A pusztítás ereje

Érdekes nap bolondos kezdettel

~Dupain-Cheng lakás~

Marinette édresztője hétkor csengett. A lány kinyomta, és már aludt volna vissza (szokásához híven), ha Adrienn nem szólal meg.
- Ez a gyomorszájam volt!- simogatta fájó hasát.
- Jézusom!- sikkantott a lány, az álom pedig teljesen kiment szeméből.- Sajnálom! Teljessn kiment a fejemből, hogy itt vagy az ágyamban te is, és.....Várjunk! Te-Te-Te-Te-Te.....itt vagy az ÁGYAMBAN!- kapott fejéhez, majd teljesen elvörösödött.
- Igen, ez már nekem is feltűnt.- dörzsölte szemeit.- Hány óra van?- kérdezte, észre sem véve a lány paradicsompiros arcát.
- Hé-Hét múlt kettő perccel talán
- Tessék?! Nekem már lassan tíz perce szólt az ébresztőn! És ha észrevették, hogy mem vagyok otthon!- kapkodta ide oda a fejét.- Plagg ébredj!- rázta meg kwamiját.- Mia szösz kölyök!- mennünk kell!- nyitotta fel a csapóajtót az erkélyre.
- Nehogy megpróbálj átvá...
- Plagg, karmokat ki! Sajnalom Marinette, sietnem kell!- csókolta meg búcsúzóul, bele sem gondolva, hogy mit tesz.- Később majd beszélünk!- mondta, és ott sem volt.
Marinette sokkolva, szó nélkül, tátott szájjal bámult barátja hűlt helyére. Az, hogy ott aludt, csak az elején volt fura számára, giszen ő maga marasztalta. De úgy együtt a történtek rendesen felrázták.
- Hát ez...- röppent mellé Tikki.
-Sok volt így reggeli előtt!- talált rá hangjára.
- Nyugodtan mecsukhatod a szád kislány!- nevetett a kwami.
- Nem vicces....
- Nekem nagyon!
Marinetre csak lemászott ágyáról gépiesen felöltözött, magához vett némi reggelit és elindult a suliba.

