A párom, Tom Hiddleston | BEFEJEZETT

𝓒𝓱𝓪𝓹𝓽𝓮𝓻 𝓞𝓷𝓮

- Óriási ez a szoba! - ámuldoztam. Körbe-körbe forogtam az ötcsillagos hotel egyszerű franciaágyas szobájában. Levi és Aliz csak mosolyogtak, hogy mennyire elvarázsolt vagyok. Van ez így. Addig így is volt, amíg hasra nem estem az ágy szélében. Levi utánam kapott, de nem ért el.
- Emma! - nézett le rám.
- Jól vagyok - mosolygok. Már megszoktam, hogy ennyire ügyetlen vagyok, nem azt mondom, hogy nem fáj, de már tudok nevetni a két bal lábamon. Belesimítottam festett szőke hajamba és tovább ámuldoztam a tipikus angol stílusban berendezett szobán. A fáradt színek tökéletes elegye, mégis belecsempészve egy kicsit a modern világunkra jellemző skandináv stílus. Ezt fogom írni a blogon. De még vagy negyven sort mellé ki kell találnom. A földről feltápászkodva rávetettem magam az ágyra. Gyönyörű, puha ágyneműhuzaton végigsimítottam a kezem. Felnéztem a hatalmas fehér ágytámlára, ami tökéletes kontrasztot nyújtott a burgundy  színű falakhoz.  Az ágyon vagy négyen is elférhettünk volna. A kád méretéről ne is beszéljünk. Ha lenne barátom, akkor ő is elfért volna, sőt. Még hely is maradt volna. A fürdő teljesen a hálószoba ellentéte volt. Teljesen modern, fehér és sötétkék színek uralkodtak. Volt ott egy kád, egy különálló zuhany, két mosdó, egy hatalmas aranykeretes tükör és a vécé, ami olyan fehér és tiszta volt, hogy inkább néztem volna a Napra. 
 Levi és Aliz szobája is tökéletesen ugyan így nézett ki. Amikor beléptem a szobába az első dolog, ami a szemem elé tárult az a csoki a párnán. De imádom! Ilyenkor olyan vagyok, mint egy kisgyerek. A repülő előírásainak pontosan megfelelő bőröndömet kipakoltam és az elegánsabb darabokat, meg a kényesebbeket vállfára tettem. Szeretem, ha a dolgok rendezettek körülöttem. Ha az életem káosz ide menekülök. Ez a váram. A nyugalmam központja.
Miután végeztem átugrottam Levihez és Alizhoz.
- Sziasztok! - köszöntöttem őket. Belestem a szobájukba, ami kész káosz volt. Aliz és Levi két éve vannak együtt. A kapcsolatukat úgy egy éve vállalták fel. Levi egy fantasztikus blogger, Aliz pedig youtuber. Mindketten kilenc évvel idősebbek nálam, de ők egyengették az utamat és átsegítettek mindenen.
- Szia - mosolyogtak rám.
- Megkezdhetjük a túránkat? - mosolyogtam rájuk.
- Ma nem - vonja meg a vállát Levi.
- Levi - búgtam tettetett sértődöttséggel. Először vagyok Londonban, sőt. Angliában! Tudom, hogy Aliz és Levi már sokadjára vannak itt és láttak itt szinte már mindent.
- Fáradtak vagyunk, Emma - mondják. Bólintottam majd szótlanul intettem párat és visszamentem a szobámba. Nem bánt annyira, hogy Aliz és Levi nem jön. Legalább egy kicsit egyedül leszek és kiszellőztetem a fejem.
A szekrényből elővettem egy piros átlapolós ruhát, ami tökéletesen elfedte a combom felét és fehér pöttyök borították. Hozzá egy fekete műbőr, motorosdzsekit és egy fekete műbőr fűzős bakancsot. A nyakamban a kedvenc nyakláncom lógott a szőke loknijaimat meg szabadon hagytam.
