A pusztítás ereje

Bújkálás

~Dupont iskola~

Marinette egyre elkeseredettebben keresgélte Adrient. Az udvar úgy nézett ki, mint ha bombát robbantottak volna a közelben.
- Adrien!- kiabált a lány. Oldala sajgott a fájdalomtól. Ahogy taszigálta a köveket, nem egyszer meghúzta, azonban nem volt ideje pihenni.- Adrien válaszolj! Hol vagy!- tolt félre egy újabb törmelékdarabot, mire megpillantott egy kezet.- Adrien!- ráncigálta félre a többi követ, hol kézzel, hol a yoyoja segítségével.
Szerencsére a fiú nem sérült meg komolyabban, maximum a kezére eshetett rá egy kisebb tégla az iskola falából. Természetesen tele volt horzsolásokkal, de lélegzett és más baja nem esett, legalábbis első ránézésre Marinette nem látott többet.
- Hála az égnek!- szorította osztálytársát magához, majd óvatosan ölbe vette és elszökkent. Erkélyén landolt utoljára, majd egyből szobájába vitte a fiút és lefektette ágyára.- Itt biztonságban leszel!- mondta, azonban csak magának beszélt. Adrien el volt ájulva, nem válaszolhatott.
Marinettenek mennie kellett, akárhogy is nem akart. Párizs számított Katicára, így egyszerűen nem volt más választása. Már majdnem kiment, amikor visszafordult és egy hirtelen ötlettől vezérelve nyomott egy puszit társa arcára. Ezek után kiszökkent és a szemközti háztető kéményéhez bújt.
- Miért voltál Marinette-éknél?- hallott meg maga mellől egy ismerős hangot, mire megijedt. Csak egy pici választotta el attól, hogy felpofozza Páncélost.
- Jesszus! Ilyet nagyon ne csinálj többet!
- Elnézést! Szóval miért voltál ott?
- Hol is?
- Marinette-éknél. Az osztálytársam. Láttam, hogy onnan jöttél.
- Oooo, hogy az a fekete hajú lány! Igen én....nos tudod...megkért, hogy keressem meg egy...osztálytársát, aki a törmelékek közé szorult. Adrien volt az, a modellfiú.
- Megtaláltad? Huh! Ezer hála! De hogy-hogy egyedül vagy? Hol van Fekete Macska?
- Én...- harapott ajkába.- Nem is tudom! Nem láttam ma! Remélem nincs semmi komoly baja!- irányult tekintete önkéntelenül is házukra.
- Nyugodj meg! Tud magára vigyázni!- mosolygott kedvesen Nino.
- Rendben!- sóhajtot egy nagyot.- Kapjuk el ezt a hüllőt!
Hamar megtalálták ellenfelüket, csak követniük kellett a rombolást.
- Vigyázz, a sárga trutyi, amit köp veszélyes! Azt hiszem amiatt robbannak a dolgok! Nehogy eltaláljon! A terv, hogy elterelem a figyelmét, amég te mögé kerülsz, és bezárod egy páncélba. Rendben?
- Rendben, de hogyan szedjük ki majd a a páncélból? Valahogy mégis csak ki kel engedjük az akumát.
- Semmiség, majd Fek.....igaz....Macska nincs itt!- gondolkodott el egy pillanatra.- Akkor....a száját célozd!- mint egy szájkosár! Nem lesz egyszerű, de megoldjuk!
- Rendben!
- Hé gyíkarc!- hívta fel magára a hősnő a figyelmet, mire egy eget rengető sikító ordibálást kapott válaszul, majd a szörny újabb adag sárga robbanó folyadékot okádott, mire még több törmelék hullott az utcára.- Remek!- háborodott fel Katica.
Küzdenie kellett ellenfelével, hogy lekösse, ám ez egyátalán nem volt könnyű feladat. Ügyelnie kellett saját maga épségére, figyelnie kellett Páncélosra, úgy kelett pozicionálja a szörnyet, hogy ne lássa meg baráját, el kellett ugrania a törmelélkek elől és nem utolsó sorban a civilekre is gondolnia kellett. Harca kezdett reménytelen védekezesbe torkollani, és még csak Macska sem volt vele. Nem volt vele a társa, akivel fél szavakból is megértették egymást, és akiben feltétlenül megbízott.
- Na jó, elég legyen! Szerencsetalizmán!- dobta fel yoyo-ját, ám valami egészen szokatlan dolog történt. Hirtelen egy óriási lökést érzett, majd elterült, a katica pöttyös tárgy meg az utcán landolt. Oldalához kapott, mert derekába borzasztó fájdalom nyilallt.
- Teknős pajzs!- hallotta meg maga mellől Nino hangját.- Jól vagy?- fordult ezek után Katicához.
- Köszönöm!- szűrte fogai között.
- Nagyon megütötted magad?- guggolt le aggódva a lányhoz.
- Igen, de jól leszek!- kecmergett lábra.
- Viszont így a terv bukta!
- Nem lett volna esélyünk!- pillantott szerencsetalizmánjára.- Kell még egy ember!
- Rendben, de hogy jutunk ki?
- Macskajaj!- hallották meg ekkor Macska ordítását, majd zuhanni kezdtek. Szerencsére nem csapódtak be, hiszen Nino pajzsa megvédte őket, ám a védelem egyből leolvadt, miután földet értek.
- Fekete Macska!- virult látványosan fel a lány.- Hiszen....neked semmi bajod!- ölelte át, ám ismét oldalához kapott.
- Jól vagy?- karolta át védelmezően társát Adrien.
- Erre nincs időnk!- egyenesedett fel Katicabogár.- El kell jutnunk a Mesterhez!- eredt futásnak.- Amég én bemegyek és elkérem a talizmánt és odaadom a megfelelő embernek, addig változzatok vissza és etessétek meg a kwamijaitokat. Utána találkozunk itt, a lyuk alatt, amit te csináltál Macska. Amikor visszaváltoztok, maradjatok egymás közelében, de nem lessétek meg egymást! Rendben?- magyarázott, miközben fegyverén a korábban beállított GPS-t követte.
- Mi lesz veled?- kérdezett vissza Adrien.
- Ezt hogy érted?
- A derekad!
- Mi van vele?- kérdezte kíváncsian Páncélos.
- Régi sérülés, csak most pont ráestem....Sem a hely, sem az idő nem alkalmas! Itt vagyunk!- torpant meg a lány egy csatorna födél alatt, majd felnyitotta és kikukucskált.- adnál nekünk kérlek egy percet?- fordult Ninohoz.
- Persze!- bólintott, majd kimászott.
- Hogy vagy?- fordult ezután gyengéden a fiúhoz.
- Tessék? Hogy én hogy vagyok?- lepődött meg Adrien.
- Hiszen beszorultál a kövek alá...miattam....
- Tessék?! Na jó, sokat kell még beszélnünk majd, de igazad volt! Sem a hely, sem az idő nem alakalmas!
- Vigyázz magadra majd!- ölelte át a fiút, utána pedig felmászott.- Rendben van srácok sietek!- mondta, miután mindketten felértek.
- Minden oké?- nézett Nino a lesokkolt Fekete Macskára.
- Én csak.....- nézte továbbra is társa hűlt helyét.
- Mit beszéltetek?
- Ha hiszed ha nem, az ég világon semmit! Csak....olyan fura volt! Mindegy!- rázta meg fejét.- Jobb lesz, ha visszaváltozunk, és megetetjük a kwamikat!

