S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

38. ~ Vita?

Odaértünk az óriáskerékhez és elcsodálkoztam rajta, mert utoljára csak 6 évesen voltam ilyenen.

Beálltunk a sorba, majd csendben vártuk ki sorsunkat és felszálltunk.

-Mikor voltál ilyenen? -Törte meg a csendet.

-Hat évesen. -Néztem rá, majd ismét a tájra.

-Tetszik? -Fogta meg combom, majd bólintottam, s arrébb csúsztam. -Most mi a baj? -Sóhajtott és elvette kezét.

-Semmi. -Sóhajtottam én is, majd felé néztem. -Csak... Megijedtem. -Mondtam halkan. -De nyugi. -Előztem meg.

-Csináltak veled valamit? -Húzta fel szemöldökét.

-Mégis mit?

-Azt hiszed nem láttam a mellkasodat? -Nézett oda, majd vissza szemeimbe, s én lehajtottam fejem. -Miért nem mondtad el? -Akadt ki enyhén.

-Nem akartam, hogy féltékeny legyél... Meg... -Hallgattam el.

-Ez így sokkal rosszabb, ugye tudod? -Egy nagy sóhaj hagyta el ajkait, majd érdeklődve figyelt, hogy mit akartam mondani.

-Nem tudhatod, hogy nem e te voltál. -Vontam vállat.

-Tudom, hogy hol szívlak meg és én nem hagytam foltot. -Nézett önelégült mosollyal. -Meg amúgy is a melledhez közel volt és én oda nem nyúlok. -Simított arcomra, majd közelebb húzott.

-Akkor miért nem szóltál? -Húzódtam el. -Ha láttad akkor szólhattál volna. -Néztem le. -És elkerüljük ezt a beszélgetést.

-Akkor veszekednénk. -Fogta meg combom.

-És ezt máskor nem tudtad volna mondani? -Tértem vissza beszélgetésünk elejére. -Pont itt és most kellett szóba hoznod.

-Te ijedtél meg. -Akadt ki egy kicsit.

-Akkor hagytad volna szó nélkül azt, hogy "Mégis mit?". Ez egy költői kérdés volt. És amúgy sem akartam annyira eljönni. -Néztem ki ismét.

-Tudom, hogy tetszik. -Mosolyodott el, s közelebb jött. -Nem haragszom, mert mást nem csináltatok. -Lett hirtelen lágy a hangja. -Vagyis csak remélem. -Hajolt közel. -Viszont, megint az enyém leszel, mert tudnod kell, hogy én nem csinálok semmit. -Csókolt ajkamra, majd fenekemhez közel, simított combomra.

-Tehát, ha megijedek a mozdulataidtól, az azt jelenti, hogy utána szexelnem kell veled? -Húztam fel szemöldököm, s bólintott.

-Tudod, a párok szoktak ilyet. -Csillantak fel kicsit szemei.

-Jó és? A normális párok. -Fontam össze kezeim.

-Csak azért, mert én felnőtt vagyok, ugyanúgy normális pár vagyunk. -Fogta meg arcom. -És nem akarom ezt többször meghallani. Amúgy sem nézek ki olyan idősnek. -Húzta ki magát.

-Mit csinálunk, ha leértünk? -Váltottam hirtelen témát.

-Mit akarsz? -Tűrte fülem mögé hajam.

-Hát öt óra lesz, mire leértünk. Talán fél hat. -Néztem órámra.

-Ezt egy utalásnak vegyem? -Mosolyodott el.

-Nem. -Sóhajtottam. -Csak azért mondtam, mert akkor már sokan lesznek és nem akarok tömegbe lenni. Meg ezen a környéken bulik szoktak lenni és.... Mindegy. -Fejeztem be kis monológom.

-Nem mersz felvállalni? -Sértődött meg egy kicsit.

-Nem erről van szó... -Húzódtam el tőle, de vissza húzott magához. -Seokjin! -Néztem rá kérőn, de nem engedett el.