Egy piros kis táskát - aminek a színe megegyezett a ruhám színével - megtömtem a legszükségesebb dolgokkal: Zsepi, telefon, bankkártya, készpénz és egy pici, de jó powerbank a hozzá való töltővel. Jobb biztosra menni. Ja, meg a szobakulcsok. Mosolyogva léptem ki London utcáira és kitűztem az első célom: Egy angol kávé.
A reptéren ittam egy kávét, de az olyan szörnyű volt, hogy két korty után kidobtam, így most megyek és veszek egy kisebb-nagyobb kávézóban egy lattét.
Több kávézó mellett is elhaladtam, de egyiknél se éreztem úgy, hogy no ez kell nekem. Az okokba most nem mennék bele, de amikor megláttam egy angol stílusú kávézót, gondoltam betérek és megnézem a kínálatot. Nem volt bent sok ember, de annyi fajta volt. Volt, aki rohanó életmódjában, csak elvitelre vett egy kávét és a lábával dobolva várta azt. Volt aki vett egy komplett reggelit és a laptopját böngészte jelezve, hogy hosszabb ideig kíván maradni. Volt, aki csak egy újságot lapozgatva itta meg a kávét, majd ahogy megitta azt fizetett, majd távozott.
És én voltam a Wifi vadász, aki egy kávé, talán még egy péksütiig ott marad, válaszolgat az üzeneteire, megnézi mi újság otthon, majd fizet és elhúz. Igen, ez vagyok én. A pultnál kértem egy lattét és leültem egy üres asztalhoz, ami pontosan az ablak mellett volt és a wifihez kapcsolódva átnéztem az üzeneteimet. 
Anyu: Szia, kincsem! Már itt vagyunk a lakásban. Missy nagyon hiányol, az ajtó előtt sír. Kevesebbet kéne utaznod. Így legalább én is meg Marci is többször láthatnánk. Puszi! 
Én: Szia, anya! Beültem egy kávézóba. Missynek szigorú étrendje van, amit felírtam a konyhapulton található jegyzettömbre. A mérőkanalakat a kutyatápos zacskóba szoktam rakni, ami a spájz szekrény legalján van. Vigyázz magadra és a drágaságomra. Csók!
Amikor betöltöttem a tizennyolcat anyával vettünk egy óriási lakást Budapesten. Közel a Corvinushoz. Három hálószobás, és még saját gardróbom és dolgozószobám is van. Egy ismerősünk lakott ott, így még olcsóbban is adta el nekünk, anya meg éveken át erre gyűjtött, nekem pedig ott volt a fizetésem a youtubetól, meg minden nyáron mentem melózni. Összehoztuk az a lényeg. Viszont anya az ideje nagy részét otthon Balatongyörökön tölti a nevelőapámmal. Odaköti a munka. A testvérem, Marci Gyenesdiáson él egy kis házban.Egy rokonom sem él Pesten, de a fél baráti köröm igen. És ahogy erre gondoltam, az egyik legjobb barátnőm, Nina rám írt. 
N: Élvezd ki az utolsó két hetet a nyárból, te ribi 
Mellé rengeteg piros szívecske, hogy érezzem, mennyire szeret. Nos, igen. Nina mániája, hogy ribinek, vagy lotyómnak hív engem. Néha kínos helyzeteket szül, de így van ez. Ninával egy gimibe jártunk. Nagyon jó barátok lettünk és most ő az Eltén tanul. 
Én: Én is szeretlek 
A válaszomra szíves reakciója volt. Imádom ezt a csajt. Kész anya tigris is tud lenni, ha akar. És a kedvencem a részeg Nina, aki mindent elfelejt, és mindenkit összekever. Annyira aranyos.
