S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

43. ~ Chaeyoung?

Haera pov

€még Nana házában€

-Ha még egy ravaszt meghúzok, eszembe fog jutni... -Mondta ki Seokjin, majd lementem.

-Mehetünk! -Haladtam le a lépcsőn.

-Hát jó. -Húzott egy mosolyt ajkára, majd nézte közeledő alakomat.

-Biztos nem jössz? -Mentem oda bátyjámhoz, majd megöleltem.

Seokjin elnézett, majd megvárta, amíg elengedtem.
Néha nem is értem, hogy miért ilyen féltékeny.

-Na szia! -Fogtak kezet Jimin. Még súgott neki Jimin valamit, de nem értettem.

-Mehetünk? -Fogtam meg Seokjin kezét, majd elindultam az ajtó fele.

-Tervezel valamit? -Kezdett el gyanakodni fura viselkedésemre. -Akkor akarod ennyire a társaságom. -Húzott egy mosolyt szájára.

-Ki tudja? -Vontam vállat, s ajkamba haraptam.

€Vissza a gépre€

-Hogy verjem ki a fejemből? -Kérdeztem egy kicsit hisztérikusan. -Meg akarnak ölni!

-De én nem hagyom! -Dobta el a lapokat, majd magához ölelt.

-Egyszerűbb lenne, ha elengednél... Nem kéne egész nap rám figyelned... És... Lehetne egy normális kapcsolatod.

-Számomra te vagy a normális kapcsolat kapuja. -Simított arcomra. -És nem akarok több ilyet hallani.

-Nana ismeri Jungkook-ot? -Váltottam hirtelen témát, mert ez a kérdés jobban foglalkoztatott.

-Igen... De nem tudja, hogy hozzá mész, mert nem egyezett volna bele. -Mondta halkan, majd felállt, majd felhúzott engem is.

-Nem hiszem, hogy azért utáljátok, mert egy szoknyapecér. -Húztam fel szemöldököm. -Tehát? Ki vele!

-Jungkook egy fasz és kész! -Tört ki hisztérikusan.

-De mit csinált? -Emeltem feljebb hangom.

-Megölte.... -Hallgatott el, s elgondolkodott. -Megölt egy olyan személyt, aki fontos volt nekem. De nem kedvelem ezt a témát.

-Ki volt az? -Fontam össze kezeim.

-Az teljesen mindegy. -Nézett el rólam.

-Akkor miért ekkora titok? -Szedtem össze lapjaimat, amiket lesöpört.

-Az előző barátnőm.... -Mondta nagyon halkan. -Vagyis.... A legjobb barátom volt de egyszer.... Össze kerültünk és úgy gondoltuk jó lenne... De utána szakítottunk, viszont ugyanúgy legjobb barátok maradtunk. Jungkook pedig rá is vigyázott... Aztán valamit elmondott és megölte. -Mesélte el.

-És Nana meg Jimin? -Húztam fel szemöldököm. -Nagyon átlátszó vagy. Valamint én az összes információt megtartom és az, hogy Nana meg Jimin is utálják, nem azt takarja, hogy a legjobb barátodat ölte meg. -Ültem le.

-Jimin-nek is volt vele dolga, valamint Lucas testvére volt és Nana nagyon szerette. -Vont vállat. -De nem hagyom, hogy megértsd. Még fiatal vagy.

-170-nel is? -Sóhajtottam.

-Az csak egy szám. És a mi szakmánkban nem olyan nagy szám. -Fonta össze karjait, majd leült, kellő távolságot tartva.

-A ti szakmátokhoz nekem semmi közöm nincsen. -Akadtam ki. -Nem fogom arra pazarolni az időmet, hogy más embereket védjek. Tudod miért? -Emeltem feljebb hangom. -Mert semmi esélyem nem lenne! Rád kéne figyeljek azért, mert mindig hazudnál és az nekem nem esne jól.

-Vagyonos család vagy, a te dolgod az lesz, hogy hozzám gyere. -Ült önelégült mosoly arcára.

-És, ha nem akarok hozzád menni? Akkor mi lesz? -Nem néztem rá, rajzaim fürkésztem.

-Úgyis hozzám fogsz. -Karolt át vállam felett.

