A pusztítás ereje

Érdekes találkozó

~A hősök szobránál~

Macska nagyon kíváncsi volt már, így tíz perccel hamarabb érkezett. Nem értette, hogy társa miért kereste fel talizmánja régi tulajdonosát, és, hogy erről miért nem szólhatott Plaggnak, valamint rettentően félt. Félt, hogy hozzáért akkor a lányhoz, és ezzel komoly sérülést okozott neki.
Saját ereje óriási teher is volt, hiszen elég volt egy rossz mozdulat.
- Szia!- érintette meg vállát társa, kizökkentve ezzel borús gondolatai sűrűjéből.
- Ka-Katica.- fordult kissé meglepődve a lányhoz.- Sajnálom a délutánit! Későn vettem észre és....
- Nem láttál semmit, úgyhogy semmi baj!- mosolygott kedvesen.- Ezt neked hoztam!- adott át egy bögre forrócsokit.- Hosszú sztori lesz.- mondta, majd egy kéményhez szökkent, ami ontotta magából a meleget és leült.- A kwamim egyik este mesélt a régebbi hősökről, hogy hogyan lehet őket megtalálni a történelemben, hogy milyenek voltak. Ezelőtt a mi talizmanjainkat a második világháborúban használták. Két katona kapta őket Mimi és James.
Ezek után a lány mindenről beszámolt. Az elrabolt talizmánokról, a látszólagos győzelmükről, James rémképeiről, majd végzetes cselekedetéről, amég Adrien csendben, szájtátva hallgatta a történetet.
- Tikki azt mondta, hogy.....olyan furán nézet ki James mikor megtette. Azt mondta, mintha nem is ő lett volna, aztán a szeme láttára változort vissza. Olyan fura volt, hogy fel akartam keresni a férfit, hogy megtudjam az igazat.
- És sikerrel jártál?
- Nem....valahogy nem tudtam sehogy sem belekezdeni, aztán meg a tétovázásom miatt gyanakodni kezdett. Ő nem is tudja, hogy ő végzett Mimivel. A Mester megkérte a kwamikat, hogy valahogy felejtessék el vele. Ezzel tudta megóvni az életét.
A srácot eléggé megrendítette a történet. Beigazolódott, amitől félt. Már volt rá példa, hogy egy Fekete Macska elpusztította társát, miért ne történhetne meg vele is?
- Te hogy vagy?- mutatott a lány derekára.
- Öhm....jól! De már mondtam...- nyelt egy nagyot. Nem szeretett hazudni.- Valamint kérlek ne említsd ezt Plaggnak! A kwamim azt mondta.....azt mondta, mindig magába zárkózott, amikor erről kérdezett. Biztos mélyen éeintette őt is! De nem tudni, mi rázhatta meg ennyire.
- Plaggból nem nézném ki, hogy bármi is képes lenne megrendíteni.....de nem fogok beszélni vele, megígérem! Biztos nincs semmi bajod?
- Nyugodj meg!- tette kezét a srác karjára.- Minden rendben! Csak pihentetnem kell!
- Ezt orvos is mondta?
- N-nem....még nem voltam orvosnál! De tervezek menni!
Macskát érdekes érzés fogta el. Mintha már lejátszódott volna ez a beszélgetés. Katica válaszai kísértetiesen hasonlítottak Marinette-éhez.
- Nem fájt mostanában? Nem tört rád erős fájdalom, vagy ilyesmi?
- N-nem, dehogy! Miért kérdezed?- kezdet a lány is gyanakodni.
- Akkor rendben!- válaszolt elgondolkodva.
- Ha többet tudsz majd Jamesről, kérlek mesélj!- hessegette el gondolatait.- Kíváncsi vagyok!
- Ne aggódj, veled ilyen nem fog történni!- ölelte meg, szinte olvasva a fiú gondolataiban.
- Már majdnem megtörtént.- válaszolta keserűen, de ő is átölelte a lányt.- Köszönöm!- szorította magához.
Marinettenek jól esett, hogy átölelheti társát. Nem tudta miért, hisz' továbbra is hazudott, de valahogy mégis megnyugtatta. Nem értette magát, és mind inkább próbálta elnyomni ezt az érzést magában, sem mint utat engedett volna neki.
- N-nekem viszont sajnos mennem kell!- vált el pironkodva a sráctól.
- Mi ez a vörös arcoska Bogaram? Hát csak nem e....
- Ne is gondolj rosszra!- állt fel kissé mérgesen.- Csak a hideg!- intett, majd amilyen gyorsan csak tudott, elfutott.
Nem értette magát, hogy miért viselkedett úgy. Nem értette miért jött zavarba társától. Már nem mintha Macska értette volna a hősnő viselkedését.
Marinette már már menekülve érzései és a srác elől ugrott erkélyére, de nem vigyázott. Derekába landolásközben éles fájdalom hasított. Egyből a fájó ponthoz is kapott, de valahogy lemászott ágyába. Összekuporodva várt pár pillanatot, és a fájdalom elmúlt, felült és visszaváltozott.
- Tessék!- adott egy kekszet kwamijának és egyéb szó nélkül elsietett a fürdőbe.
Gyorsan levette pólóját és lecsavarta fásliját, hogy megnézze a sebet.
- Ne!- állt el szava is. Bőrén egy hosszabb, és mélyebb karcolás húzódott, ami továbbra is éjfekete volt. Bőre a seb körül kissé fakó volt, ám ez alig volt észrevehető. Megrémülve nézte a sebet.
- Marinette drágám, benn vagy?- kopogott anyukája.
- I-igen, egy perc!- tekerte vissza gyorsan a fáslit, majd visszavette pólóját.
- Kész a vacsi aranyom!- szólt Sabine.
- Re-rendben!
- Minden rendben? Olyan sápadtnak tűnsz!
- Persze!- válaszolt és gyorsan leült az asztalhoz.
Az evéssel nagyon sietett, nem is szólt egy szót sem.
- Hova hova ilyen sietősen?
- Tu-tudjátok nagyon nagyon fáradt vagyok, és még van házi feladat.....matekból. Szóval jó éjt!- ölelte meg szüleit és felszaladt.
- Mié rémített meg ennyire Marinette?- kérdezte aggódva a kis katica.
- Tikki, pöttyöket fel!- hagyta válasz nélkül kwamiját, majd kivetette magát az éjszakába.
A lány nagyon sietett, de vigyáznia kellett. Nem szerette volna újra átélni azt a fájdalmat. Szinte biztos volt abban, hogy akkor Macska hozzáért, de egy része mégis remélte, hogy semmi köze a srácnak ehhez, illetve ha mégis, akkor megoldható problémája.
Mikor a tükörbe meglátta derekát, rendesen megrémült. Agya vadul kattogni kezdett a megoldásokon, és egy ember jutott csak eszébe. Egy ember volt, aki segíthetett neki, aki ismerhette a megoldást. Természetesen nem volt benne biztos, csak abban, hogy a vágás nagyobb lett, és továbbra is éjfekete. Ahogy futott, egyre kevesebb reményt fűzött ahhoz, hogy esetleg a vágás nem társa romboló ereje miatt keletkezett hasán. Sőt, jobban mondva, inkább próbált görcsösen kapaszkodni az utolsó az utosó reménysugárba, ám érezte, hogy ez a sugár meglehetősen gyorsan fakul. Próbálta lenyugatatni száguldozó gondolatait, és logikusan végiggondolnia lehetséges magyarázatokat, és ezek fényében maga előtt felsorakoztatni a lehetőségeket, a probléma megoldására.
Miutan minden végiggondolt, megállt, majd egy kis hezitálás után irányt váltott, és ismét futásnak eredt.