Az üzeneteimet és az e-maileimet átfutottam, közben a lattem is elfogyott. Így úgy gondoltam ideje menni. Felkaptam a táskámat és kiléptem a kis hangulatos kávézóból. Úgy egy öt másodpercig sétálgattam, majd kiabálást hallottam. Mindenre gondoltam csak arra nem, hogy az nekem szól. Zavartan fordultam meg és megláttam egy magas, szőkés-barnás hajú jóképű férfit. A szemei kéken ragyogtak és esküszöm olyan jóképű, hogy a térdeim egy pillanatra kocsonyává akartak változni.
- Kisasszony! - szólt még egyszer. A tökéletes kiejtése, és az akcentusából ítélve ez a pasi ízig-vérig angol. Ahogy megállt előttem pár lépéssel rájöttem ki is szólt utánam, amitől legszívesebben össze estem volna. - Ezt elejtette - adta a kezembe a... basszus... a hotelszoba kulcsát.
- Uram isten! - kaptam a szám elé a kezemet. Szerencsére az agyam nem blokkolt le és angolul mondtam ezt. Átvettem a kulcsaimat. - Köszönöm... - kezdtem, majd mosolyogva válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
- Tom - nyújtja a kezét, majd várakozó tekintettel nézett rám, de én nem reagáltam.
- Emma - rázom meg a kezét gyengéden és a legbájosabb mosolyomat öltöm magamra. Hiába vagyok ennek az embernek nagy rajongója, hiába szeretnék fényképet meg dedikálást kérni, nem akarom. Attól még, hogy híresség nem kell egyből letámadni. És bármennyire különös, úgy érzem nem most találkoztam vele utoljára. - Örvendtem a szerencsének - mosolygok.
- Szintúgy - mosolyog rám.
- Még egyszer köszönöm - mutatom fel a kulcsot, mire mindketten elnevetjük magunkat. - Nem tudom mi lett volna, ha maga nem találja meg.
- Én tudom, de az már nem lényeges - vonja meg a vállát, majd mind ketten elnevettük magunkat. - Mi járatban van errefelé?
- Részben üzlet, részben nyaralás - mondom. Ez igaz is. Egy cég meghívott egy partira, ahol adományt gyűjtenek a szegényeknek, de még több más dologra is hivatalos vagyok ebben a két hétben. Ezért az üres napokban turistáskodom. - Gondolom Ön itt él - feltételezem, vagyis nem. Mert tudom, hogy Tom Angliában él. Csak adom a hülyét. 
- Igen - mosolyog továbbra is. - De kérlek tegeződjünk.
- Meglesz - mosolygok.
- Meghívhatom egy kávéra? - kérdi egy másik kávézóra mutatva. Jézusom, itt minden sarkon van egy kávézó?!
- Azt hiszem van még időm egy kávéra - mosolygok. Így elindultam kávézni, Tom Hiddlestonnal.


- Honnan jöttél, Emma? - kérdi az asztalra könyökölve és kissé előredőlve. A fejemet a tenyeremmel tartottam meg és úgy merengtem el Tom kék szemeiben. Mintha egy tengerben úsznék.
- Magyarország - válaszolom, mire kérdőn felvonja a szemöldökét.
-  Magyarországon még sosem jártam, de hallani már hallottam róla- magyarázza.
- Talán egy nap megmutatom - mondom.
- Te már jártál errefelé? - kérdi.
- Most járok itt először - mondom, mire Tom arcán megjelenik egy újabb mosoly. Amióta megismertem az a legnagyobb élményem, hogy láthatom ezt a mosolyt. Nem tudom, hány nőnek mutatta ezt a mosolyt, de felejthetetlen.
- Akkor talán megmutathatom. Mennyi ideig leszel a városban?
- Két hét - válaszolom, de kissé rosszul esik. Máskor olyan lelkes lennék, hogy két hétnyi lehetőség, de most, olyan kevésnek tűnik. Tomra néztem, aki szintén kissé keserűen gondolkozott
- Mit dolgozol? - érdeklődik.
