A pusztítás ereje

Katicabogár legegyszerűbb terve

~Párizs utcáin~

- A legfontosabb, hogy amint megérkeztek az akumatizálltal, ti ketten egyből tűnjetek el! A lényeg, hogy senki se vegyen észre titeket! Sajnálom, hogy a tréningetek előtt kellett jöjjetek, de most már mindegy! Legyetek nagyon óvatosak! És bármi kérdésetek van, teljesen jogos, szombaton mindenre válaszolok! Rendben?
- Nyugodj meg, semmi gond nem lesz! Gyorsak leszünk!
- És óvatosak!- csatlakozott Pancélos is.
- Akkor irány csapat!- mosolygott bátorítóan és elszántan Katica, ezzel a hőscsapat belevetette magát a harcba.
Marinette terve egyszerű volt, ám kissé nehezen kivitelezhető. Mielőtt barátait megbeszélésre hívta, a szeremcsetalizmánként kapott slagot egy utcai vízcsapra szerelte. Terve szerint, amég ő maga ellenfelükre lövi a vizet (megfosztva ezzel a lány minimum a lángszóró képességétől), addig Adrien elprolasztja a motort.
Páncélos és Fekete Macska dolga az volt, hogy a motoros csajt a tűzcsaphoz csalják, ahol Katica és Rena már az illúzióval várja őket. A lany nemjöhetett rá, hogy Katica mit is tervez, addig amég kellőképp közel nem ér hozzájuk, hogy elindíthassák a csapot. Az időzítés fontos volt, nehogy Alyanak idő előtt kelljen visszaváltoznia. Erre azonban Macskának volt a plusz feladata figyelni. Hívást kellett indítson a megfelelő időben, hogy legyen idő előhívni az illúziót, ami elfedi a tervet.
- Készen állsz?- kérdezte barátnőjet Marinette, miután társa jelzett.
- Neked mindig Katica!- vette elő fuvoláját.- Délibáb!- mondta, mire a hamis kép elfedte őket.- Igazán nem akarok faragatlannak tűnni, meg bíráskodni sem, de....nem szoktak a terveid kissé.....nos.....komplikáltabbak lenni?
- Ezt hogy érted?
- Emlékszel a Szapotikra? Sokkal összetettebb volt és.
- Néha az egyszerű út választása rossz, néha jó. Mostezt adta a szerencsetalizmán.
- És az mitől függ, hogy mit ad?
- Nem tudom! Vagyis nem vagyok benne biztos! A szerencsetalizmán igazodik a gondolkodásmódodhoz. Legalábbis valamilyen szinten. Aki bonyolultabban gondolkodik, nem feltétlen fog stresszhelyzetben megváltozni, így a talizmán annyiban segít, hogy a  logikádhoz igazodik. Azonban ha jól tudom, akkor egyéb tényezőket is figyelembe vesz. Peldául ha megsérülsz, akkor olyat ad, ami megkönnyíti a dolgod, nem kell annyit dolgozz.- hangzott borúsan.
- Te megsérültél?
- Mi?!- realizálta mit is mondott.- Ne-Nem, e-ez csak egy példa volt! De koncentráljunk a feladatra, bármikor megérkezhetnek!- mondta, és vágszóra fel is tűnt a csapat hiányzó két tagja, mögöttük Halálfej dühöngő áldozatával.
- Rendben, nyisd a csapot, amikor szólók, majd Páncélossal együtt menjetek, de.....nem kövessenek!
- Rendben!
- Három, kettő......ééés most!- kiáltott, mire vízár öntötte el a az akumatizáltat, mire Nino és Alya szépen csöndben elslisszolt.
- Hajrá cicus!- mondta Marinette, amég ellenfelüket lőtte az erős vízsugárral.
- Macskajaj!- mondta a srác, de mielőtt a motorhoz érhetett volna, Gyújtószikra tolatni kezdett, méghozzá sebesen, azonban nem ő volt az egyetlen, aki gyors reflexekkel rendelkezett. Karicabogár szabaddá tette az egyik kezét, és azon nyomban yoyoját a kerék felé dobta, mire az beakadt, Gyújtószikra pedig repült az égbe.
- Elkapom, porlaszd el!- kiáltott, majd elzárta a csapot, és fegyverével biztonságba lejutatta a lányt, és azzal a lendülettel az akumát is begyüjtötte.
- Viszlát kis pillangó!- engedte szabadon, majd leszerelte a slagot a csapról.- Csodálatos Katicabogár!- lendítette fel, és szokás szerint minden helyre állt.
- M-Mi történt?- ült fel kótyagos fejjel a notoros lány.
- Halálgej gonosszá változtatott, de már minden rendben!- guggolt le Macska.
- Jajj, annyira sajnálom!- nézett őszinte megbánással a hősökre.
- Ezentúl tanulj meg uralkodni az érzéseiden! Te ezzel segíthetsz nekünk a legtöbbet!- mosolygott kedvesen a hősnő.
- Segítsünk hazajutni?!- kérdezte Adrien, miután felsegítette a volt gonoszt.
- Nem köszönöm, itt a motorom!- bicentett a járgány felé.- Mindent köszönök, és sajnálom!
- Vigyázz magadra!- intett Mari.- Menjünk haza mi is! Még el kell intézzek egy hívást!- mondta, majd Macska felvette, és egyenesen az erkélyre vitte.
- Karmokat be!- szólt a fiú kwamijának, miután újra a szobában voltak, ám Marinette ezzel szemben nem változott vissza. Elővette fegyverét, és tárcsázni kezdte Páncélost.
- Minden remdben ment?- jérdezte a fiút, miután meglátta arcát a kisképernyőn.
- Az előbb néztem át a környéket, és senki nem volt az utcán. Amég beért a szobájába, addig is próbáltam úgy követni, hogy folyton körülnéztem, de nem láttam senkit.
- Akkor több mint valószínű valóban nem követtek! Köszönöm! Szombaton találkozunk!
- Csáó!
- Tikki, pöttyöket le!- szólt kwamijának, mikor a hívás visszatért.
- Jól vagy!- kérdezte társa.
- Igen! A csata közben nem fájt egyáltalán. Óvatos voltam, nyugi!
- Rendben!- mosolyodott el.- Holnap akkor elviszem a képet Jamesnek. Hátha felismeri! Nem sok látszik belőle......de valahogy ismerősek a vonásai.
- Most, hogy mondod....tényleg, mintha már láttam volna!
- Oh...- nézett az órára.- Mennem kell!
- Kár!- ölelte meg barátját.- D-De este ugye jössz?- nézett fel rá paprikavörösen.
- P-Persze, márha nem baj! Úgy értem!
- Örülnék!- vágta rá gyorsan.- Főleg, ha kevesebb a rémálmaid száma!
- Köszönöm!- pillantott vissza barátnőjére, majd lement a lépcsőn.

