A pusztítás ereje

Adrien gondolatai

~Dupont iskola~

Adrien korábban ébredt mint Marinette, így felfirkantott egy üzenetet egy cetlire és hazasietett. Még volt másfél órája aludni, és minden percet ki akart használni, habár az a pár óra alvás Marinettenél rendesen feltöltötte. Egy rémálom sem látogatta meg, ami rendkívül jó érzéssel töltötte el.
Mikor az iskolába tartott Nathalieval és sofőrével, elgondolkodott. Marinettre gondolt és arra,a mikor elaludtak, ám önkentelenül is eszébe jutottak álmai. Borzasztó fáradt volt, és ez még csak tetézte.
- Később jövünk érted!- szólt utána a titkárnő, mikor kiszállít.
- Rendben!- csukta be unottan az ajtót.
Alya és Nino már ott beszélgettek az iskola előtt, így csatlakozott hozzájuk.
- Jó reggelt!- köszönt rájuk.
- Hello Adrien.
- Csá tesó!- viszonozták barátai.
- Adrien nem akarok goromba lenni...- kezdte Alya.- ...de őszintén rosszul nézel ki. Mennyit aludtál?
- Nem sokat alszok mostanában.....ennyire látszik?
- Hát tesó....ja.
- Remek! Megyek, megmosom az arcom, majd a teremben csatlakozom.
A fiú őszintén örült, hogy elszabadulhatott osztálytársaitól. Gondolatai teljesem máshol, álmain jártak.
Mari pont azután érkezett, hogy Adrien elindult a mosdóba. Még látta is távolodó alakját. Nem értette mi lehet.
- Sziasztok!- köszönt mosolyogva. Nagyon fáradt volt, hiszen keveset aludt, azonban sugárzott belőle a boldogság. Már mikor felébredt is vidám volt, elég volt csak az wjszakára gondolnia.
- Hali csajszi!
- Cső Marinette!
- Mi történt Adriennel?- puhatolózott, ám önkéntelenül is egy nagyot ásított.
- Hát ugyanolyan alváshiányos legfőképp, mint te.- összegezte Nino.
- Csaknem együtt töltötétek az éjszakát?- huzogatta szemöldökeir kaján mosollyal Alya.
- Azt hiszem arról én is tudnék!
- Bár ő sokkal kedvetlenebbnek tűnt! Mintha nem is tudom...rossz napja lenne.
- Induljunk, nehogy elkéssünk!- váltot témát Alya.
Marinette hagyta, hogy barátai pár lépéssel előrébbjárjanak, gyorsan elővette telefonját, majd írt Adriennek.
~"Minden rendben?🙁😌"
~"Persze Bogaram, miért ne lenne?😉 Hol vagy?😏"- írt vissza rögtön.
~ Sétálunk a terembe.....Alya és Nini azt mondta, hogy kedvetlennek tűntél! Nekem elmondhatod!😊
~ Fáradt vagyok, ennyi! Túlkomplikálták!😂 Várlak a termben!
- Kivel beszélsz?- nézett hátra baránője.
- Se-Senkivel! Csak....felírtam pár dolgot a jegyzeteimbe, nehogy elfelejtsem! Anya kérte, hogy szerezzek be ezt azt!
- Na látod, ezt gyakrabban is csinálhatnád!- nevetett a lány.
- Micsodát? Beszerezni dolgokat?
- Nem, felírni a teendőid, nehogy elfelejtsd!-kacagtak már akkor mind a hárman.
Mari amint beértek a terembe, szemével barátját kereste. Valóban letörttnek tűnt, ám amint meglátta, elmosoylodott, így hitt annak, amit a fiú írt.
- Ma Ninoval ülök, úgyhogy hagylak kicsit életed szerelmével csevegni!- súgta Alya a fülébe.
- Hogy miiiii?- szaladt fel hangszíne.
- Adrien, ha nem baj, mára elrabolnám Ninot! Van pár új játék, amiről beszélgetni szeretnénk! Baj lenne, ha ma Marinette mellé ülnél az órákon?- fordult egyből a fiúhoz.
- Nem dehogy!- mosolyodott el szokásosan.
Marinette belül újjongott, ám Alya felé csak szokásosan kommunikálta le mimikájával a helyzetet.
Marinettenek és Adriennek egyre nehezebb volt egy-egy szituációban úgy viselkedniük mint korábban. Egyre többször érezték, hogy szívesen ugratnák egymást, de még csak egy mosolyt sem engedhettek meg egymás felé, hiszen az nem vallott volna régebbi viselkedésükre.
Marinette egész órán Adrienre figyelt, bár természetesen ügyelt arra, hogy a fiú nem vegye észre. Nem tudta, hogy mi lehet vele. Talán ennyire nem volt kedve az aznapi programjához. Mást nem is tudott elképzelni. Bár általában akkor is inkább próbálta minden egyes perét kiélvezni barátaival, amikor délutáni programja sűrű és unalmas volt.