- Youtuber és blogger vagyok - mondom, mire Tom szemöldöke felkúszik és elmosolyodik.
- És te? - játszom a hülyét.
- Színész - mondja, egy kis hatásszünetet tartva várakozón nézett rám. De még hülyítem egy kicsit. - És hány követőd van? - Egy darabig húzogattam a szám szélét. Sokan megjegyezték, hogy túl szerény vagyok. 
- Két és fél millió - mondom mire Tom szemei, majdnem kiestek. Elmosolyodtam ezen.
- Ahogy a szád szélét rágcsáltad, arra következtettem, hogy nincs sok. De ez elég sok - mondja, majd elnevettük magunkat.- Elég szerény vagy.
- Igen, sokan mondták már - vontam meg a vállam. - De emellett egyetemre járok.
- Melyik egyetem? - érdeklődik.
- Budapesten van, szóval nem hiszem, hogy hallottál róla.
- Azért hátha - mosolyog rám bizakodóan. Ezen elmosolyodom.
- A Corvinus - mondom, mire Tom arcáról lelohad a mosoly. - Na mit mondtam?
- Talán egy nap meg tudod mutatni nekem - mosolyog rám szélesen. 
- Talán egy nap - mosolygok rá.
- Nem bánod, ha számot cserélünk? - kérdi a mellettem heverő telefonra mutatva. Ezen elmosolyodom. Tom Hiddlestonnal a számot cserélünk. Ha ezt Nina megtudja...
- Dehogy. - Feloldottam a telefonomat és megnyitottam a névjegyzéket. És ugyanezt tette Tom is. Megcseréltük a telefonjainkat. Gyorsan beírtam a számomat a telefonjába és mosolyogva nyújtottam át és amikor megláttam Tom mosolyogva szenvedő arcát, ahogy próbálja megfejteni a magyar nyelvet a telefonomon, hirtelen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. - Jaj, ne haragudj! Elfelejtettem, hogy az enyém magyarul van - csapok a homlokomra, mire Tom gyöngéden elneveti magát.
- Inkább bediktálom - nyújtja át a telefont. Elvettem a készüléket a kezéből és bediktálta a számát. - Tom Hiddleston - mondja mikor épp beírtam a névhez, hogy Tom. Mosolyogva néztem fel rá, ő pedig fürkészte a tekintetem. Nem kellett sok, hogy rájöjjek: Csodálkozik, hogy nem jövök rá, ki is ő. Pedig ha tudná, hogy mekkora önuralommal fékezem meg most magam. Szomorúan néztünk Tom rezgő telefonjára. - Úgy tűnik mennem kell dolgozni - nézte bosszúsan a készüléket.
- Örültem a találkozásnak - mosolygok.
- Szint úgy. - mosolyog rám. - Holnap nem kell dolgoznom, így ha gondolod, elmehetnénk körbenézni - mondja, mire én mosolyogva bólogatni kezdtem.
- Az nagyszerű lenne - mondom.
Tom kikísért a kávézóból. Nevetve léptünk ki a kissé zsúfolt utcára.
- Mindened megvan? - kérdi a táskámra mutatva. Gyorsan felnyitottam és átnéztem.
- Minden - mondom mosolyogva.
- Kár - tettetett szomorúsággal nézett. - Akkor lett volna ürügyem még többet beszélni Veled.
- Hát, a telefon számod megvan, szóval majd ha ráérsz hívj fel - mondom.
- Az jó lenne. Elvigyem valahová? - kérdi az autójára mutatva. Megráztam a fejem.
- Még egy kicsit sétálnék, de azért köszönöm. Még találkozunk, Tom - köszöntem el tőle.
- Még találkozunk - ismételte. Néha-néha még hátranéztem, hogy ő ott van-e még. De ahogy elsétáltam ő beszállt a kocsiba és elhajtott. Nem mertem megállni London nyüzsgő utcáin, hisz az a leggonoszabb dolog a világon, ha valaki csak úgy megáll egy olyan helyen, ahol a legközelebbi ember egy lépésre van mögötte. De a gondolataim végig Tom körül keringtek. Miért érzem úgy magam, mintha megint kiskamasz lennék? 


