A pusztítás ereje

Rossz éjszaka

~Eiffel torony-

Alya teljesen lesokkolódva bámult az előtte álló hősnőre.
- T-Te arra kérsz, hogy....vegyem át a helyed?
- Lényegében igen! Ha nem gyógyulok meg hamarosan, akkor....nem tudom folytatni ezt.....tudom nagy kérés, de nálad jobb embert nem találhatnék! Ha több időm lenne sem gondolkodnék! Ha akarnád, egyesíthenéd a két talizmán erejét, hogy a saját, már megszokott erőddel és fegyvereddel küzdhess. Nehéz egy új erőt elsajátítani. Persze tudom, időre lesz szükséged, hogy át gondold, de...
- Elvállalom! És ha rendbe jössz, visszaadom a talizmánod!- hangzott elszántan és őszintén.
- Té-Tényleg?- hitetlenkedett.
- Számíthatsz rám!- kacsintott.
- Köszönöm!- ölelte át barátnőjét Marinette.- Akkor, ha eljön az idő, ezt is gyakorolni fogjuk, rendben? Viszont most már hagylak, hadd menj! Holnap találkozunk! Jó pihenést!
- Köszömöm, neked is!- intett, majd elszökkent.

○○○○○
~Dupain-Cheng lakás~

-Ez fárasztó nap volt!- dőlt ágyára a hősnő.
- És a holnap is ilyen lesz! Nagyon bátor volt tőled, hogy megkérdezted Alya!- röppent mellé Tikki.
- Csak sajnálom, hogy nem leszel velem! És-És-És-És-És, hogy fogok majd ölbe tett kézzel ülni, amég ti küzdötök?!?! Ez kész rémálom!
- Nyugodj meg! Ez csak ideiglenes! Vissza fogjuk kapni egymást!- mosolygott bátorítóan a kwami.- Minden rendbe fog jönni! De ha már rémálmokról beszélünk....hol van Adrien?
- Nem tudom!- csodálkozott el a lány is.- Hiszen megbeszéltük, hogy jön. Lehet ma nem akar?
- Nem hiszem!- törte a fejét Tikki.- Neki semmi jó nem származik belőle.
- Már itt kéne lennie!- nézte meg az időt.- Valahogy aggódom!
- Nyugodj meg! Lehet csak az apja miatt késik! Biztos valami buta tesztet csináltat vele, vagy kínait tanul, vagy zongorázik....
- Éjjel fél tizenegykor?- húzta fel szemöldökét a lány.
- Na jó, ez talán tényleg nem életszerű! De te akkor mit gondolsz?
- Nem tudom! Ninca akumatámadás, szóval nem félek....vagyis aggódom....itt kéne legyen! Azt beszéltük, hogy jön! De egy üzenetet sem hagyott! Megnézem mi lehet vele!
- Ez nem hiszem, hogy jó ötl....
- Tikki, pöttyöket fel!
Marinette miután átalakult nem sietett. Bármi is volt Adriennel, úgy gondolta, hogy még tud annyit várni, hogy óvatosan elmenjen hozzá. Nem gondolta, hogy bármi komoly baja lehet, és vigyáznia kellett nehogy rosszul lépjen vagy lendüljön.
Mikor az Agreste házhoz ért, és a hideg, nagy épület felé tornyosult, megállt egy pillanatra. Szinte sugárzott ridegség a házból. Kissé megborzongott, és megfogadta magában, hogy ezentúl olyan sokáig tartja távol Adrient, amennyire csak tudja. Nem lehetett könnyű a fiúnak egy ilyen hűvös helyen élni.
Óvatosan beakasztott a tető egy kiálló részébe yoyoját, majd leereszkedett a fiú ablakához, és bekukucskált. A szobáan patyolat tisztaság és irritálóan nagy rend volt. Mindössze barátja íróasztalán éktelenkedett némi "káosz", ami realisztikusabbá tette az egész helyiséget. Minden úgy nézett ki, mintha csak katalógusból lett volna kivágva. Sajnos, mivel kint világosabb volt, így nehezen tudta kivenni ezeket is, így hallkan bekopogtatott.
- Psszt! Adrien!- szólt, ám tudta hiába, hisz az ablakon vajmi kevés hang ha átszűrődhetett. Ezek után kicsit hangosabban kopogtatott, de így sem érkezett bentről válasz.- Mit csinálhat? Elaludt?- tanakodott magában, mahd mellette hirtelen Plagg jelent meg, a frászt hozva ezzel a hősnőre.
- Hála az égnek, hogy itt vagy!- hangzott megkönnyebülés, ijedség és mély aggodalom a kis kwami habgjában.
- Mi történt!- lett hirtelen száraz sivatag torka helyén.
- Gyere!- repült be, mire ezzel egy időben kinyílt az ablak.