°°°°°
~Agreste ház~

Miután Katicabogár olyan hirtelen faképnél hagyta Adrient, a fiú hazament, de nem értette, hogy mi történhetett. A lány nem úgy viselkedett, mint máskor.
- Ez mi volt?- dőlt ágyára.
- Drága Rómeó, ezt komolyan kérdezed?- nyamnyogott Plagg egy kis sajtot.
- Miért ne kérdezném komolyan?- választ azonban nem kapott.
A fiú gondolataiba mélyedve feküdt tovább az ágyon. Komolyan elgondolkodott azon, amit a hősnő mesélt. Néhány esetben furán fejezte ki magát. A történet önmagában is nagyon érdekes lett volna, főleg abban a pillanatban! A fiú félelme saját erejétől napról napra nőtt, és Katica sem adott kielégítő választ állapotáról. A fiú nem mert volna állítani, hogy a lány hazudik, mindazonáltal nem volt megnyugodva. Mintha tudatosan kerülte volna a témát.
Ezeket a gondolatait egy pillanatra  félretette, és újra Jamessel kezdett foglalkozni. Katica külön megkérte, hogy ne említse Plaggnak, ami még több kérdést formázott fejében. Társa sem tudta, hogy mi rendíthette meg ennyire a kwamit, sőt még maga Tikki sem. Ez ébresztette valamiért a legnagyobb gyanút benne. Tudni akarta mi történt akkor valójában, és remélte ezzel félelmeit is csillapítani tudja, így elhatározta, hogy másnap ő is ellátogat az egykori Fekete Kandúrhoz.

Hohohohooo mindenkinek!🤗🎅

Itt is lenne a folytatás, remélem elnyerte a tetszésetek! A következő hét végén várható a következő fejezet, megszokottan!
Addig is szép hétvégét!🐾

Annalulu🐞