A pusztítás ereje

Kételyek

~James Charles háza~

- A-a gyűrűm....- kezdett idegesen fészkelődni.- Nos....ez egy kissé komplikált...
- Komplikált?- húzta fel szemöldökét.- Mi olyan komplikált benne?
- Katicabogár azt mondta....azt mondta, hogy...
- Igen?
- Azt mondta, hogy Plagg elég zárkózott lesz, ha ön szóba kerül.
- Sértődött?- látszott kissé csüggedtnek.
- Azt nem tudom. Katica annyit mondott, hogy Tikki próbált beszélni Plaggal, miután elváltak, és elvileg nem szeret önről beszélni. Történt esetleg valami?
- Semmi olyan, amely az én helyzetemben ne lett volna megérthető. Miután elvesztettem Mimit, én nem bírtam tovább Plaggal élni. Egyszerűen visszaadtam a gyűrűt Funak. Még csak el sem köszöntem tőle!- fejezte be kissé szomorkásan.- Persze ez már azután volt, hogy a róka talizmánt is visszaszereztük.
- Elmesélne mindent, az elejéről?
- Az elejéről? Hiszen ismeri a történetem!
- Remélem választ kapok a kérdéseimre!- válaszolt kissé elszontyolodva.
- Könnyebben választ kap, ha kérdez!- mosolygott bátorítóan.
Adrien erőt kellett vegyen magán. Kissé nehéz volt neki. Olyam dologgal kellett szembenézzen, amitől félt.
- Sosem....sosem félt magától?- kérdezte kis idő múlva.
- Saját magamtól?- lepődött meg.
- Igen...az erejétől, a tetteitől. Hiszen egyetlen érintés és....
- És minden, amit szerettünk szertefoszlik. Engem is foglalkoztatott már ez a gondolat. Ám ez nekem azután jutott csak eszembe, hogy ellopták a róka talizmánt. Addig tudtam, hogy nem szabad tárgyakon kívül semmihez sem hozzáérnem, de ilyen mélyfélelmeim addig nem voltak. Mi rémisztett meg ennyire?
- Már korábban kezdődött. Halálfej a méh talizmánt fertőzte meg egyik alkalommal, és nekem meg el kellett pusztítanom. Tudtam, hogy Katicabogár mindent helyrehoz, ezért különösebben nem foglalkoztam vele. Azonban azután....
- Kezdett rá úgy gondolni, mintha nem egy tárgyat pusztított volna el, hanem magát a kwamit.
- Pontosan!
- Ez a talizmán a pusztítás erejét hordozza, így semmiképp sem szabad felelőtlenül használni. Biztos vagyok abban, hogy jól használja Adrien, hiszen már felmerült önben az esetleges rossz fajta használat. Ezek után már csak minden azon múlik, hogy hogyan dönt. A legtöbb Fekete Macska mindig ott hibázott, hogy ha ezen gondolatok csírája meg is volt fejükben, elkezdték csodálni ezt az erőt, vagy hatalomra törtek vele. A régi kultúrák talizmánhordozói még jobban csodálták a kwamikat és a bennük rejtőző varázslatot. Egy egy hordozó azt hitte, hogy Isten választotta ki őt, hogy ilyen nagy hatalmat uraljon, ezért visszaéltek vele.
- Én nem akarok hatalmat, mindig is Katica áll a "reflektor fényben" és még ő is kerüli. Sosem irigyeltem tőle, én....csak meg akarom védeni a civileket és..... akiket szeretek.
James Charles kissé csodálkozva bámulta a vele szembe ülő fiút. Saját magára emlékztette, de mind tudjuk mi lett belőle....ám Adrient egy külső hatás sem befolyásolta. A férfi gyakran felidézte azokat a pillanatokat, érzéseket, amik boldogsággal töltötték el hős tetteivel kapcsolatban. Emlékezett a pillanatra, amikor megkapták a talizmánjukat, az első győzelmükre. Emlékezett Mimi bátorító szavaira, és mindenre, amire csak lehetett. Szinte pontosan úgy gondolkodott, mint a vele szembe ülő srác. Anno ő is csak segíteni akart.
- Tudja Katica....amikor meglátogatott.- Jamest kevés tartotta vissza, azonban végül még is meggondolta magát.- Nem mesélt sokat magáról. Tudom, hogy fő bizalmasa, de nem mondott sok mást. Valahogy máshogy képzeltem el! Ezt nyugodtan veheti jó néven!- mosolygott kedvesen.
- Köszönöm!- jött zavarba picit.- Milyennek képzelt?
