S°Z°E°R°E°T°L°E°K (K.S.J. ff)

8 ~ Baj

-Köszönöm, hogy elhozott. -Nyitottam ki az ajtót, majd kiszálltam.

-Ohh. -Szállt ki ő is. Értetlenül néztem rá, mire megszólalt. -A kabátom.

-Igen. -Bólintottam inkább magamnak és elindultam az ajtó fele.

-A testvéred mikor jön haza? -Állt meg mellettem.

-Későn. De tudok magamra vigyázni. Nem kell rám vigyázni. -Néztem rá.

-És ha valami bajod esik? -Húzta fel szemöldökét.

-Mi bajom esne? -Próbáltam meg kinyitni az ajtót.

-Sokminden. Segítsek? -Fogta meg karom.

Bólintottam és odaengedtem.

Kinyitotta és egy "Köszönöm" után be is mentünk.

-Én itt megvárlak. -Állt meg és várta, hogy hozzam le a kabátját.

Egy szó nélkül felsiettem a szobámba.
Beérve barlangomba mentem a szekrényemhez és leakasztottam róla a kabátot. Beleszagoltam, magamhoz öleltem és le is mentem.

-Itt is van! -Mentem le a lépcsőn. -Ohh. Szia... Jimin! -Értem oda hozzájuk.

-Szia! -Fonta össze karjait.

-Én szerintem megyek is. -Vette ki kezemből a kabátot. -Sziasztok!

-Itt maradsz! -Szólt rá Jimin. -Itt most én vagyok a főnök, mert én vagyok a legidősebb és ez az én házam.

-Az az egy év nem oszt nem szoroz semmit. -Vágtam vissza neki.

-Te csak maradj csendben! -Förmedt rám. -Leültök mindketten. -Mutatott a nappali felé.

Bementünk és leütünk a kanapéra.

-Te az egyik, te meg a másik szélére ülsz! -Tolt arrébb minket és megállt velünk szembe. -Mi óta? -Fonta össze kezeit.

-Soha. -Húztam fel szemöldököm.

-Ne hazudj! Látszik! -Mutatott ránk.

-És akkor mi lenne, ha együtt lennénk? -Kérdezte Seokjin.

-Neked börtön, neki meg egy alapos fejmosás. -Mondta szigorúan. -Igen? Hallgatom.

-De nincs köztünk semmi. -Akadtam ki én is és felálltam. -Miért vagy mindig olyan biztos magadba? Egy. Kettő, Mr. Kim miért jönne össze velem?

-Mert szép vagy. Ő is csak a dugni való lányt látja benned. -Nézett szemembe.

-Oké. -Állt fel Seokjin is. -Nincs köztünk semmi. Megnyugodhatsz. Én csak a kabátomért jöttem. De már itt se vagyok. -Indult el. -Sziasztok! -Szólt vissza az ajtóból.

-Miért hiszed azt, hogy együtt vagyok vele? -Tértem vissza a veszekedés tárgyához.

-Látszik, ahogy egymásra néztek. Azt mondtad nem tetszik. -Fonta össze ismét kezeit. -Hazudtál!

-De.... -Nem mondtam többet, mert tudtam, hogy igaza van. Lehajtottam a fejem és vártam a reakcióját.

-... -Sóhajtott. -Miért? Ez? Mi?

-Nem tudom. -Vontam vállat. -Igen ő. Minden. -Néztem rá, de arckifejezéséből levettem a szigort és inkább cipőm vizslattam.

-Az én húgom... Ohh Haera. -Túrt hajába idegesen. -Miért? Ő a tanárod. Két éve. -Kezdtek el ismét kiabálni.

-És? Volt időm belé szeretni. -Hangom halk volt így kevés esélye volt annak, hogy meghallja.

-Ő nem szeret. Neki családja van. El kell fogadnod. -Enyhült el hangja.