Katicabogár bemászott az ablakon, halkan landolt, majd Adrien ágyához sietett. A fiú homloka verejtékben úszott, ide-oda mozgott, kezével csapdosott, és motyogott. Álmodott. Csúnya rémálom gyötörte. Nem direkt aludt el ágyán. Mellette hevert történelem könyve, a tanulás közben bóbiskolt el.
A srác maga sem tudta, de a rémkepeit tudat alatt magának generálta. Annyira félt attól, hogy velük is az fog történni  mint Jamesszel és Mimivel, annyira magát okolta barátnője állapotáért és nem utolsó sorban annyira félt, hogy Mari nem éli ezt túl, hogy a sok stresszvégül így ütközött ki rajta.
- Mióta tart?- kérdezte kissé megnyugodva Marinette. Adrien rémálmai rosszak voltak, ez tagadhatatlan, azonban messze nem halálosak.
- Nagyjából akkor vettem észre, amikor kopogtattál. Jobb, ha te ébreszted fel! Csak sajnos nem mindig könnyű.
- Rendben! Pöttyöket le!- ült le egyből az ágy szélére, majd kezét óvatosan a fiú arcára tette.- Adrien....- szólította meg félénken, mire a fiú szemei kipattantak és hirtelen felült ágyán.- Adrien?- tette kezét társa vállára a lány.
- Ma-Ma-Marinette?- nézett érdekesen a lányra, majd szó nélkül magához ölelte.
A hősnő egy pillanatig csak meglepetten bámult át Adrien vállán, majd ő is átkarolta, simogatva a hátát.
- Semmi baj! Itt vagyok! Ez csak egy álom volt! És az is marad!
Adrien nem szólt egy szót sem. Mindössze ki nem buggyant könnyeit törölgette néha.
- El szeretnéd mondani?- kérdezte óvatosan mosolyogva Mari, miután elváltak egy hosszú idő után.
- Csak a szokásos...vagy nem is tudom! Egyre valóságosabbak. Most épp egy akumával küzdöttünk. Enegem leterített te pedig elémugrottál, hogy ne érjen még egy ütés. A sebed felszakadt, a derekadtól egészen az arcodig húzódott. Fekete volt és kezdte szépen beszőni a tested, majd eltűntél. Csak por maradt utánad. És az a baj, hogy ez nem lehetetlen! Ez igenis reális!
- De Adrien, az álmodban nem voltak ott Alyaék! Ők segítenek, megvédenek! És én is tudom, hogy hol van jelenleg a helyem! Ha meg nem lesz ennek hamar vége, akkor.......beszéltem Alyaval. Neki fogom továbbadni Tikkit! Egy időre...Minden rendben lesz! Hiszen nincs olyan akadály, amit ketten le ne tudnák küzdeni!
- És mi is segítünk!- röppent elő Tikki.
- Ebben igazat kell adjak a cukorfalatnak!- szállt a katica mellé Plagg.
- Együtt!- tette kezét ismét barátja vállára a lány.
- Együtt!- repültek a kwamik is a srác vállára.
- Köszönöm!- mosolyodott el őszintén.- Mindent köszönök!
- Szeretnél maradni? Ha akarod, akkor én is itt ma...
- Inkább menjünk át hozzád! Hagyjuk itt ezt a....- forgatta körbe fejét.- ....rideg helyet.- fejezte végül be visszafogottan.
- Plagg, karmokat ki- mondta Adrien, majd mielőtt még Marinette átalakulhatott volna, felkapta, és egyenesen erkélyéig repítette.
- Köszi!
- Szolgalatára hölgyem! Köszönjük, hogy a doromboló légitársaságot választotta! Reméljük következőre is minket választ!- szalutált.
Marinette csak hangos kacagásban tört ki, amit próvált elnyomni, nehogy szülei felébredjenek.
- Remekül elő tudod adni magad!
- Hát hiába, a modellek ilyenek! A megjelenés a fontos, és egy ilyen sármos....
- Jó jó elég!- tolta el orránál.- Bele se kezdj! Többet nem dícsérlek meg!- mászott le szobájába.
- Karmoka be!- követte társa is, majd mielőtt Mari még jobban elhelyezkedhetett volna, a hős szorosan magához ölelte.- Jó éjt!- mondta, miután kényelmesen elhelyezkedtek.
- Szép álmokat Adrien!

○○○○○
~valahol Páizsban~

- Ezt nem hiszem el!- csapott dühösen az asztalra.- Pedig mindent megtettem! Nem elég, hogy lefotózott, de megtalálni sem tudtam, hogy hol lakik! Túl óvatosak! És most már gyanakodnak is!- gondolkodott elkeseredetten.- Remélem nem ismertek fel! Egelőre jobb, ha láhatatlan maradok! Ha nem vesznek észre. Bár...- vett elő egy fényképet.- Talán vele tudnék mit kezdeni!

Annalulu🐞