○○○○○
~1946. augusztus~

James egyik reggel nyúzottan kelt. Akkoriban rémálmai már rendesen megsűrüsödtek, és kezdett egyre jobban félni.
- Beszélhetnénk?- nézett a nappaliban kávézó Mimire.
- Persze! Mi lenne az kedvesem?- futott át aggodalom arcán látva a férfi gondterhelt kifejezését.
- E-Egy ideje már el kellett volna azt hiszem mondjam.....mostanában rengeteg rémálmom van, és....nem is tudom. Nem tűnnek normális álomnak! Mintha valaki akarva irányítaná őket. Amikor felébredek, fura kómában érzem magam. Tudom, hogy ébren vagyok, tudom, hogy egy álom volt csupán, mégis, mintha annak a rémképnek a világában ragadnék! Olyan.....rossz érzés.
- Gondolod köze van a Kígyóhoz?
- Nem tudom! Sejtelmem sincs! Ezért szerettem volna megbeszélni veled! Hátha neked vannak ötleteid!
- Miért nem mondtad korábban?
- Nem is tudom! Nem akartalak stresszelni! Elég nehéz a Kígyó keresése, és....és eddig sokkal kevesebb volt. Először hetetne egy, majd három naponta. Aztán minden éjjel, majd egy alváson belül egyre többször jelentkeztek. Mi lehet ez?
- Miket szoktál álmodni?- kérzdezte gyanakodva.
- Rólad szoktam. Mindegyikben te vagy! Rpssz esetben Mester is, és mindenkit akit valaha is szerettem, de te egyikből sem hiányzol. Aztán a végén...- fátyolosodott el szeme.- ...mindig meghalsz!- sóhajtott, majd félve a hősnőre emelte tekintetét, ám csal egy megtöet szempár fogadta. Nem azért nézett rá így Mimi, mert esetleg félt tőle, hanem mert féltette.- Soha sem tudtalak eddig megmenteni!- tartotta vissza könnyeit.- Egyszer sem!
- Semmi baj kedvesem!- ölelte át egyből.- Én itt vagyok! Azok csak buta álmok!
- Pontosan ettől félek! Mi van, ha nem azok, és egy jövőt látok, ahol végig kell nézzem, de nem segíthetek?
- Ettől ne félj! Hiszen....ha ki is kötöznek, ha be is zárnak és lebilincselnek, neked ott van Plagg és a Macskajaj! Valamint egyre többször is tudod használni egy átváltozás során! Nincs olyan ember, aki téged be tudna zárni és ott tudna tartani!- gondolkodott racionálisan.- Esetleg egy másik talizmán ha meg tudná oldani, de azok a Mesternél vannak a legjobb biztonságban! De....ha valóban ilyen szörnyűek  ezek az álmok.....Azt hiszem a legjobb lesz, ha elmegyünk Fuhoz! Ő biztosan tud majd nekünk segíteni! Rendben?
- Köszönöm!- csókolta meg párját.- Huhh!- sóhajtott kissé megkönnyebbülten.- Nem is tudom miért nem szóltam korábban!
- Jobb érzés, hogy megbeszéltük ugye?
- Igen!
- Légy velem mindig őszinte!- nézett kedvesen.- Csak akkor tudok segíteni, ha engeded, és az első és legfontosabb, ha igazat mondasz!
- Megígérem! Köszönöm!
- Na gyere! Öltözzünk fel, reggelizzünk, és látogassuk meg Fut!- mosolygott derűlátóan Mimi.

Annalulu🐞