○○○○○

Marinette gyorsan választott, nem kellett gondolkodjon. Már az előtt, hogy megérkezett, tudta, hogy kire van szüksége. Így, hogy Macskával is kiegészült a csapat, tudta még könnyebb lesz megoldani a problémát.
Landolt az iskolájánál, majd leszaladt az alagsorhoz.
- Katicabogár?- nyitotta ki osztalyfőnöke meglepetten ajtót
- Kérem, ki tudná küldeni az egyik tanítványát? Szükségemvan a segítségére, mert lehet köthető hozzá az akumatizált! Le-legjobb tudomásunk szerint ő is.....egy....nagy játékos! Igen! Videójáték tudja!
- Persze! De kérlek ígérd meg, hogy vigyázol rá!
- Ez természetes asszonyom! Max, kérlek gyere!
A fiú kissé megilletődve indult meg a hősnő felé. Egy szót sem szólt, nem értette, miről lehet szó!
- Köszönöm! Maradjanak itt, biztonságban!- csukta vissza az ajtót, majd a fiúval együtt felszökkent egy haztetőre.
- Ezt a többiek előtt nem mondhattam, de ismét szükségem van rád!- nyújtotta át a talizmánt.
- Rám?- igazította meg izgatottan szemüvegét, majd felrakta a talizmánt és átalakult.- Kalki, vágtázz!
- Rendben, kövess!- indult egy csatorna fedél irányába.
- Vigyázz!- húzta vissza a kémény biztonságába Pegazus a lányt.
Katica kicsit megijedt, de utána meglapult és figyelt. Egyenesen a gyík karmai közé rohant volna, ha Max nem tartja vissza.
- Huhh, ez kicsin mullot!- fújta ki magát, amikor ellenségük odébbállt.- Köszönöm!- mosolygott hálásan a srácra, majd ismét nekiindult, de sokkal óvatosabb volt.- Siessünk, már várnak ránk!- indult futásnak.
- Hali!- integetett mosolyogva előre a fiúknak Marinette.
- Sziasztok!- pacsizott le Pegazus a hősökkel.
- Minden rendben ment?- lépett közelbb Adrien Marinettehez.
- Persze, veletek?
- Minden okés volt!- biccentett Nino.
- Na akkor, mi a terv?- tért a tárgyra Max.
- Srácok, nem véletlenül lettetek ti kiválasztva erre a küzdelemre! Már kikörvonalazódtak a dolgok a fejemben, de természetesen még minden változhat, minden a kialakult helyzettől függ majd! Gyertek közelebb, nehogy meghalljon minket!

Annalulu🐞