Már négy óra is elmúlt, amikor megérkeztem a hotelhoz. Két zacskóval. Jó, ezek csak pici Sephorás papírzacskók, de akkor is költekeztem. Otthon nincs Sephora... És ez a legszomorúbb dolog a világon. Egy beautyblogger mi mást mondana? De nem mind a kettő az enyém. Az egyik az enyém, igaz, de a másik ajándék. Néha-néha meg szoktam lepni a nézőimet egy nyereményjátékkal, vagy csupán meglepni őket egy kisebb-nagyobb közönségtalálkozón valami ajándékkal.
A szobámba betérve elővettem a ruhát, amit a ma estére akarok felvenni és a fürdőbe rohantam, hogy készülődjek. Lezuhanyoztam, beszárítottam a hajam, kisminkeltem magam. Egy elég természetes sminknek mondható, kivéve azt a részt, hogy a számat tűzpiros rúzzsal tarkítottam. A szőke tincseim a vállamra omlottak és az ezüst színű maxi ruha kiemelte az alakom, amiért minden héten négyszer megedzem. Nem vagyok nagyon elégedett a külsőmmel, de ez már szerintem pszichés. Kicsi koromban kissé duci voltam és ezzel sokáig piszkáltak, de egy nap, lefogytam és mindenki csodálkozott.
A tükör előtt forogtam a hosszú, testreszabott, ezüstösen csillámló dzsörzéruhámban. Nyakbaakasztós pánttal, szűk szabású, alul bővülő, elöl hosszú hasítékos szoknyával... Így írnám le a legegyszerűbben ezt a ruhakölteményt.
Az ajtómon kopogtak és sietve nyitottam ki azt. Az ajtóban Levi és Aliz állt. Aliz egy térdig érő zöld, selyem ruhában volt, a vörös tincseit meg kontyba tűzte. Levi pedig egy egyszerű fekete szmokingban feszített, amit utált. A sötétbarna szakállát megigazította és szélesen mosolygott.
- Ejha! - szóltak egyszerre, mire szégyenlősen elmosolyodtam.
- Fantasztikusan néztek ki - dicsérem meg őket, mire Aliz megrázza a fejét.
- Melletted eltörpülünk, kis csillag - ölelnek meg. - A hotel előtt vár a taxi. - mondja, majd lassan letoporgunk. Levi most különösebben szorít, mivel magas sarkú szandál van rajtam. Bármikor képes vagyok elesni, és az a mázli, hogy lifttel megyünk lefelé, de így is meg kell tennünk egy csomó lépcsőt. Alizzal hátra ültünk, Levi az anyós ülésre és egy fél órán belül meg érkeztünk a rendezvényre. Az ezüst táskámban ott lapult a lenémított telefonom és a csekk könyvem. Nagyon sok mindenre itt most nincs szükség, csak pénzre.  A hatalmas modern berendezésű terem két részből állt. Az egyik tele volt kis asztalokkal, és az eladó tárgyakat mutatták be, előttük papírok, amikre fel lehetett írni a licitet. Volt ott egy út Franciaországba, egy vitorlás hajó, A kis herceg első kiadása, még több utazás, gyémántok, különböző ékszerek és minden, amire nekem semmi szükségem, de akarok valamit venni, hogy támogassam a szegényeket. A szemem megakadt egy nyakláncon, de nem magamnak néztem ki.
