A pusztítás ereje

Minden kezd összekuszálódni

~James Charles háza~

- Őszintén, kissé meglepett a hívása! Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar találkozni akar majd. A levélben....
- Nem a levél miatt jöttem!- modta komolyan.
- Akkor miért? Ugye semmi baj sem történt? Ugye nem romlott Marinette állapota!?
- Nem nem, nem erről lenne szó! Most kivételesen magam miatt jöttem azt hiszem.....Természetesen  alevele is felkavart, de sajnos azzal jelenleg nem nagyon tudok kérdéseket megfogalmazni....még azt hiszem emésztenem kell egy kicsit.
- Akkor mi okbol keresett fel?
- Nem is tudom hol kezdjem.....
- Vegyen egy mely levegőt, és rendezze a gondolatait! Kezdje a legelején!
- Nos...Miután Marinette megsérült én.....magama okoltam....Tudom, hogy mindekettőnknek vigyáznia kellett volna, de akkor is tudom, hogy a felelőség nagyobb részben engem terhel! A baleset után elkezdtem almodni. Folyton újrajátszódott előttem a pillanat, és habár tudtammi fog történni, mindig megtettem, újra és újra hozzáértem. De egy ideje.....egyre rosszabak ezek az álmok?
- Rémálmai vannak?- sápadt el a férfi.
- Marinette mindegyikben szenved miattam, mert használtam a Macskajajt. Mindegy milyen formában, de mindig én okozom a vesztét. Eszembe jutott, hogy Önnél is így kezdődött minden és megijedtem! Tudna segíteni?- csillogott rémület szemeiben.
- Mondja csak, miután felébeed egy ilyen álom után, akár reggel, akár este, nem érzi, hogy forogna a világ? Vagy azt, mintha valamilyen mágikus helyről szakították volna ki?
- Ne-nem, dehogy!- nézett furán a férfira a srác.
- Aludt már a lány közelében azóta, hogy elkezdődtek ezek az álmok?
- Igen, de...
- És akkor csillapodtak?
- Most, hogy mondja.....igen! Tegnap hajnalba elaludtam véletlenül Marinettenél, és pár óra alatt csak egy álom látogatott meg! Az sem volt olyan durva, mint a többi, és minimum két rémálommal kevesebb, mint szokott.
Ekkor James Charles kissé megnyugodva sóhajtott.
- Ma el kell menjen valamelyikünk Fu Mesterhez, de úgy gondolom, ezek nem többek rémálomnál! Nem tapasztalt semmi olyasmit, amit én, mikor a Kígyó illúziója alá esetem, de jobb, ha elővigyázatosak leszünk. Illetve.....beszélnie kéne a kis hölggyel!- - Beszélnem?- lepődött meg.
- Persze, hát mit gondolt? Azt gondolta, hogy ezeket az álmokat majd elhallgatja előle?
- Valójában....
- Még mit nem! Másrészt....el kéne érje nála, hogy a legnagyobb titokban menjen el a Mesterhez, vegye el a róka talizmánt, és adja oda annak a hölgynek, aki jelenleg használni szokta.....vagy nem is tudom....nem tudom mi lenne jobb....
- Hogy érti?
- Vigyáznunk kell a róka talizmánra, de nem tudom hol van nagyobb biztonságban! Ha Funál hagyjuk, vagy ha odaadjuk Rena Roughnak?
- Miért? Valami baj van?
- Nem, de jobb félni, mint megijedni! Az első, hogy ha végeztünk, menjen el a Mesterhez és kérdezze mwg, hogy a helyén van e! Csak mondjon annyit, hogy én akarom tudni! Aztán beszéljen Marinettetel! Győzze meg, hogy ideiglenesen vigyázzon a hősnő a talizmánjára. Jobb lesz ez így!
- Most, hogy így mondja... mostanában úgy éreztem egyszer, mintha valaki követne....Marinette is érezte, hogy figyelik, de betudtuk a fáradtságnak. Persze jobban ügyelünk mostmar ezekre, de....
- Figyelik?- sápadt el látványosan az idős úr.
- Mi a baj Monsieur Charles?
- Egy férfi követte és tanulmánoyzta önöket?
- Én egy nőt vettem észre, Marinette pedig csak úgy érezte mintha figyelnék. Akkor, amikor utoljára itt voltunk és elindultunk innen....
- Egy nő?- gondolkodott el egy pillanatra.- Rendben, akkor vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit.
- Miért, talán valami baj van? Veszélyben vagyunk?
- Nem, csak kicsit megtréfált a fejem attól tartok.....kicsit paranoiás lettem, mióta Katicácal....nos ez a galiba történt. Ha bármi mas fura dolgot vesznek észre, kérem szóljon, máskülönben semmi gond, rendben? Legyenek azért mindenkép éberek! De akkor summázzuk! Most menjen el a Mesterhez és győzödjön meg arról, hogy a róka talizmán a helyén van! Csak a biztonság kedvéért! Így akkor majd biztosra tudjuk, hogy a rémálmai valóban csak rémálmok, és esetleg kezelni is tudjuk majd! Ha ez megvolt és az amulett a helyén van, akkor kérem győzze meg a társát, hogy helyezze el mindenképp annál a lánynál, aki mostanában használja! Ha Funak megemlíti, hogy ezt én szeretném így, akkor biztos oda fogja adni! Akárhol is van vagy nincs az ékszrr, mindenképp hívjon! És ha az a nyaklánc biztonsagban van, akkor egy tanacsot tudok adni az álmaira! Töltsön annyi időt a barátnőjével, amennyit csak tud! Így talán csillapodni fog ez a kellemetlen szituáció!
- Köszönöm!- rázott kezet Adrien a férfival, miután felállt.- Akkor hamarosan mindenképp hívom! Viszont, ha próblémáim lesznek továbbra is az alvással, akkor....
- Mondjon el mindent Marinettenek!Nyugodtan fordulhat hozzám is, azonban attól tartok, hogy ezt a problémát csak a kis hölgy tudja megoldani! Őmiatta látogatják meg ezek a rémképek, márha szabad így fogalmaznom, úgyhogy ő tud a legtöbbet magán segíteni! Ne titkolózzon! Az sohasem vezet jóra!
- Rendben!- mosolyodott el.- Akkor hamarosan hívom!
- Köszönöm!
- További szép napot, és köszönöm a segítséget!
- Bármikor! Szép napot!- csukta be az ajtót maga után.
A telefon öt percen belül meg is csörrent, és Fekete Macska szerencsére jó híreket közölt. Már csak Mari meggyőzése volt hátra.
James megnyugodva dőlt hatra székében. Félelme nem igazolódott be, a Kígyó nem tért vissza.

