S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

26. ~ Béke

Nem mondott semmi, csak lefelé nézett.

-Tudom... És ő is téged. -Sóhajtott egy nagyot, majd elindult a szoba fele. -Youngjae beszélni szeretnék veled! -Vitte ki a fiút és Seulgi is kiment velük.

-Ha nem teszek vallomást, most öltáncolnál nekem. -Törte meg a csendet.

-Akkor csak kínosan álltunk volna egymás mellett úgy, hogy téged zavar, hogy nem mondod el, én pedig kellemetlenül érezném magam. -Fejtettem ki gondolataimat. -Nem mintha most nem lenne kellemetlen de na.

-Tudom, hogy fura lesz de... -Jött közel hozzám. -Akarlak. -Súgta mélyen ajkaimra, miközben derekamra fogott.

-Seokjin... -Toltam el. -Nem lehet.

-Új szabály! -Jelentek meg a többiek. -Lehettek kamerátlan helyen, de ne legyen hang, mert rájönnek. -Hadarta el Hoseok.

-És akkor aludhatok vele? -Csillantak fel Seokjin szemei.

-Van hozzá indokod? -Fonta össze kezeit.

-Félek. -Nézett rám, majd Hoseok bólintott. -És ott miért is van kamera? -Utalt a szobákra.

-Csak a tiétekben van. -Vont vállat, majd mindenki elindult szobája fele.

-Biztos nem akarod megpróbálni? -Fogott derekamra, majd közel húzott magához.

-Nem. -Néztem rá, s egy kicsit elszomorodott és egy kicsit dühös lett.

-És ha elrontod? -Csúsztatta le kezeit fenekemre. -Jut eszembe! Megírták helyetted az év végi vizsgákat. Átmentél.

-De ugye ne....

-Nem ötösre. -Mosolyodott el.

-Köszönöm... -Néztem el róla. -De nem kellett volna.

-Ennyivel tartoztam neked, hogy két kést beléd szúrtak. -Simított hajamra. -De mostmár nem lesz semmi baj. Vigyázni fogok rád.

-Hát az eddigiek alapján nem fog nagyon sikerülni. -Sóhajtottam, s elindultam szobám felé. -Nem jössz? -Néztem rá vissza.

-Vannak olyan dolgok, amiket még nem tudsz rólam. -Mondta maga elé, majd bement saját szobájába és bezárta az ajtót.

-Seokjin? -Kopogtam be.

-Most hagyj egy kicsit! -Hangja rekedtes volt.

-Te sírsz? -Kezdtem el aggódni.

-Nem. -Szipogott egyet.

-Engedj be! -Nyomtam le a kilincset.

Kattanás és már be is húzott a szobába, majd szorosan magához ölelt.

-Mi a baj? -Húzódtam volna el picit, hogy a szemébe tudjak nézni de nem engedte.

-Szeretlek! -Súgta, majd jobban magához húzott.

-Seokjin, mi a baj? -Kezdtem el aggódni.

-Az, hogy elszakítanak minket. -Hangja rekedtes volt, ebből tudtam, hogy sír még mindig.

-És ez miért olyan meglepő? -Simítottam hátára.

-Az is baj, hogy annak hiszel, aki előbb megszólal és befolyásol... -Egyenesedett ki. -Jimin is, úgymond megutáltatott és nagyon hiányoztál mégha csak egy este volt. De tudod mi a szerencse? Hogy a szerelem erősebb, mint a szeretet. -Húzott egy mosolyt szájára.

-Fel kell fognod, hogy hat évvel vagyok nálad fiatalabb. -Sóhajtottam. -És ha lefeküdnénk az pedofilizmus lenne. Ha összejönnénk azt hinnék, hogy apa komplexusom van... -S megéreztem édes ajkait enyémen.