A pusztítás ereje

Teaparti

~James Charles lakása~

Természetesen Marinette és Adrien nem kutatták át a házat. Igazából nem is mertek nyúlni semmihez, mindösssze körülnéztek. Minden szóba igyanolyan stílusban volt berendezve, a negyvenes, ötvenes évek divatja szerint.
- Nem gondoltam volna, hogy a múteumon kívül látok ilyeneket!- csodálkozott a fiú.
- Ez lenyűgöző!
- Nocsak Bogaram, nem is tudtam, hogy vintage párti vagy!
- Veled ellentétben, ugye?- kacsintott.
- Ooo, habár kívülről így tűnhet, igazából nem annyira szeretem. Az egész ház a legújabb bútorokkal van felszerelve nálunk és....minden olyan hideg!- komorodott el, ami hangján is érezhető volt.- Tudom, nem csak a bútorokon múlik, hiszen lehetne az egész otthonosabb.....mindössze, ha egy ehhez hasonló házban járok, vagy akár csak nalatok vagyok...mindent körbeleng a családias szeretet, a melegség...ez hiányzik a mi házunkból! Talán ezért kötöm a modern bútorokat rossz érzéssel össze.
-E-Ezt nem tudtam!- fogta meg a fiú kezét.- De tudd, mi mindig szívesen látunk!- mosolygott kedvesen.
- Köszönöm!- csókolta meg a lányt.
- Ne- nem fura, hogy Mimiről egy képet sem láttunk? Kívancsi vagyok hogy nézhetett ki!- próbálta elvonni vörösségéről figyelmét.
- Azokat egy albimban tartom, egy könyvespolcon.- hallották meg hátuk mögül James hangját.- Elnézést azért a kis közjátékért!
- Oh, mi kérünk elnézést, hogy szó nélkül betoppantunk!
- Ugyan hölgyem, nincs miért! Valamint bocsántot kérek, amiért csak úgy letegeztem magukat, minden megbeszélés nelkül! De ugyan ki nem tegezné a távoli rokonát!- kacsintott, majd jót nevettek.
Adrien és Marinette direkt nem szóltak, hogy igazából nyugodtan tegezhetné őket. Úgy gondolták, hogy a férfinek ez így jobb, és nem akarták kínos szituációba keverni.
- Tessék!- vett le egy öreg fotóalbumot, majd odanyújtotta Marinak.- Üljünk le, akkor megnézhetik!
A fiatalok leültem egymás mellé, ám nem vették észre, hogy egészen szorosan, közel vannak egymáshoz. Lábuk és karjuk összeért, amit természetesen James is észrevett, és elmosolyodott.
- Azta! Ő volt Mimi?
- Igen! Ez a kép akkor készült róla, amikor befejeztük a kiképzést.
- Olyan gyönyörű volt!- csodálkozott a lány.
- Gyönyörű volt, okos és tehetséges! De ahogy hallom, te messze túlszárnyalod őt!
- Tessék?- csodálkozott el a lány.
- Fu mesélt az egeres incidensről! Egyszerre több talizmám is volt magácskán! Kettő még hagyján, de ekkora erőt cipelni!
- Nehéz volt, de...meg kellett tennem! Ki kellett szabdítanunk Tikkit és Plaggot!
- Nagyon helyesen cselekedett! Gratulálok! Ha már így a Mesterről volt szó....beszéltem vele!
Ekkor a két fiatal összerezzent. Gombócot éreztek torkukba, szívük hevesen vert. Ha James elmondta volna Fu Mesternek, hogy ismerik egymást, akkor ott lett volna vége. Tudták, ha nem is adják vissza a talizmánt, a férfi könnyen visszaszerzi, hisz' volt már rá példa.
- Mondta, hogy jobban halad a gyógyszer készítésével, mint várta. Azonban nem ártana, ha vetnék egy pillantást a sebre! Szabad?
- Pe-Persze!- húzta fel pólóját a lány, majd letekerte a fáslit.
- Ojjaj ettől tartottam!- vált gondterhelté James.- Gyorsabban terjed! És egyre nagyobb a fekete folt is körülötte.
- Tegnap még nem volt ekkora!- húzta össze szemöldökét Adrien is.
- Pedig mostanában tényleg nem fájt annyira!
- Attól tartok ez nagyon nem jó! Mindenképp konzultálni fogok Fuval! Jobb, ha önök elkerülik! Még nem tud semmit és ez így jobb is! Nem szeretek hazudni vagy titkolózni, de....jobb ez így!
- Köszönjük!- mosolygott hálásan Adrien.
- Talán én kéne ennek a legnagyobb ellenzője legyek....- elmélkedett szomorúan.- De azt hiszem nincs is jobb annál, mint hogy megbízhatnak egymásban és bármikor segíthetnek egymásnak. Na de nézzük csak ezt!- tette kezét óvatosan az éjfekete sebre, majd lassan végighúzta ujját körülötte, az elszíneződött bőrnél.
- É-Én nem érzem!- nézett fel könnyes szemekkel a lány.- Nem érzem, hogy hozzáérne!
- Kedvesem nyugodjon le! A gyógyír hamar meg fog érkezni, csak tartson ki! Legyen erős!- szorította meg kedvesen Mari kezét.
- Köszönöm!- mosolygott hálásan.
- De valójában miért is jöttek?!- dőlt hátra kíváncsian székébe.