○○○○○
~Dupain- Cheng iskola~

Alya és Nino furcsán néztek barátaikra. Mindketten ziláltak voltak, Adrienen csak lógtak a ruhák, máskor tökéletes haja inkább egy fészekre hasonlított. Marinette szemei karikásak voltak, csak némán állt fal fehér arccal, haja vállára omlott, nem volt copfba fogva.
- Durva éjszaka mi?- kérdezte gyanús mosollyal Nino, mire Alya oldalba vágta.
- Veletek meg mi történt?- folytotta vissza a nevetést.
- Érdekes éjszaka.- válaszolta Mari.
- Fura reggel!- mondta Adrien.
- Akkor azt állítjátok, hogy egymástól függetlenül néztek ki így?- mosolygott továbbra is Alya.
- Hogy?- pillantottak először magukra, majd egymásra a hősök.
- Oh...- szólalt meg Marinette.- Te aztán kapkodhattál reggel!
- Ha boldogít, rajtad is látszik, hogy siettél!
Barátaik szájtatva bámultak rájuk. Nem gondolták colna, hogy ilyen magad foku hidegvérrel fogják kezelni.
- Adjatok egy percet, és rendbe hozom magam!- szaladt el a srác.
- Talán az lesz a legjobb, ha én is kicsit összeszedem magam! Jössz Alya?- nézett barátnőjére.
Marinette gyorsan rendbehozta magát. Bekötötte haját, és eligazította ruháját.
- Olyan furák vagytok mostanában Adriennel! Nem nagyon, de kicsit mintha....megváltoztatok volna.....ha összejöttetek, jól titkoljátok, mert nehezen észrevehető!- kacsintott.
Mari először lefagyott, amit szerencséjére Alya nem látott, msrt pont háttal vokt neki, de hamar összeszedte magát, és válaszolt.
- Nem gondolod, hogy mondtam volna? Ohhhh milyen jó lenne Adriennel ma egy közös, romantikus sétára menni!- kezdett ábrándozni, mint régebben, hogy meggyőzőbbnek tűnjön, nem sikertelenül.
- Mondom én, hogy jól titkoljátok! Ha egyik pillanatban még gyanakszom, a másikban művelszvalamit, ami eloszlatja minden gyanúm! Ügyes!- méregette a lányt, majd elindult.- Gyere, nehogy elkéssünk!- intett végül.
- Huhhh!- fújta ki magát halkan.
Mire beértek az osztályterembe Adrien is összeszedge magát. Határozottan jobban festett, normálisan. Marinette egy alig észrevehető, azonban barátja számára annál többet mondó pillantást vetett a fiúra, miszerint jó sok dolguk lesz még aznap, és készüljön.
Habár Adrien még nem mondta, tizenegy órától volt egy fotózása, ami kettőig tartott, de ez délutáni programjukat nem érintette, így addig nem látta szükségét a közlésnek. Marinette-et kicsit meglepte, amikoe a fiú egy órával indulása előtt közölte, de semmiféle nagyobb reakciót nem váltott ki belőle.
Az idő lassan telt, főleg, amikor Adrien már nem használhatta telefonját. Minden egyes pillanatot kihasználtak, hogy üzeneteket küldözgethessenek egymásnak. Nem telefonon akarták megbeszélni a reggelit (ami akkora már csak komikus szituáció ként élt már akkor a fejükben), így csak cseverésztek, hogy nem unatkozzanak.
Mikor végre az utolsó óráról is kicsngettek, a két fiatal a lehető leggyorsabban felosont Mari szobájába, hogy lerakjak iskolatáskájukat és biztonságosan átalakulhassanak, valamint elinduljanak a Mesterhez.
- Mielőtt mennénk....- vakarta zavartan tarkóját a fiú már átváltozva.- .....a reggeli....
- Igen hát.....- pironkodott.- Az azt hiszem egy kicsit káoszos volt!- kuncogott.
- Az!- nevetett a fiú is.
- De mondd csak, jobban aludtál? Hány rémálomod volt?
- Kevesebb, és.....sokkal lazábbak.....- lett egy kicsit feszültebb.
- Hát, ha rendszert akarunk csinalni abból, hogy itt aludj, akkof hamarabb kell keljünk, hogy hazaérj!- vonta meg a vállát a hősnő, majd kisuhanr csapóajtaján, hogy társa nem lássa vörös arcát.
Macska úgy érezte magát, mint akit jól gyomorszájon rúgtak. Egyáltalán nem számított erre a végkimenetelre. Végül valahogy erőt vett magán, kilendült az ablakon, ám legnagyobb meglepetésére, Katicabogár messze nem járt olyan távol tőle, mint gondolta. A lány három háztetővel alrébb állt egy kémény tövében összegörnyedve. A hős egyből tudta, hogy mi történt, így odasietett barátnőjéhez.
- Ahhhmmmm!- fogta a fájó pontot.- Pedig mostanában nem is fájt!
- Nyugodj meg! Lélegezz mélyeket!
Marinette még egy ideig úgy maaradt, majd afájdalom kezdett lassan mérséklődni, majd teljesen elmúlt.
- Lát valaki?- húzódott a kéményhez.
- Nem, miért?
- Tikki, pöttyöket le!- szólt kwamijának, majd letekerte fásliját, és rátett a sebre két hűsítő tapaszt. Bizony, már olyan hosszan húzódott a fekete "karcolás", hogy két tapaszra is szüksége volt, ha teljesen le akarta fedni. Miután végzett, visszatekerte a rugalmas pólyát, és ismét átalakult.
- Gyere!- fogta meg óvatosan a lány derekát, és így együtt, Macska botjának segítségével mentek Fu Mesterhez.
- Várj itt, mindjárt jövök! Jobb, ha nem mutatkozunk együtt előtte!- tette kezét a fiúvállára majd ismételten visszaváltozott.
- Igaz!- csókolta meg a lányt, majd beolvadt az árnyékokba.
Marinrte körülnézett, majd elsétált a Mester házához, és kopogott.
- Marinette! Mindig öröm látni téged! Kerülj beljebb!- köszöntötte kedvesen a férfi.- A talizmánért jöttél, jól sejtem?
- Igazából talizmánokért...- válaszolt kissé zavartan.
- Kifejtenéd kérlek?
- Sajnos, amikor Skarlátszárnnyal és csatlósaival kellett megküzdjünk Rena Rought és Páncélost együtt találtam meg. Nem volt időm először az egyiket, majd a másikat felvérteznem a talizmánokkal, így fel kellett fednem elöttük az igazat.
- Biztis vagyok benne, hogy a helyzetnek megfelelően cselekedtél.
- Köszönöm! Viszont ha már odaadom a róka talizmánt Renanak, akkor természetesen harcba is fogomhívni minden egyes alkalommal, amikor csak Halálfej eg, újabb akumát küld. Azonban így Rena Roughnak minden egyes visszaváltozásnál körültekintően kell eljárnia! Ha valóban azért kéri James, hogy adjuk ki a talizmánt, hogy mehogy rossz kezekbe kerüljön, akkor számolnunk kell azzal, hogy követhetik! Macskával minden egyes trükköt meg kell majd tanítsunk, hogy lerázhasson bárkit, ha követnék. De úgy gondoltam kell egy biztosíték!
- Páncélos!
- Pontosan!
- Meg kell kérdezzem, jól átgondoltad?
- Amennyire a helyzet engedi, igen!
- És mit emged a helyzet?- nézett kíváncsian a lányra.
- Egyre kevesebbet!- válaszolt csüggedten.- Habár mostanában nem jelentkezett sűrűn fájdalom, minden nappal nagyobb a seb. Mostmár úgy néz ki, mintha egy karddal felhasították colna az oldalam, és a bőröm szanaszétrepedt volna a vágás mentén. Ma óvatlanúl járhattam el, mert borzasztóan fájni kezdett, és....újabb egy centivel nagyobb lett a seb...attól tartok már nem leszek képes sokáig Katica maradni! Kell Rena Rough és Páncélos, hogy ezt az időtt kitoljam! És ha eljön az a pont, amikor már nem megy tovább......Renanak akarom továbbadni a talizmánom! Jó lbevált hős és ha egyesíti a róka és a katica talizmánt, akkor mindkét erő megmarad neki!
- Nem fog ez az idő eljönni!- csillant az idős férfi tekintetében mély elszántság.- Ma hatalmas lépést tettem a gyógyszer receptjének lefordításában! Már megvan a két harmada! Nem kell sokáig bírd!
- Köszönöm a segítséget!- mosolygott könnyes szemekkel.
- Ez természetes! Wayzz, drága barátom!- fordult a kwamihoz.- Egy időre el kell váljunk, de ne aggódj! A mihamarabbi viszont látásra!
- Vigyázzon magára Mester!- köszönt el a teknős, majd Fu levette magáról a karkötőt.
- Tessék!- adta át a két kis dobozgát, benne az ékszerekkel a hősnőnek.

Annalulu🐞