○○○○○
~1946 május~

James és Mimi nem mutatkoztak nyilvános helyen, sőt egyáltalán nem hagyták el a Mester házát. Fu kedves volt velük, befogadta őket és mindent elrendezett, ami csak kellett. Nem tudták pontosan meddig kell ott maradniuk. Ammedig a Kígyó nem került újra láncokba, addig sejtették nem nagyon hagyhatják el a házat, és ez így jobb is volt.
A Kígyó utáni kutatást maga a hadsereg vezette, csupa talizmánhordozóval az élen. A Mester több talizmánt is kiosztott olyan katonának, akiket ismert. Miminek és Jamesnek sok jó barátja volt a seregben, így nem volt nehéz választani. A múltba nem piszkálhattak ugyan bele, de amég a katonák és az új hősök a jelenben keresték a szökevényt, Mimi és James a nyúl talizmán segítségével a múltba ásta bele magát. Meg akarták először taláni, hogy hogyan szökött meg, hogy utána visszább tekintsenek, hátha elszólta magát. Ezek után tervük az volt, hogy megtalálják merre ment. Akármennyire ís úgy tűnt, hogy ez egyszerű munka lesz, Miminek és Jamesnek rendesen meggyűlt a bajuk vele. A Kígyó mintha csak számított volna erre, remekül álcázta magát, vagy tűnt el nyomtalanul.
- Fluff, Tikki, oszolj! Pöttyöket le!
- Karmokat be!- változtak vissza egy hosszabb, ám annál eredménytelenebb keresés után.
Jamesnél akkor még nem jelentkeztek a rémálmok, hiszen maga a Kígyó sem tudta, hogy hol vannak, ami őszintén nem kicsit bosszantotta.
- Semmi baj, holnap jobban fog menni!- tette kezét a nő vállára James.
- Tudom!- mosolygott vissza rá Mimi.- Hiszen tegnap végre megtaláltuk, hogy hogyan szökött el.....kár, hogy nem beszélt semmit sem előtte...
- Nem szabad feladnunk!
- Megyek készítek valami vacsorát! Fu ma hazajön ugye?- indultak le a konyhába.
- Igen! Kíváncsi vagyok, hogy vajon ők találtak e valamit!
- Melyik talizmánokat is osztotta szét?
- Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem a lovat, az egeret és a méhet. A kígyó karkötője nálam van, de mindig attól tartok, hogy ott kinn nagyobb hasznát vennék!
- Te is tudod, hogy túl nagy a kockázat!
- Persze!- sóhajtott.
Mire a vacsora megfőtt, Fu Mester is visszatért. Az volt addigi leghosszabb útja. Három és fél hétig volt távol, és éjt nappallá téve dolgozott az újonnan toborzott hőscsapattal. Fáradt volt, ám így is boldogan tért haza barátaihoz. Ám ez a fáradtság figyelmetlenséggel is párosult, ugyanis az volt az az éjszaka, amikor a róka talizmán eltűnt.

Annalulu🐞