- Hát....- kezdte visszatekerni baránőjére a fáslot a srác.- Igazából csak.....Ön erősített meg a gyanumban, és....végülis részben emiatttudjuk, hogy ki kicsoda a maszk alatt és....csak beszélni szerettünk volna Önnel! Hogy hogyan tovább, jogy elmondja e Fu Mesternek vagy...
- Igazából olyan fura ez a helyzet! Azt hittem, hogy esetleg soha nem is tudjuk meg egymás kilétét, most meg.....minden olyan gyorsan történt és.....nem is tudjuk igazán mi is van most...
- Ebben hol tudnék segíteni?
- A tanácsát kérjük, hogy meséljen, vagy mondjon valamit!
- Össze vannak zavarodva!- mosolygott kedvesen.- Éppenséggel el tudom képzelni, hogy igazából mit is érezhetnek. Nekünk is volt egy hasonló időszakunk Mimivel! Hiszen mi sem tudtuk a legeslegelejétől fogva....a kwamik mindig is mondták, hogy jobb, könnyebb, ha igazi énünk rejtve marad. Egyszerűen biztonságosabb. Azonban azt is mondták, hogy ha kiderül nem feltétlenül nagy baj, és habár nagy a kockázat, vannak előnyei is. Miattunk lett ez betiltva. Vagyis miattam.....Tudom, hogy tettem valamit, de nem tudom hogy mit. Az emlékeim hamisak, és igaz, könnyen megtudhatnám az igazat, de.....nem akarom. Ha a Mester elrejtette előlem, akkor.....így jobb!
- Ennyire megbízik benne?- csodálkozott Marinette.
- Nem is ez a fontos kis hölgy!
- Akkor?- kérdezte kíváncsian Adrien.
- Életem során már megtapasztaltam, hogy néha jobb tudatlannak maradni, mint az igazsággal együttélni! Vigyázzanak egymára, ez a legfontossabb! Adrien, ezt ne vegye tulságosan magára!
- Tessék? Hogy érti?- értetlenkedett.
- Lehet, hogy hibáztatja magát emiatt a helyzet miatt, de Marinette akkor is képes vigyázni magára. Amennyiben tudja, kímélje, de ne telepedjen rá! Marinette pedig igenis vigyázzon magára, és habár néha nem könnyű, de fogadja el a segítséget! Ki kell egészítség egymást pon úgy, mint ahogy az erejük kiegészíti egymást! Pusztítás, teremtés.- emelte először bal majd jobb kezét a levegőbe.- Az egyensúly, a harmónia a legfontosabb! Ha ezt megtalálják, akkor nem lesz gond! Remek párost alkotnak!
- Köszönjük!- mosolygott kedvesen lány.
- Mielőtt elfelejteném!- állt fel a férfi.- Hoztam még tapaszokat! Megyek megkeresem, várjanak itt!- ment ki a konyhába.
Marinette és Adrien magára maradta csöndben. Nem tudtak mit mondani. Észre sem vették,hogy James kicsit hosszabb ideig volt távol.
- Itt is vannak!- ment vissza James Charles nagyjából öt perc után.- Néha annyira elteszek dolgokat, hogy alig találom!- nevetgélt.- Kiviszem a kabátjaikhoz, nehogy itt hagyják!
- Igazából jobb is lesz, ha megyünk! Így talán Meredithtel is bepótolhatják azt az elmaradt teázást!- állt fel Adrien.
- Ha jobbnak látják! De én szívesen látom önöket! Tényleg, bármikor!
- Köszönjük! Valamikor összeúlhetnénk valamilyen kellemsebb témárók is beszélgetni esetleg! Szívesen megismernénk önt jobban is!
- Minden társaságot szívesen fogadok! Kedd délután megfelel?
- Tökéletes!- vágta rá Adrien.
- Nekem is jó!
- Rendben! Felőlem igazán elmehetünk egy kedves kis kávéházba, de talán szertelenebbűl tudnánk itt beszélgetni!
- Igaza van! Akkor kedd délután félnégyre ha jövünk megfelel?- kérdezte Marinette, miutan az idős férfi felsegítette rá kabátját.
- Várom önöket!- adta oda Adrien kabatját is, titkon egy kis levelet csempészve egyik zsebébe.- A tapaszok!- nyújtotta oda a lánynak.- Remélem nem lesz rá szükség!
- Köszönöm!- vette el Mari.
- További szép napot!- inegetett James.
- Viszlát!- köszönt el a hősnő.
- Viszont látásra!- búcsúzott a fiú is.
Marinette-et fura érzés fogta el, amikor távoztak. Olyan érzése volt, mintha valaki figyelte volna őket. Körbe is nézett nem is egyszer, azonban nem látott senkit sem, ám rossz érzése nem tágított.
Adriennek teljese máson járt az esze. Természetesen észrevette, amikor James Charles egy papírt tett egyik zsebébe, és őszintén kíváncsi volt a levél tartalmára, de tudta várnia. Hiszen ha az úr ilyen formában adta oda neki, titkolva a lány elől, akkor nem feltétlenül tartozott barátnőjére a levél tartalma. Vagy csak jobb volt őt a tudatlanság édes homályában hagyni.

Sziasztok!😌

Tudom régen tettem fel új részt, sajnálom!🥺 Igazán igyekszem, de azt hiszem ez az otthon ülősdi kezd rám is kihatni.😔 nem érnek imgerek, így az inspiráció is van, hogy elvész!
Remélem ennek ellenére tetszett ez a rész is!🤗
Hamarosan jelentkezem a következővel!🐾

Annalulu🐞