-Azt nagyon sokan elleneznék. -Csúsztam arrébb. -És ne tervezd a jövőt ennyire. Csak akkor megyek hozzád, ha 20 éves leszek. -Folytattam a rajzolást.

-Hát jó. -Állt fel, majd elment valahova, de nem néztem utána.

Már elegem van abból, hogy mindenki uralkodik felettem. Az egy dolog, hogy kiskorú vagyok de nem kéne ennyire figyelni rám. Egy percet nem tölthetnek el úgy, hogy egyedül vagyok és senki nem lát. Az egy akkora megkönnyebbülés lenne, mert tudnám, hogy akkor senki nem figyel és fel lennék szabadulva.
Szép kis álmok Haera! Ez a majom még sokáig itt lesz veled és figyelni is fognak.

...

Már csak fél óra. Bírd ki!

Rajzolni nem tudtam, mert semmi ihletem nem volt, így feladtam.

...

Visszaértünk és már be is mentünk a házba, hogy össze tudjak pakolni.

Felmentem a gardróbba, majd az összes "elegáns" ruhámat bepakoltam.

-Nem akarok haraggal elválni. -Fogta meg derekam.

-Nem is mondtam, hogy haragszom rád. -Húztam fel szemöldököm.

-De tudom, hogy mindenkit utálsz. Mert mindenki uralkodik feletted. -Húzott közelebb. -De te magad vagy az, aki a legjobban. Nem engeded magad, mert figyelnek téged. De akkor is te vagy az, aki. -Csókolt ajkamra. -Tehát magadnak kell először megfelelned.

-Össze vissza kavarognak az érzések. Olyan életet akarok, mint régen... De téged is akarlak, viszont veled soha nem lesz olyan. -Mondtam halkan. -Hiba volt az a csók...

-Akkor is el kellett volna csábítanom téged. -Akadt ki. -Az univerzum azt akarta, hogy legyünk együtt! Az univerzum ezt az életet titulálta normálisnak.

-Emlékszel, amikor beleestünk a tóba? Azt mondtam, hogy vannak olyan valakik, akik irányítanak minket. Ez a valaki az univerzum. Az élet olyan, mint a nevünk. Nem mi dönthetünk róla, hogy mi lesz. De tehetünk ellene, hogy ne ez legyen.

-És, hogy akarsz ellene tenni? -Simított arcomra.

-Hát nem is tudom... Lehetnél te az igazgató és nem kéne semmit csinálnod. Én meg egyetemre járok és éljük az életünket. -Indultam a kocsi fele.

-Együtt? -Kérdezte reménykedve.

-Nem fogjuk elfelejteni egymást és elhagyni sem. Tehát, igen. -Ültem be az autóba, majd Seokjin is.

Nem szóltunk egymáshoz az úton és viszonylag gyorsan oda érünk.

-Ki fog találni valamit és az lesz a feltétel, hogy csókolt meg vagy feküdj le vele. -Állt meg az ajtó előtt. -Ne menj bele, akármit is ajánl. -Nézett mélyen szemembe, s bólintottam egyet. -Ígérd meg! -Hajolt le egy csókért, amit elmélyítettem, ígéret képpen.

Csengetett, majd ajtót is nyitott Jungkook.

-Sziasztok! -Mosolygott.

Nem is olyan, mint aminek elképzeltem.

-Tisztáznék pár szabályt! -Ment be Seokjin, s mi is mentünk utána. -Haera az én barátnőm és nem akarom, hogy megint olyan faszságokat találj ki, mint akkor. Megbízok benned, hogy nem adod oda Jieun-nak de, ha mégis így lesz, meghalsz.

-Tárgyként kezeled? -Hőkölt vissza Jungkook.

-Nem. De ne merj hozzá érni. -Lett komolyabb. -Értve vagyok? -Húzta fel szemöldökét, majd a fiú bólintott egyet.

-Ami régen történt.... Chaeyoung hibája volt. -Fonta össze kezeit. -Nem tudta tartani a száját és én betartottam azt, amit ígértem. -Vont vállat, majd Seokjin elindult felé, de én megfogtam karját, s Jungkook elmosolyodott. -Szerintem jó, hogy ez a lány itt van neked. -Nézett végig rajtam. -Milyen kár lenne, ha ő se tartaná a száját. -Nézett vissza az idősebbre, majd