.

Mindketten telefonoztunk fél órán keresztül, majd hirtelen megéheztem és a konyhába mentem.

-Mit kérsz? -Néztem a lányra, aki épp jött utánam.

-Kávét. -Kezdte el csinálni. -Kérsz te is? -Fordult felém, majd megráztam fejem.

Végül én is csak egy kávét ittam.

...

-Dress-code van a bulira. -Sóhajtott fel. -Fehér. De én nem akarok fehérbe menni. Úgyse vesznek fel azt. -Állt fel, majd elindult a gardrób felé, s én követtem. -Kezdjük ott, hogy nincs is fehér ruhám.

-Akarod, hogy adjak? -Utaltam valamire de nem értette. -Haera!

-Mennyire gáz az ha feketében megyek? Egy tízes skálán. Szerintem 10/7 szóval nincs baj. -Indult el de megállítottam, majd becsuktam az ajtót.

-Miért kérdezel, ha nem adsz időt a válaszra? -Fogtam meg derekát.

-Magammal is meg tudtam beszélni. Amúgy is, mit tudsz te az ilyen buliktól?

-Elég sokat. Én szerveztem a legjobb bulikat. -Húztam ki magam büszkén. -Tudod milyen jó nők voltak ott? Ohh... Bocsi? -Néztem boci szemekkel.

-Máskor gondolkodj. -Próbált meg eltolni de nem hagytam. -Seokjin engedj el!

-Csak lazítsd el magad! -Pusziltam nyakára, s kirázta ismét a hideg.

Kezem fenekére csúszott, majd ismét el akart tolni magától.

-Mi van ha jön valaki? -Nézett az ajtóra.

-Nem vagyunk itthon. -Vontam vállat.

-És ha Taehyung az? -Nézett rám, majd vissza az ajtóra.

-Miért nem akarsz velem együtt lenni? -Akadtam ki enyhén.

-Soroljam? -Tolt el, mostmár sikerrel, s összevonta kezeit, majd bólintottam. -Hat. Hat kibaszott év Seokjin! És tegnap is csináltuk. Megértem, hogy akarsz de ez is azt mutatja, hogy egy kicsi pedofilizmus van a kapcsolatunkba. -Hajtotta le fejét. -Azt is megértem, hogy szeretsz szexelni de az nem állapot, ha minden egyes nap csinálod. Egyikünk sem űzi azt az ipart.

-Ha szeretsz elfogadod. -Mondtam halkan.

-Elfogadom. De már mondtam, hogy nem fogom magam hagyni és tartom is hozzá magam. Ha kell egy nap akár 50x elmondom ugyanazt, hogy megértsd. De felőlem meg is beszélhetjük azt, hogy legfeljebb minden második napon van csak. -Vont vállat, majd elhagyta volna a szobát de megfogtam karját, majd magamhoz öleltem, amit szerintem egyikünk sem értett.

Haera kisugárzása valahogy más, mint az eddigi összes nőé, akivel dolgom volt.
Igaz, hogy a nők nekem mindig is olyanok voltak, hogy csak mos, főz, takarít meg néha gyereket nevel. Jó, természetesen az én anyám nem volt ilyen, mert ő csak nevelt és azt nagyon is sok odafigyeléssel tette és tudom, hogy sokszor nagyon nehéz volt velünk, hiszen egy-egy év van köztünk.

Haera valahogy megszakította ezt a gondolatomat és kezdem észrevenni a nőket. Seulgi is szimpatikus volt. Bár róla nem nagyon képzeltem el, hogy takarít de nagyon kedves személyisége van. Mrs. Park pedig igen kemény nő de soha nem értettem meg. Jisoo csak nem szimpatikus, mert sok időt akar Haera-tól, ami viszont nekem is kell. Azok a nők, akikkel az utóbbi időben találkoztam teljesen mások, mint régen, de egyik sem ér fel Haera-hoz.

Az Ő személyisége valahogy tetszik. Kiszámíthatatlan de mégis tudom sokszor, hogy mire gondol. Például, felismerem azt, amikor rámászok és tűri, amit csinálok vele de annyira megbolondít, hogy van amikor még magamat sem tudom kontrollálni és ezt észre is veszi, ezért tol el, vagy szól rám.

Tehát ez alatt a három hónap alatt sikerült úgy összemelegednünk, hogy tudjuk, mikor mire gondol a másik.

Úgy érzem, hogy megtaláltam azt a lányt, akit mindenki keres.

-Őmm. Seokjin? -Kérdezte meg hirtelen.

-SZ-E-R-E-T-L-E-K! -Hullott ki egy csepp könnyem.

-Felébredt Irene? -Indult el, s én szomorúan maradtam a gardróbban és álltam.

-Felébredt? -Mentem oda hozzá, amint kijött az ajtón, majd megrázta fejét.

-Figyelj! -Mondtuk egyszerre. -Kezd te nyugodtan! -Mondtuk ismét egyszerre, majd egy kisebb csend honolt közénk.

-Te vagy a lány! -Szólaltam meg.

-Túl fiatal vagyok hozzád... -Mondta nagyon halkan. -Nem tudom a saját és a te problémáidat is megoldani egyaránt. Én még erre nem állok készen. Szeretlek! És pont ezért akarlak elengedni. Nagyon sok jó barátot fogsz velem elveszteni Seokjin... Hidd el, hogy a barátok fontosabbak, mint a szerelem. A szerelem rád talál de egy olyan barátot, mint Hoseok, nem fogsz találni.

-Ha szeret elfogadja a döntésem és én melletted döntök. -Néztem szemeibe.

-Hátba szúrod! Mindig a barátot kell választani egy ilyen lehetőségnél!

-Te ennyire szeretsz? -Erre a kérdésemre csak értetlenül nézett. -Veled is ez történt igaz? Ki volt az?

-Az mindegy. -Hajtotta le fejét.

-Nem! -Mondtam határozottan, amitől egy kicsit megijedt, majd rám nézett. -Mondd már! -Sürgettem.

-Hoseok... -Mondta a lehető leghalkabban. -Még, amikor 15 évesek voltunk nagyon jóba lettünk... Ha valaki azt mondta, hogy Haera és Hoseok, rögtön tudták kik azok de... Megismertem egy fiút, akibe nagyon belezúgtam és vak lettem tőle. Nem vettem észre, hogy mennyire elhanyagoltam őt és egyszer odaállt elém és azt kérdezte "Ő vagy Én?". Persze én a fiút mondtam és megutált. Utána a fiú pedig hátba szúrt... Hoseok nem felejtett el semmit csak így akarja megbosszulni. -Folytak ki könnyei. -Abban az időben a fiúk adtak jeleket, hogy Hoseok többet érez de nem akartam elveszíteni a legjobb barátomat.... Sírtam is miatta és Jisoo megvigasztalt és így lettünk barátnők. -Mesélte el, majd lementünk és kifújta az orrát.

-Jó megfigyelő vagyok! -Jegyeztem meg büszkén, s felnevetett, ami melegséggel töltött el, mert tudtam, hogy nem hideg a hangulata. -Gondolkodtál már azon, hogy megbeszéld vele a történteket? -Ültem le, majd ő is és hozzám bújt.

-Az a baj, hogy a haverjainak azt adja be, hogy le fog fektetni. -Sóhajtott egy nagyot. -Szóval nem hiszem.

-Amikor még a suliba voltunk ígértél neki egy randit. -Vontam vállat. -De nem mehetsz el! -Húztam jobban magamhoz.