A terem másik felének a végében egy kisebb színpad áll egy mikrofonnal, előtte pedig óriási kör alakú asztalok fehér abrosszal és ezüst evőeszközökkel. A pincérek körülöttünk masírozva kínáltak minket pezsgővel. Egytől még nem esik bajom. Egyet mosolyogva elvettem és körbe-körbe bolyongtam. Végül 230 fontot licitáltam az arany nyakláncra, aminek a medálján egy gyönyörű, csiszolt smaragd csillogott. Imádni fogja. De ahogy megnéztem a többi licitet majd elájultam. Talán túl sokat adok? A legtöbb licit még a százat is alig éri el. Jó van kettő, ami százon felül van, de az egyik az enyém! 230 font... Az úgy majdnem 90000 Forint. Elég jól nyújtózkodom azzal a bizonyos takaróval.
Egyszer csak a nevemet hallottam.
- Emma! - kiáltotta Bridget. - De jó látni téged! - Bridgettel még Ausztriában ismerkedtünk meg egy Barnangenes eseményen. Bridget egy angol youtuber öt millió feliratkozóval. Az egyik kedvencem és nagyon jó barátom.
- Szia Bridget! - ölelem meg. Bridget odébb söpri göndör barna haját és megmutatja a hatalmas gyűrűjét. - Úristen! - ámuldozom. A gyűrűjén a gyémánt körülbelül málna nagyságú. - Ez gyönyörű! Jamie szerencsés pasi - mosolygok rá.
- Az ám - mosolyog kicsit kipirulva. - És te találtál már valakit Ádám helyett? - kérdezi. Elhúztam a szám szélét. Ádám a volt a pasim. Mikor még gimis voltam, akkor ismerkedtünk meg. Ő egy másik suliban tanult. Eleinte nagyon kedves volt. Eleinte. Amikor összejöttünk, akkor volt 700 000 követőm, és egyszer előállt az ötlettel, hogy ő is csinál egy Yt csatornát. Folyton kérte, hogy jelöljem meg minden képemnél, még akkor is, ha ott sem volt, említsem meg a videóimban és rengeteg veszekedtünk emiatt. Mégis... Ő volt az első. És amikor szakított velem, pár óra múlva elő állt az ötlettel, hogy akkor újra összejöhetünk, ha törlöm a yt csatornámat és az instagram fiókomat. Hát habozás nélkül elküldtem a pokolba.
- Nem - mondom. Ádám volt az első srác, akinek igazán megnyíltam, de azóta még nagyon randira sem mentem. Bridget szomorúan bólintott.
- Egy nap rád talál a szerelem, Emma - mosolyog bátorítóan.
- Nekem nem szerelemre van szükségem - válaszolom, mire Bridget felvonja a szemöldökét. - Nekem nyugalomra van szükségem. - Akkor még nem tudtam, hogy a kettő jelentheti egy és ugyan azt. Bridget megsimította a vállam, majd nagy lelkesen el kezdett az erkély felé húzni.
- Kint van Jamie. Gyere! - vonszolt. Kiléptünk az erkélyre és megpillantottam Jamiet, aki egy magas férfival beszélt. Az arcát nem láttam a férfinak, mert háttal állt nekem, de a tartása, a haja olyan ismerősnek tűnt. - Jamie - lépet oda vőlegényéhez Bridget, aki mosolyogva csókolta meg kedvesét. Ahogy kiszúrt engem, mosolyogva megölelt.
- Szervusz Emma! - ölelt át. Jamie a világ egyik legrendesebb fickója. Étel-ital automata cége van, amivel halálra kereste magát. - Hagy mutassam be neked - a férfi megfordult és a kellemes meglepetés csapott minket arcul. Elmosolyodtam, ahogy megláttam a tökéletes vonásait és igaz ez a kinti kivilágítás nem adta át az igazi valóját, de a csillagok megfelelő hangulatot teremtettek.
- Tom - mosolyogtam a férfira, aki hasonló (de jobb) mosollyal üdvözölt.
- Emma. - szólt egy kicsit meglepetten, de a szája sarkában ott bujdosott az a mosoly, amibe pillanatok alatt beleszerettem.