- Én is nyomon követtem önöket, a tudósításokat, interjúkat is megnéztem. Fekete Macsát láttam beszélni, aki más mint ön. Ott mindössze annyit tudtam meg, hogy egy humoros, sok esetben léha alak. De látom az álarc önt is megváltoztatja!- nevetett.- Félre ne értse, ez normális. Szabadságot érez, és sok olyan dolgot megenged magának, amiről normális esetben nem gondolná, hogy beletartozik a társadalmi normákba. Fogadjon meg egy tanácsot! Ez teljesen természetes, ha most és még viszonylag sokáig így viselkedik. Azonban idővel önnek is jobb lesz, ha egyensúlyt teremt. De ez csak a viszonylagos távoli jövő! A félelmeit illetően...akkor erősödött fel ez az érzés, amikor kis hijján elpusztította a társát?
- Igen!- húzta el száját.
- Ha jól tudom, az nem csak az ön hibája volt. Katicabogár úgy fogalmazott, hogy mindkettőjüknek jobban kellett volna figyelnie. Természetesen a nagyobb százalékban kell önnek egy ilyen helyzetben szemfülesnek lenni, azonban a hölgynek igaza van.
- Én mégis magamat érzem hibásnak. Azt mondta, hogy csak meghúzódott az oldala, amikor elhajolt előlem. Amikor megkérdezem, hogy hogy van, kitér vagy ha válaszol is, úgy érzem, mintha hazudna...Már nem bízik bennem?- nézte meredten kezeit, amik ölében pihentek.- Ekkor Adrien telefonja jelezett.- Sajnos mennem kell!- hamarosan megérkeznek értem az iskolába.
- Örülök, hogy megismerhettem!- nyújtotta kezét a férfi, mitán felálltak.
- Úgyszintén!- ráztak kezet.
- Ha bármiben segíthetek még, jöjjön nyugodtan!- mosolygott őszinte kedvességgel.
- Köszönöm!- vette fel a kabátját a srác. Már éppen köszönni akart, amikor eszébe jutott még egy dolog.- Mielőtt mennék, lenne még egy kérdésem!- Honnan ismeri Marinette-et? Marinette Dupain-Chenget.
- Oh.....A nagymamája révén!- füllentett ügyesen.- Néha hoz nekem pékárut. Láttad, amikor távozott előtted?
- Igen és kicsit megijedtem..... Osztálytársak vagyunk, és nem akartam lelepleződni!
- Megértem! Ha úgy érezné, hogy Katicabogár nem mond igazat, akkor gondoljon arra, hogy a társa a legjobbat akarja önnek és száz százalékosan megbízik önben!
- Köszönöm!- gondolkdott el egy pillanatig a férfi szavain.- Viszont látására!
- További szép napot!
James saját hibájából tanulva, nem akarta, hogy Adrien megtudja Katica kilétét, akkor abban a pillanatban mégis hajlott rá. Hiszen Mimivel nem titkolóztak egymás előtt, neki mindig ott volt egy megbízható ember. Természetesen akkor más idők jártak, azonban az emberek nem változnak. Egy társ, akiben bízhatsz, mindig kell és elngedhetetlen, a boldogság kulcsa. Legalábbis részben. Neki mindig ott volt Mimi, ígyhát miért tagadhatná meg pont ő ezt a hősöktől? Hogy állna ez jogában? Ki tudja, talán nem sül el rosszul! Vagy minden úgy fog történni, mint Miminél és nála, vagy éppen úgy mint a régebbi eseteknél? Hiszen számos incidensről tudott, ahol az egyik talizmánhordozó beleőrült a felelősségbe, vagy feljebb valónak érezte magát. Ezeregy okot tudott, hogy ne mondja el, azonban egy mellette szóló is elég volt, hogy kételyt ébresszen benne. Sok rossz példa volt már a történelem során, azonban nem annyi, mint jó. Általaban harmónikusak voltak a hősök között a kapcsolatok. Tudta, hogy nem áll jogában Marinette belegyezése nélkül elmondani bármit is. Viszont érdemes lenne unszolni a lányt, hogy valljon be mindent társának, ha kilétét nem is fedi fel előtte. Megoldana az bármit is, előrelendítene a helyzeten, vagy csak a káosz felé terné a fiatalokat?
Egyáltalán miért választott Fu Mester két olyan embert, akik ilyen közel állnak egymáshoz? Miért kényszerítette őket ebbe a helyzetbe?
- Dehát, mit is tudhatok én?- kérdezett bele a csendbe.- Hiszen az emlékeim is csak hamisak...- sétált vissza nappalijába.

Sziasztook!☺️

Elnézést a késésért, azonban meghoztam ezt a fejezetet is! Természetesen próbálom tartani az ejeti ütemezést is, úgyhogy ha minden jól alakul, még egy rész érkezik a héten!😊
Addig is, jó éjt!🌚😇

Annalulu🐞