S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

21. ~ Kés

-Gyere inkább te is be, mert nem akarom, hogy bajod essen. -Nézett rám komoran.

-Te vagy a harmadik igaz? -Néztem rá.

-Okos vagy. -Kerülte meg az autót, majd kinyitotta az ajtót.

-Azt hiszed bemegyek oda? -Néztem a házra.

-Beviszlek én. -Vont vállat, majd megragadta csuklómat és beráncigált.

-Helóka! -Jelent meg Jieun egy kötéllel. -A pólóját vedd le! -Mutatott rám.

Hoseok elnézett, s úgy vette le pólóm, majd Jieun megkötözött és belöktek egy üres szobába.

-Most csak szopattok? -Húztam fel szemöldököm.

-Miért szopatnánk? -Állt meg az ajtóban Hoseok.

-Ez a kamu Jieun. -Sóhajtottam. -Bár múltkor az apja kötözött meg. -Oké semmi. -Ráztam meg fejem és ő el is ment.

Körbenéztem, hátha találok valami szilánkot de hiába. Az ablak is nagyon magasan volt és nem tudtam volna felmászni megkötött kezekkel.

-Ígértem neked valamit a múltkor. -Jött be Jieun. -Jin kése most nincs nálam de jó lesz az enyém. -Guggolt le elém.

-Azt hiszed félek? Belül jobban fáj, mint kint szóval le is várhatod a lábam. -Vontam vállat, s szúrós szemmel néztem rá.

-Azért nem foglak megkínozni. Az nem az én asztalom. -Vette elő kését, majd combomba döfte.

Innen tudtam, hogy nincs megjátszva.

-Mégis fáj? -Mosolyodott el.

-Belül még mindig jobban. -Szorítottam össze szemeim a fájdalom miatt, ami nagy volt de tűrhető.

-Hinniük kellett volna neked. -Állt fel. -De nem fognak egy kis pipire hallgatni.

-Csak nincs meg az érzés? -Néztem rá.

-Nehogy azt hidd, hogy apám egy kis csitriként kezel. -Nevetett fel. -De nem akarom, hogy elmenj. -Kötött oda egy kampóhoz, ami a falból jött ki. -Na heló.

Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert ha ez csak egy próba és néznek, akkor melltartóba meglátnak, de nem tudtam mit tenni ellene.

Ha néznek, biztos azt várják, hogy tegyek valamit de a lábamba volt egy kés és meg voltam kötve.

...

-Helóka nyalóka! -Lépett be Hoseok. -Mizu? -Guggolt le elém.

-Azon kívül, hogy még mindig utállak? Nem sok. -Ráztam meg fejem.

-Ez mi? -Mutatott a késre.

-Nem tudom. -Vontam vállat szarkasztikusan. -Unatkoztam és beleszúrtam magamnak. -Néztem el róla.

-Érted miért kell levenni a pólót? -Simított derekamra.

-Hogy ne legyen rajtam mellény és így jobban be tudjatok szaratni de tudom, hogy úgyse lőtök rám. -Vontam vállat.

-Amilyen ellenszenves olyan szexi vagy. -Állt fel. -Ha haza vittelek volna akkor már mást csinálnánk. -Vont vállat, majd kiment.

-Fordulj fel. -Dörmögtem orrom alatt.

-A másik lábadba is akarsz? -Nézett vissza.

-Már tudom milyen tehát. -Nyaltam meg ajkam.

-Nem fognak érted jönni. Ugye tudod?

-Persze. De miért féljek ha már mindegy? Ha nem öltök meg, legalább meg tudom mondani nekik, hogy nekem volt igazam. Ha megöltök legalább nem élek tovább. Tehát én jól járok. -Mosolyodtam el.