Óra után Adrien odament a osztályfőnökükhöz, és mint mindig  jelezte, hogy aznap fotózása lesz.
- Rendben Adrien, akkor holnap találkozunk! Pótolj be mindent, mint eddig!
A srác már majdnem megszólalt, hogy aznap még lesz órájuk, hiszen visszajön, ám inkább hallgatott. Rájött, hogy a tanára azt hiszi, hogy tizenkettő után már nem is megy vissza. Nagyon szeretett volna beszélni Jamesszel, és látta, eljött a megfelelő alkalom.
Miután kiment a tetemből, egyből elővette a telfonját, és írt barátnőjének.
~Találkozzunk aszekrényeknél, egyedül gyere! Fontos!
Marinette mikor megkapta az üzenetet, furán érezte magát. Remélte, választ kap kérdésére, és a srác végre elmondja, hogy mi zavarja. Valamibt kicsit aggódott. Nem tudta mi lehet ilyen sűrgős.
- Bocs srácok, elszaladok mosdóba, fél pillanat és jövök!
- Ne kísérjelek el?- kérdezte Alya.
- És egyedül hagynád Ninot? Ne hülyéskedj! Két perc!- sietett el.
- Szerinted most Adriennel fog találkozni?- nézett utána Nino.
- Ez jó kérdés!
Marinette nem futhatott, hiszen az feltűnő lett volna, de annyira sietett, amennyire bírt.
Mikor bement körülnézett, de csak kevesen voltak a szekrényeknél, ahol Adrien, ott senki.
- Megkaptam az üzid! Minden rendben?- tette kezét a srác karjára.
- Persze nyugi, semmi baj!- simítitta meg Mari arcát.-Csak kérni akartam egy szívességet!
- És ezt nem lehetett kint?
- Féltem Alyaék megsejtenek valamit, és nem tudtam volna szólni, hogy ma már több mint valószínű nem találkozunk! Legalábis itt nem..... Figyelj közbejött valami, nem tudok visszajönni fotózás után és....tudnál fedezni, ha kell, meg elküldeni a házit?
- Tessék? Miért? Mi jött közbe? Adrien mit titkolsz?
- É-Én semmit, csak...
- Mi jött közbe? Hova kell menned?
Adrien csak ekkor jött rá, hogy talán nem volt a legjobb ötlet oda cibálni a lányt. Legalábbis, ha nem akarta, hogy gyanút fogjon, akkor semmiképp sem kellett volna.
- Én nem titkolok semmit csak...Jameshez mennék...
- Oh....így mindját más!- lélegzett fel.- Miért is?
- Hát...lenne pár kérdésem.
- Bővebben?
- Tudod.....
- Vicces, azt hittem az én derekam sérült meg, de már nem vagyok biztos benne....
- Nyugodj meg, semmi komoly! E-Emlékszel, amikor a sérült gyűrűről beszélgettünk?- jutott eszébe egy bravúros mentés.
- Persze!- válaszolt mit sem eejtve a hazugságról Mari.
- Szóval, azt gondoltam, hogy felteszek még pár kérdést, hátha közelebb jutok a megoldáshoz.....Tudom te nem tartod ezt fontosnak, de én érzek valamit...
- Nyugodtan elmondhattad volna ezt!- esett le véglegesen nagy kő a lány szívéről.- Egész nap azon gondolkodtam, hogy mégis mi aggaszt ennyire, mert....elég furán viselkedtél! Máskor mondd el nyugodtan, rendben?
- Oké!
- De hogy-hogy most mész?
- Madame Bustier nem tudja, hogy visszajövök két órára a fotózás után úgyhogy gondoltam, akkor telefonálok Jamesnek, és elmegyek hozzá.
- Okés, viszont mennem kell! Azt mondtam mosdóba jövök. Te menj a terembe, hogy ne vegyék észre, hogy itt voltunk ketten.
- Igenis!- húzta ki magát katonásan, mire Marinette kuncogni kezdett, ám mielőtt távozhatott volna, Adrien közelebb húzta magához, és megcsókolta.

○○○○○

Adrien számára az idő nagyon lassan telt a fotózáson. Még mielőtt elindult beljelntkezett Jameshez, és a férfi szívesen is fogadta. Mikor végre elszabadult, Nathalie visszavitte a sulihoz. Óra közben érkeztek, így senki sem volt az udvaron. Adrien úgy tett, mintha besétálna, azonban amikor a titkárnő elhajtott, elbújt, és átalakult.
Természetesen óvatosan közlekedett mindig, amikor James Charleshoz igyekezett, egy kis mellék utcába szökkent, ott változott vissza, csak utána ment a házhoz.
Remélte kérdéseire választ fog kapni. Őszintén elkezdték őt aggasztani a folytonosan sűrűsödő rémálmok. Ez volt az igazi oka, hogy felkereste az egykori Fekete Kandúrt. Nem akarta, hogy minden megismétlődjön.

Annalulu🐞